Az állatok világa. Brehm Alfréd “Tierleben” című korszakos nagy művének magyarba átültetett,  és az akkori hazai viszonyokhoz alkalmazott 4. kiadásának borítója

Édesapja pap és egyben a német madártan tudományának egyik megalapítója volt. A fiatal Alfred Brehmet elemi iskolai tanulmányain túl édesapja is tanította, ő keltette fel fia érdeklődését az állatok irányába.

A fiú az elemi iskola befejezése után építésznek készült, azonban hamarosan meggondolta magát. Még mielőtt egyetemre ment volna, beutazta Egyiptomot, Nubiát és keleti Szudánt, útja után gazdag gyűjteménnyel tért haza, melynek egy részét ezután Bécsben eladta.

Ezután Jénában és Bécsben természettudományokat tanult. Később bejárta Spanyolországot, Norvégiát és Lappföldet, majd Ernő szász-koburg-gothai herceg kíséretében Abesszíniát is beutazta. Barátságot kötött Rossmässlerrel, akivel közösen jelentették meg Az erdő állatai című művet.
Hamarosan a hamburgi állatkert igazgatója lett, és rövid idő alatt sikerült neki az állatkertet, és a vele kapcsolatos akváriumot magas színvonalra emelni. Berlinbe költözött, ahol a berlini akváriumot alapította.

Volt, hogy Rudolf magyar trónörököst kísérte el a középső Duna vidékére és Spanyolországba. Utazásai során a Mississippi völgyében elkapta a malária, s betegen tért haza. Néhány hetet Friedrichsstanneckben töltött, majd 1884-ben visszatért szülőhelyére, az év őszén vesebaj következtében elhunyt.

Reiseskizzen aus Nordostafrika (Jéna, 1855) munkája és számos cikke közreadása után egy sereg népszerű tudományos munkát írt, amelyeket igen élénk és érdekfeszítő előadás jellemez. Műveit összegyűjtve Stuttgartban adták ki 1890-ben Vom Nordpol zum Aequator cím alatt.

(wikipedia.hu)

Ami BREHM nevét hallva kihagyhatatlan, az KARINTHY FRIGYES: Mindenre képes Brehm című munkájának 100 szójátéka:

1. Öreg krokodilus = krokodilona
2. Éhes bálna = zabálna
3. Züllött medve = elvetemedve
4. Vidám mókus = nevetke
5. Csukáné férje = kancsuka
6. Kecskegida = gyerekecske
7. Nyűgösködő fogas = nyafogas
8. Zsidó disznó = kósertés
9. Ma született üsző = mariska
10. Hiú ünő = feltűnő
11. Kövér sas = hasas
12. Három macska = hármacska
13. Gyors ürge = fürge
14. Apátlan-anyátlan vakond = árvakond
15. Sebzett denevér = mindenevér
16. Félénk puli = lapuli
17. Kis pincs = pincsőke
18. Tíz agár = agárda
19. Vidám dog = boldog
20. Szegény sóshering = sóhering
21. Mozgó ászkarák = mászkarák
22. Kamatra dolgozó ázalék = százalék
23. Rosszkedvű cethal = ecethal
24. Ostoba márna = szamárna
25. Éhes atka = falatka
26. Sok borz együtt = táborz
27. Lyukas cipőjű százlábú = féllábú
28. Skót gorilla = zsugorilla
29. Nőstény hermelin = fraumelin
30. Elmebeteg sügér = mesügér
31. Gyászoló izraelita veréb = süveréb
32. Jasszpacsirta = apacsirta
33. Tönkrement tehén = pleitehén
34. Bánatos mormota = szomormota
35. Becsapott liba = libalek
36. Lesben álló bak = silbak
37. Csinos kis cserebogár = csecserebogár
38. Buta darázs = badarázs
39. Kacér őzike = főzike
40. Lepkéné “in flagranti” = meglepke
41. Heccelő szitakötő = uszitakötő
42. Hanyatló értelmű tulok = butulok
43. Búcsúzó pávián = pápávián
44. Téli vadkacsa = évadkacsa
45. Hízelgő kacsa = kacsacsener
46. Az én kis csimpánzom = kicsimpánz
47. Nagy csiga = csigmond
48. Félénk pulyka = lapulyka
49. Duzzogó strucc = struccol
50. Kórházi poloska = ápoloska
51. Óriásszúnyog = iszúnyog
52. Két összeütköző bolha = karambolha
53. Rozmár fehérneműje = rozmaring
54. Szégyenlős tapír = tapirul
55. Ordító bölény = bömbölény
56. Bánatos seregély = keseregély
57. Öreg boa = oboa
58. Büszke kobra = dekobra!
59. Lábadozó kígyó = kigyógyul
60. Nem időszerű skorpió = máskorpió
61. Cifra skarabeusz = maskarabeusz
62. Híres tetű = ismertetű
63. Az egész világon elterjedt moszkitó = kozmoszkitó
64. Kikergetett moszkitó = moszkitolonc
65. Sokat beszélő polip = papolip
66. Jó előadó polip = polipinszkája
67. Serdülő masztodon = kamasztodon
68. Konzervatív paradicsommadár = maradicsommadár
69. Teherhordó pelikán = cipelikán
70. Éneklő pelikán = pelikántor
71. Együgyű flamingó = maflamingó
72. Hős kaméleon = kaméleonidász
73. Pukkadó banka = robbanka
74. Vagyonát elvesztett tigris = fatigris
75. Öreg oroszlán = koroszlán
76. Sok zerge = ezerge
77. Haragos vipera = csipera
78. Mérges öszvér = bőszvér
79. Vipera mint corpus delicti = viperanyag
80. Rágalmazó fogoly = ráfogoly
81. Ingerlékeny spitz = auspitz
82. Kardhal, akinek viszket = vakardhal
83. Szerelmes tapír = pistapír
84. Vádaskodó holló = koholló
8 5. Pucér termesz = termesztelen
86. Ostoba jaguár = hójaguár
87. Nevető hiúz = hihiúz
88. Meginterjúvolt atka = nyilatka
89. Vékony cincér = cincérna
90. Makacs tücsök = tücsökönyös
91. Tudós tücsök = betücsök
92. Filozófiailag képzett antilop = kantilop
93. Becsületes gazella = igazella
94. Kis bagoly = babagoj
95. Kan terrier = misterrier
96. Verekedő rigó = hirigó
97. Kis cinke = picinke
98, Politizáló giliszta = gilisztavezető
99. Nomádérzésű angolna = barangolna
100. Fekete gerlice = négerlice

