Törte a fejét Tündér Ilona, törte, vajon ki lehet az az ördögfajzat. Hiába fogadott fel őröket, mire jött az éjjel, elaludtak, mint a tejecske. Úgy döntött, neki kell példával előállnia, megmutatni, hogy vér folyik az ereiben, nem savó, mint ezeknek a semmirekellő őröknek. Ki is ment egy éjjel a fa alá strázsálni.

Csillagtalan sötét volt az éjjel. Ásítozott Tündér Ilona, ásítozott egyre. Hiába próbálta nyitva tartani a szemeit, csak elnyomta az álom!

Másnap egy csodálatos, kacsalábon forgó palota hetvenhetedik szobájának a teraszán ébredt. Nem tudta mire vélni a dolgot. Ugyan hogy kerülhetett ide? De gyorsan világossá vált előtte minden. Mert hirtelen megjelent előtte a daliás Árgyélus királyfi. No, csapott is nagy csetepatét Tündér Ilona:

– Ide figyelj, te Árgyélus! Amit tettél, az tündérrablás! Ezt tiltja a törvény egész mesevilágon. Talán csak nem váltságdíjat akarsz?!

– Ugyan, ne legyél már olyan kukacos, mint az almád – mondta neki Árgyélus királyfi.

– Igen? Kukacos az almám? Akkor miért lopod el minden áldott éjjel? – kérdezett vissza a tündérek királynője.

– Igazán tudni szeretnéd? Mert színaranyból van benne a kukac! -felelte Árgyélus királyfi.

Ezt aztán nem hitte el Tündér Ilona olyan könnyen.

– Nem tudni szeretném, hanem látni! – mondta Árgyélusnak csökönyösen.

Árgyélus akkor bevezette a hetvenhetedik szobába, amely teli volt ötvenkilós, félbevágott almákkal. A királyfi szolgája éppen akkor vágta fel a hatvanhatodik almát – s máris kivett belőle egy aranykukacot. A fal mellett sorakozott még vagy ötven kukac, egytől-egyig színaranyból.

Tündér Ilona majd’ hanyatt esett a meglepetéstől.

– És mit csinálsz ezekkel a kukacokkal? – fordult Árgyélushoz.

– Szerencsepénzt öntetek belőlük, és szétosztom a szegényeknek – felelte Árgyélus. – Szerencsepénzt csak aranykukacokból lehet önteni. Ezt se tudtad?

Erre már elmosolyodott Tündér Ilona, de Árgyélus is. Vagyis hát összemosolyogtak. No, ez elég is volt ahhoz, hogy egymásba szeressenek.

Másnap az almafa alatt tartották meg a lakodalmat. A zenészek mindenki nótáját elhúzták, aztán ők maguk kértek nótát a tücsköktől. Mulatott a násznép, még a tücsökzenére is táncot jártak. Aztán jókat ettek, hogy legyen erejük eljárni a kállai kettőst is. Az asztalok rogyadoztak a sok ételtől-italtól. Nem csoda, hisz a lakodalomra levágtak vagy tíz ökröt, kivágtak száz fej salátát Tündér Ilona kertjéből!

Ezt a mesét meg feljegyezték az utókornak egy káposztalevélre.