A legismertebbek ezek közül: Olof mester, Az apa, Julie kisasszony, XII. Károly, Az erősebb, Haláltánc, Számum, Álomjáték, Húsvét, A pelikán

Kevésbé ismert róla, hogy festészettel is foglalkozott, de ezen a téren csak jóval halála után figyeltek fel teljesítményére. Soha nem tanulta a festészetet, de több festővel is baráti kapcsolatot ápolt és ekkor kapott kedvet ahhoz, hogy maga is megpróbálkozzon néhány festménnyel. Művészetkritikával is foglalkozott, és állítólag igen figyelemreméltó írásokat közölt e téren is. Festészete szertelen, nyers volt. Maga nyilatkozta, hogy festészetében nem törekedett a valóság konkrét ábrázolására, hanem saját emlékképeit és fantáziavilágát kívánta megörökíteni a vásznon is. Képeinek témája szinte mindig a tenger; a borult ég, ahol betör a fény, és megvilágít egy-egy részletet.

Személyisége oly annyira érdekes, hogy két későbbi alkotó is írt róla drámát: Dürrenmatt a Play Strindberg-ben, Olov Enquist A tribádok éjszakája című darabjában idézi fel alakját.

S íme egy nagyon jellemző idézet is tőle:

„Igen, sírok. Férfi létemre. Hát a férfinak nincs szeme, a férfinak nincs keze, szervezete, érzéke, érzelme, szenvedélye? Nem ugyanaz a táplálék táplálja, nem ugyanaz a fegyver sebzi, nem ugyanaz a tél és nyár hűti és hevíti, mint a nőt? Ha megszúrtok, nem vérzünk-e? Ha csiklandoztok, nem nevetünk-e? Ha megmérgeztek, nem halunk-e meg? Akkor hát miért ne panaszkodhatnának a férfiak is? Miért ne sírhatna a katona is? Mert az férfiatlan? Miért lenne férfiatlan?”