A Sisi néven máig népszerű Erzsébet királyné és I. Ferenc József osztrák császár és magyar király

Az 58 éves császár Hofburg-beli dolgozószobájában már átnézte a hivatalos iratcsomagokat, mint holmi korán kelő, szorgalmas hivatalnok, s már indult volna okos és szép barátnőjéhez, Katharina Schratthoz, hogy reggelijük közben meghallgassa a legújabb bécsi pletykákat.

Ebben a pillanatban kinyílik a dolgozószoba ajtaja. Ferenc József ingerülten pillant fel és – meglepődik. Erzsébet császárné áll az ajtóban, arca viaszfehér, mély gyászban öltözötten néz férjére. Fakó hangon szólítja meg az uralkodót: – Rudolf – hebegi -, Rudolf halott. Odakint van Mayerlingben.

(A jelenetnek különleges nyomatékot ad, hogy Dr. Habsburg Ottó emlékezik így a jelenetre, a szavakra, több, mint nyolcvan év távolából, aki a  dinasztia művelt és szavahihető krónikása volt.)

Erzsébet megtántorodik, s ha a császár hozzá nem ugrik, felesége ájultan hullt volna a földre. Feleségét gyengéden egy szófához vezeti, hogy leültesse.

Dermesztő pillanatok.

• Nem szabad botránynak történnie, Franz – rebegi az asszony. – A Vetsera is vele volt.
• És ő is…? – kérdezi habozva a császár, kikerülve a “meghalt” szó borzalmát.

Erzsébet bólintott.

Ferenc József arcát elöntötte a vér. Megfogta felesége kezét.

• Pontos vizsgálatot rendelek el. A (lány) bizonnyal előbb őt (Rudolfot) mérgezte meg, aztán önmagát.
• Nem – válaszolta az asszony és a császár kék szemébe nézett. – Nem… lőfegyvert használtak.
• Akkor tehát ő (a lány) lőtt először, aztán…
• Franz – szakította félbe a császárt Erzsébet. – A halotti bizonyítványt már kiállították. (Rudolf) lelőtte a lányt, majd önmagát.

A császár felállt, majd lassan, fáradt léptekkel az ablakhoz lépett.

• Az egyetlen fiam tehát gyilkos – csattan fel aztán. – Gyilkos, házasságtörő és összeesküvő…
• Összeesküvő?! – kiáltotta Erzsébet, és ez az egyetlen szó rávilágított a tragédia valódi hátterére, és egyébre is. A császárné pontosan tudta mire céloz a férje.

Rudolf trónörökös a nevét viselő 19. gyalogezred ezredtulajdonosi egyenruhájában (1862)

A császári házaspár egyetlen fiúgyermeke 1858. augusztus 21-én született, s  egyénisége már kisfiúként jobban hasonlított Wittelsbach Erzsébetére, mint a rideg arcú,  akkor 28 éves Ferenc Józsefére. A Habsburg Monarchia hanyatlására Rudolf kisgyermekkorában került sor: 1859-ben az itáliai tartományok vesztek el, 1966-ban a porosz csapatok mértek megszégyenítő vereséget az osztrák seregre a csehországi Hradec Kralové, Königgrätz melletti síkon. (Akkor történt meg először, hogy a könnyes szemű Erzsébet zavarni merte férjét munka közben.) Ami a trónörökös neveltetését illeti, szóba sem jöhetett, hogy császárt óhajt faragni belőle hivatali szorgalmú, már ifjan is rideg atyja. A hatesztendős fiúcskának búcsúznia kellett szabadabb gondolkodású anyjától, s a vézna, érzékeny kisfiú Gondrecourt gróf kezei közé került, aki a gyermekkel úgy bánt, mint holmi bakával. Finom szavak helyett pattogó jelszavak és katonás kiképzés várt Rudolfra. Erzsébetnek igen határozottan kellett követelnie a “kiképző” elbocsátását, akinek helyébe Latour von Thurnberg  gróf került, nemkülönben a szelíd Rónay Jácint bencés atya, aki részt vett a magyar szabadságharcban, bujdosnia kellett, s 1866-ig londoni emigrációban élt, magyar és angol nyelven értekezett a darwinizmusról, s íróként a legkevésbé sem hasonlított az “alaki kiképzést” erőltető Gondrecourtra.

