Atlasz és Prométheusz

Földgömböt? A szobrokon igen, de a mítoszban oszlopokat! Az újabb kori művészetnek kedvelt szoboralakja a roppant izomzatú férfi, aki földgömb súlya alatt görbed. A klasszikus kor görögjei viszont, bár Anaxagorasz megdöbbentően modern elveket vallott a nap- és holdfogyatkozásról, a fény sebességéről és az  atomok világáról, inkább azt tartották, hogy a mitikus Atlasz izmos vállain a világ oszlopait tartja. Az Odüsszeia Első énekében is ezt olvassuk a sokat tűrt isteni férfit szerelmi rabságban tartó Kalüpszó nimfa kapcsán, a bagolyszemű Pallasz Athéné szájából:

“Erdővel borított sziget, istennő a lakója,
lánya a fondorlelkű Atlasznak, ki a tenger
minden mélységét jól ismeri, tartja roppant
oszlopokat, mik a földet, eget széttartva merednek.”
(Devecseri Gábor fordítása)

S a legújabb kiadás jegyzetanyagában is ezt a meghatározást olvassuk Atlaszról: titán; a földet és eget elválasztó oszlopok őre”.

Persze az is igaz, hogy még a nagy Pheidiasz is nehezen tudta volna az oszloptartó titánt márványból kifaragni, ezért látunk az oszlopok helyén glóbuszt például a Vatikáni Múzeumban egy fekete alakos vázán, amelyen együtt szerepel az izmos Atlasz és Prométheusz, aki az emberiség számára elcsente a tüzet. De földgömbről ír az ókori szerzők közül Apollodórosz, Hésziodosz vagy Hyginus, legfeljebb ábrázolni volt nehéz az oszloptartó óriást.