André Zsuzsa alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

André Zsuzsa így ír magáról:

Csíkszeredában születtem, ahol ma is élek. A helybeli Nagy István Művészeti Líceumban végeztem, zene szakon. A klasszikus gitárt cseréltem le fényképezőgépre. A zenét nem folytattam, az egyetemen társadalmi kommunikációt (Public Relations), majd intézményi menedzsmentet (organization management) tanultam. Hivatali munkámnak nincsen köze az alkotáshoz és a képekhez, kisebbségügyi témákkal foglalkozom, amit különben nagyon szeretek, mert különleges, összetett és kihívásokkal teli.

2007-ben kezdtem képeket készíteni, egy kis „szappantartóval”, majd egy „elég jó” bridge-gép következett. 2014-ben léptem be a tükörreflexes gépek világának kezdő szintjére. Azóta bővült a felszerelésem, több gépem és objektívem is van. Témától függően váltogatom, hogy mikor melyiket használom.

2010-ben elvégeztem egy, a Hargita Megyei Kulturális Központ által szervezett fotótanfolyamot, ahol olyan mesterektől tanultam, mint Ádám Gyula, Veres Nándor, Molnár Attila és Erdély Bálint Előd.

2008-ban indítottam “Hétköznapi csodák” címmel egy saját fotóblogot, amit azóta is kitartóan folytatok, és ahová több-kevesebb rendszerességgel feltöltöm a képeimet.

Hobbifotósnak tartom magam, és nincsenek különösebb, nagyra törő céljaim vele. Egyszerűen csak szeretem. Megszűnik minden gond körülöttem, ha kézbeveszem a gépet. Számomra a fényképezés a tökéletes flow-élmény: feltölt, kikapcsol és elvarázsol. Képeimet elsősorban magamnak készítem, de nagyon jó érzés, hogy másoknak is örömet szerzek velük. Témákban többnyire a szépet és a harmóniát keresem. Nagyon ritkán fényképezek groteszket vagy rútat, szomorút is csak néha.

Képeimet rendszeresen közli a Káfé főnix – irodalmi és fotóművészeti portál, állandó alkotója vagyok a Lenolaj.hu kulturális online műhelynek, Cseke Gábor méltatásával jelent meg fotó-összeállításom az Art’húr irodalmi kávéház virtuális galériájában. Nyomtatásban a Művelődés című kulturális folyóirat címlapján jelent meg többször is általam készített alkotás, 2019-ben pedig beválogatták egyik képemet a 100 legjobb közé az F10 Fotóklub által szervezett BEST 100 című nemzetközi fotóművészeti pályázaton. Gyakran kapok személyes elismerést és szakmai bátorítást nemzetközi hírű fényképészektől, képzőművészektől, de legnagyobb siker az, mikor egy-egy alkotásomtól felragyognak a szemek, megáll egy pillanatra az idő, és az emberek elmerülnek pár pillanatig abban a csodában, amit én is átélek a fényképezőgép lencséjén keresztül.

***

André Zsuzsa alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

André Zsuzsa így ír magáról:

1983-ban születtem, Csíkszeredában, ahol ma is élek. A helybeli Nagy István Művészeti Líceumban végeztem, zene szakon. A klasszikus gitárt cseréltem le fényképezőgépre. A zenét nem folytattam, az egyetemen társadalmi kommunikációt, majd intézményi menedzsmentet tanultam. Hivatali munkámnak nincsen köze az alkotáshoz és a képekhez, papírmunkát végzek, amit különben nagyon szeretek, és ritkán mondanak ilyet róla, de engem feltölt.
2007-ben kezdtem képeket készíteni, egy kis „szappantartóval”, majd egy „elég jó” bridge-gép következett 2009-ben. 2014-ben léptem be a tükörreflexes gépek világának kezdő szintjére. Azóta bővült a felszerelésem, van két tükörreflexes gépem, egy-egy objektívvel, egy 18-200 mm-es all around, és egy 105 mm-es fix lencse. Témától függően váltogatom, hogy mikor melyiket használom.
2010-ben elvégeztem egy, a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezte fotótanfolyamot, ahol olyan mesterek oktattak, mint Ádám Gyula, Veres Nándor, Molnár Atttila és Erdély-Bálint Előd.
2008-ban, tíz éve indítottam Hétköznapi csodák címmel egy saját fotóblogot, amit azóta is kitartóan folytatok, és ahová több-kevesebb rendszerességgel feltöltöm a képeimet. (Címe: http://andrezsuzsa.blogspot.ro/)
Hobbifotósnak tartom magam, és nincsenek különösebb, nagyra törő céljaim vele. Egyszerűen csak szeretem. Megszűnik minden körülöttem, ha kézbe veszem a gépet. Számomra a fényképezés a tökéletes flow-élmény, és ha még másnak is tetszenek a képeim, akkor az már dupla öröm. Témákban többnyire a szépet és a harmonikusat keresem. Nagyon ritkán fényképezek groteszket vagy rútat, szomorút is csak néha.

