mértéktelen pontban állsz,
örök éjszakák fókuszában
s magad sem érzed,
mint indul el ujjad alatt a toll,
buggyan ki,
csermelylik belőle a sor,
mint gregorián:
egy torok ezer szólamán.

*

Olvasom, hogy Perjámosi Sándor az Ötsoros című verse kapcsán a rovat kérdésére egyszerűen azt válaszolta: semmire. (Azaz semmire sem gondolt, amikor megírta a verset.) És valóban van úgy, hogy elindul az ember tolla és valaki ( belülről? fentről? háta mögül?) diktál neki. Nos, a Néma szólamok is egy ilyen „nem látok, nem gondolkodok, nem létezek”-tónusú hangulatban született. Vegyük úgy, hogy reprika az Ötsoros-ra.