Arany-Tóth Katalin: “1966. május 9-én születtem, Hódmezővásárhelyen. Azóta is itt élek, szülővárosomban.

1984-ben érettségiztem városunk közgazdasági szakközépiskolájának pénzügyi tagozatán. Három gyermek édesanyja vagyok, akik már átlépték a felnőtt kor küszöbét, de születésük óta hálás vagyok szeretetükért. A család fontossága egész eddigi életem meghatározta, s ezt a szüleimtől kapott értéket szeretném továbbadni mindaddig, amíg élek.

Érdeklődésem évtizedek óta a művészetek, leginkább az irodalmi alkotások felé irányul. Váci Mihály költészete már egész fiatalon nagy hatással volt rám. Műveit 14 éves koromban fedeztem fel, és úgy érzem, meghatározó erőt merítettem e nagyszerű költő szellemi hagyatékából.

1994-ben próbálkoztam először versek írásával, amikor egy igen nehéz időszakát éltem az életemnek. A líra felé menekülve, egy fajta túlélést jelentett számomra az, hogy kiírhattam magamból az érzéseimet. Attól fogva elválaszthatatlan részemmé lett az írás. Hiszem, hogy mindannyian okkal születünk e világra, és mindenkinek feladata van. Az én belső erőm arra ösztönöz, hogy az írásaimon keresztül átadjak valami számomra fontosat az embereknek. A versek különleges varázsába merülve egy olyan világ mutatja meg magát, amit csak alázattal lehet megérinteni. Írásaim hitvallásként üzennek azoknak, akik meghallják a szót. Hiszek a szeretet, az egymásra figyelés és kitartás mindent elbíró, összetartó erejében, s hiszem, hogy a tiszta, őszinte szavak olyan hidakat építhetnek az emberek között, melyek képesek minden nehézségen átsegíteni bennünket.

A lélek magányossága (2005 – Unisher)

Kitárt karokkal (2007 – Unisher)

Álom és Tenger (2010 – Unisher)
Csöndszekér (2016 – Magánkiadás, Innovariant Nyomda – Algyő)”