Kapcsolódó oldal:

Az Art’húr Irodalmi Kávéház Facebook oldala

André Zsuzsa alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

André Zsuzsánna Photography

André Zsuzsa alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

André Zsuzsa így ír magáról:

Csíkszeredában születtem, ahol ma is élek. A helybeli Nagy István Művészeti Líceumban végeztem, zene szakon. A klasszikus gitárt cseréltem le fényképezőgépre. A zenét nem folytattam, az egyetemen társadalmi kommunikációt (Public Relations), majd intézményi menedzsmentet (organization management) tanultam. Hivatali munkámnak nincsen köze az alkotáshoz és a képekhez, kisebbségügyi témákkal foglalkozom, amit különben nagyon szeretek, mert különleges, összetett és kihívásokkal teli.

2007-ben kezdtem képeket készíteni, egy kis „szappantartóval”, majd egy „elég jó” bridge-gép következett. 2014-ben léptem be a tükörreflexes gépek világának kezdő szintjére. Azóta bővült a felszerelésem, több gépem és objektívem is van. Témától függően váltogatom, hogy mikor melyiket használom.

2010-ben elvégeztem egy, a Hargita Megyei Kulturális Központ által szervezett fotótanfolyamot, ahol olyan mesterektől tanultam, mint Ádám Gyula, Veres Nándor, Molnár Attila és Erdély Bálint Előd.

2008-ban indítottam “Hétköznapi csodák” címmel egy saját fotóblogot, amit azóta is kitartóan folytatok, és ahová több-kevesebb rendszerességgel feltöltöm a képeimet.

Hobbifotósnak tartom magam, és nincsenek különösebb, nagyra törő céljaim vele. Egyszerűen csak szeretem. Megszűnik minden gond körülöttem, ha kézbeveszem a gépet. Számomra a fényképezés a tökéletes flow-élmény: feltölt, kikapcsol és elvarázsol. Képeimet elsősorban magamnak készítem, de nagyon jó érzés, hogy másoknak is örömet szerzek velük. Témákban többnyire a szépet és a harmóniát keresem. Nagyon ritkán fényképezek groteszket vagy rútat, szomorút is csak néha.

Képeimet rendszeresen közli a Káfé főnix – irodalmi és fotóművészeti portál, állandó alkotója vagyok a Lenolaj.hu kulturális online műhelynek, Cseke Gábor méltatásával jelent meg fotó-összeállításom az Art’húr irodalmi kávéház virtuális galériájában. Nyomtatásban a Művelődés című kulturális folyóirat címlapján jelent meg többször is általam készített alkotás, 2019-ben pedig beválogatták egyik képemet a 100 legjobb közé az F10 Fotóklub által szervezett BEST 100 című nemzetközi fotóművészeti pályázaton. Gyakran kapok személyes elismerést és szakmai bátorítást nemzetközi hírű fényképészektől, képzőművészektől, de legnagyobb siker az, mikor egy-egy alkotásomtól felragyognak a szemek, megáll egy pillanatra az idő, és az emberek elmerülnek pár pillanatig abban a csodában, amit én is átélek a fényképezőgép lencséjén keresztül.

André Zsuzsa alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

André Zsuzsa alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

André Zsuzsa így ír magáról:

Csíkszeredában születtem, ahol ma is élek. A helybeli Nagy István Művészeti Líceumban végeztem, zene szakon. A klasszikus gitárt cseréltem le fényképezőgépre. A zenét nem folytattam, az egyetemen társadalmi kommunikációt (Public Relations), majd intézményi menedzsmentet (organization management) tanultam. Hivatali munkámnak nincsen köze az alkotáshoz és a képekhez, kisebbségügyi témákkal foglalkozom, amit különben nagyon szeretek, mert különleges, összetett és kihívásokkal teli.

2007-ben kezdtem képeket készíteni, egy kis „szappantartóval”, majd egy „elég jó” bridge-gép következett. 2014-ben léptem be a tükörreflexes gépek világának kezdő szintjére. Azóta bővült a felszerelésem, több gépem és objektívem is van. Témától függően váltogatom, hogy mikor melyiket használom.

2010-ben elvégeztem egy, a Hargita Megyei Kulturális Központ által szervezett fotótanfolyamot, ahol olyan mesterektől tanultam, mint Ádám Gyula, Veres Nándor, Molnár Attila és Erdély Bálint Előd.

2008-ban indítottam “Hétköznapi csodák” címmel egy saját fotóblogot, amit azóta is kitartóan folytatok, és ahová több-kevesebb rendszerességgel feltöltöm a képeimet.

Hobbifotósnak tartom magam, és nincsenek különösebb, nagyra törő céljaim vele. Egyszerűen csak szeretem. Megszűnik minden gond körülöttem, ha kézbeveszem a gépet. Számomra a fényképezés a tökéletes flow-élmény: feltölt, kikapcsol és elvarázsol. Képeimet elsősorban magamnak készítem, de nagyon jó érzés, hogy másoknak is örömet szerzek velük. Témákban többnyire a szépet és a harmóniát keresem. Nagyon ritkán fényképezek groteszket vagy rútat, szomorút is csak néha.

Képeimet rendszeresen közli a Káfé főnix – irodalmi és fotóművészeti portál, állandó alkotója vagyok a Lenolaj.hu kulturális online műhelynek, Cseke Gábor méltatásával jelent meg fotó-összeállításom az Art’húr irodalmi kávéház virtuális galériájában. Nyomtatásban a Művelődés című kulturális folyóirat címlapján jelent meg többször is általam készített alkotás, 2019-ben pedig beválogatták egyik képemet a 100 legjobb közé az F10 Fotóklub által szervezett BEST 100 című nemzetközi fotóművészeti pályázaton. Gyakran kapok személyes elismerést és szakmai bátorítást nemzetközi hírű fényképészektől, képzőművészektől, de legnagyobb siker az, mikor egy-egy alkotásomtól felragyognak a szemek, megáll egy pillanatra az idő, és az emberek elmerülnek pár pillanatig abban a csodában, amit én is átélek a fényképezőgép lencséjén keresztül.

André Zsuzsa alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

André Zsuzsa így ír magáról:

Csíkszeredában születtem, ahol ma is élek. A helybeli Nagy István Művészeti Líceumban végeztem, zene szakon. A klasszikus gitárt cseréltem le fényképezőgépre. A zenét nem folytattam, az egyetemen társadalmi kommunikációt (Public Relations), majd intézményi menedzsmentet (organization management) tanultam. Hivatali munkámnak nincsen köze az alkotáshoz és a képekhez, kisebbségügyi témákkal foglalkozom, amit különben nagyon szeretek, mert különleges, összetett és kihívásokkal teli.

2007-ben kezdtem képeket készíteni, egy kis „szappantartóval”, majd egy „elég jó” bridge-gép következett. 2014-ben léptem be a tükörreflexes gépek világának kezdő szintjére. Azóta bővült a felszerelésem, több gépem és objektívem is van. Témától függően váltogatom, hogy mikor melyiket használom.

2010-ben elvégeztem egy, a Hargita Megyei Kulturális Központ által szervezett fotótanfolyamot, ahol olyan mesterektől tanultam, mint Ádám Gyula, Veres Nándor, Molnár Attila és Erdély Bálint Előd.

2008-ban indítottam “Hétköznapi csodák” címmel egy saját fotóblogot, amit azóta is kitartóan folytatok, és ahová több-kevesebb rendszerességgel feltöltöm a képeimet.

Hobbifotósnak tartom magam, és nincsenek különösebb, nagyra törő céljaim vele. Egyszerűen csak szeretem. Megszűnik minden gond körülöttem, ha kézbeveszem a gépet. Számomra a fényképezés a tökéletes flow-élmény: feltölt, kikapcsol és elvarázsol. Képeimet elsősorban magamnak készítem, de nagyon jó érzés, hogy másoknak is örömet szerzek velük. Témákban többnyire a szépet és a harmóniát keresem. Nagyon ritkán fényképezek groteszket vagy rútat, szomorút is csak néha.

Képeimet rendszeresen közli a Káfé főnix – irodalmi és fotóművészeti portál, állandó alkotója vagyok a Lenolaj.hu kulturális online műhelynek, Cseke Gábor méltatásával jelent meg fotó-összeállításom az Art’húr irodalmi kávéház virtuális galériájában. Nyomtatásban a Művelődés című kulturális folyóirat címlapján jelent meg többször is általam készített alkotás, 2019-ben pedig beválogatták egyik képemet a 100 legjobb közé az F10 Fotóklub által szervezett BEST 100 című nemzetközi fotóművészeti pályázaton. Gyakran kapok személyes elismerést és szakmai bátorítást nemzetközi hírű fényképészektől, képzőművészektől, de legnagyobb siker az, mikor egy-egy alkotásomtól felragyognak a szemek, megáll egy pillanatra az idő, és az emberek elmerülnek pár pillanatig abban a csodában, amit én is átélek a fényképezőgép lencséjén keresztül.

André Zsuzsa alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

André Zsuzsa így ír magáról:

Csíkszeredában születtem, ahol ma is élek. A helybeli Nagy István Művészeti Líceumban végeztem, zene szakon. A klasszikus gitárt cseréltem le fényképezőgépre. A zenét nem folytattam, az egyetemen társadalmi kommunikációt (Public Relations), majd intézményi menedzsmentet (organization management) tanultam. Hivatali munkámnak nincsen köze az alkotáshoz és a képekhez, kisebbségügyi témákkal foglalkozom, amit különben nagyon szeretek, mert különleges, összetett és kihívásokkal teli.

2007-ben kezdtem képeket készíteni, egy kis „szappantartóval”, majd egy „elég jó” bridge-gép következett. 2014-ben léptem be a tükörreflexes gépek világának kezdő szintjére. Azóta bővült a felszerelésem, több gépem és objektívem is van. Témától függően váltogatom, hogy mikor melyiket használom.

2010-ben elvégeztem egy, a Hargita Megyei Kulturális Központ által szervezett fotótanfolyamot, ahol olyan mesterektől tanultam, mint Ádám Gyula, Veres Nándor, Molnár Attila és Erdély Bálint Előd.

2008-ban indítottam “Hétköznapi csodák” címmel egy saját fotóblogot, amit azóta is kitartóan folytatok, és ahová több-kevesebb rendszerességgel feltöltöm a képeimet.

Hobbifotósnak tartom magam, és nincsenek különösebb, nagyra törő céljaim vele. Egyszerűen csak szeretem. Megszűnik minden gond körülöttem, ha kézbeveszem a gépet. Számomra a fényképezés a tökéletes flow-élmény: feltölt, kikapcsol és elvarázsol. Képeimet elsősorban magamnak készítem, de nagyon jó érzés, hogy másoknak is örömet szerzek velük. Témákban többnyire a szépet és a harmóniát keresem. Nagyon ritkán fényképezek groteszket vagy rútat, szomorút is csak néha.

Képeimet rendszeresen közli a Káfé főnix – irodalmi és fotóművészeti portál, állandó alkotója vagyok a Lenolaj.hu kulturális online műhelynek, Cseke Gábor méltatásával jelent meg fotó-összeállításom az Art’húr irodalmi kávéház virtuális galériájában. Nyomtatásban a Művelődés című kulturális folyóirat címlapján jelent meg többször is általam készített alkotás, 2019-ben pedig beválogatták egyik képemet a 100 legjobb közé az F10 Fotóklub által szervezett BEST 100 című nemzetközi fotóművészeti pályázaton. Gyakran kapok személyes elismerést és szakmai bátorítást nemzetközi hírű fényképészektől, képzőművészektől, de legnagyobb siker az, mikor egy-egy alkotásomtól felragyognak a szemek, megáll egy pillanatra az idő, és az emberek elmerülnek pár pillanatig abban a csodában, amit én is átélek a fényképezőgép lencséjén keresztül.