A kamasz fiú ilyen, ferencjózsefi ízlésűnek aligha nevezhető nevelők mellett szabadgondolkodó és ügyes stiliszta lett, s ízlése jobban emlékeztetett II. József ízlésére, mint az apjáéra, annak katonai írnok modorára. Korai fotográfiáin a fiú ábrándos tekintetű byroni alkatnak tetszik, igaz, a későbbi képeken – az utolsón is – katonásabb már sokféle uniformisában, bár tekintete egy koravén, mélabús fiatalemberé.

Művelt fiatal férfivá cseperedett, barátai közt találjuk Carl Menger szociológust, vagy a könnyű tollú zoológust, a német Alfred Brehmet, aki költői hangnemben írta le sok kötetes művét az állatok világáról. Ferenc József nem csupán helytelenítette, hogy Rudolf trónörökös égisze alatt jelentek meg Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című sorozat ma is impozáns kötetei, hanem maga is írt a sorozatban. A zord atya el is könyvelte, hogy fia, a trónörökös “Wirrkopf” és “Schwärmer” (kótyagos és ábrándozó), akivel sohasem lesz  hajlandó megosztani a hatalmat – még hogy egy író Habsburg! Persze, fia minden lépéséről tudott az a férfi, aki azonosult a Monarchiával, és ha azonosult, egymaga akarta kormányozni birodalmát, még akkor is, ha küszöbön állt a magyar-osztrák kiegyezés és a liberalizmus is előtérbe került a birodalomban.

Elszörnyedve olvasta Rudolfnak nevelőjéhez, Latourhoz írt levelében “Wirrkopf” nézeteit a Monarchiáról. “A Birodalom immár egyetlen óriási romhalmaz, s napjai megszámoltattak. Századok viharait állta ki, s lakói vakon hagyták vezettetni magukat, s ez eddig jó lehetett, de mostanra betöltötte a feladatát (a Monarchia). Minden polgára szabad, s a következő vihar e romhalmazt is elsöpri majd.” Szabad-e így vélekednie egy olyan állam trónörökösének, amelyik hivatalos mottója: Indivisibiliter ac inseparabiliter (oszthatatlan és el nem választható)?

A mindenütt jelenlévő megfigyelők Rudolf és Moritz Szeps titkos kapcsolatáról is informálták a császárt; Szeps volt a “zsidó és liberális” Neues Wiener Tagblatt szerkesztője, ehhez a laphoz juttatta el Rudolf – ő azt hitte – titokban írt cikkeit a szükséges reformokról, melyeket Szeps éjjelente gondosan lemásolt és átszerkesztett, nehogy a trónörökös gyanúba keveredjék.

Mindez sokkal kevésbé érdekes, mint a mayerlingi tragédia, Rudolf és Maria von Vetsera három hónapig tartó viharos kapcsolata, de hát e kettő összefügg, logikusan fonódik össze.

Rudolf és felesége, Stefánia
(1882)

A “kótyagos és ábrándozó” főherceg családi élete is szerencsétlenül alakult. Az udvar házasította ki a 22 éves ifjút, megfelelőbb katolikus hercegnő híján a hízásra hajlamos, bájosnak sem mondható és ugyancsak boldogtalan Stefánia belga királyi hercegnővel. A szegény asszony nemhogy ifjú férjének, de Erzsébet császár- és királynénak sem tetszett; jelentéktelen teremtésnek ítélte. Rudolf csakhamar a bécsi félvilág hölgyeivel lépett kapcsolatba, hogy feledje szerencsétlen házasságát, a katonai bürokráciában betöltött, lélekölően unalmas, hivatali munkáját, s feledje nagy álmát, a Monarchia átszervezését, amelyre nem sok reménye lehetett.

Mit várhatott Rudolf harmincévesen az élettől? Álmai megvalósítását, az ezer helyen repedező birodalom reformját aligha. Rideg apjától a hatalom megosztását még kevésbé. 1888-ban, harmincévesen, valahogy koravénnek látjuk a megsárgult fotográfiákon. S hangulata is öregemberéhez illő, amikor augusztus 21-én, utolsó születésnapján így írt Moritz Szeps szerkesztőnek: “A harmincadik év fordulópont az ember életében… Arra int, hogy sok év elrepült már, bár többé-kevésbé hasznosan, de igazi nagy tettek nélkül, igazi sikerek híján. Lomhán hömpölygő, poshadt korban élünk… s a szálló évekkel egyre öregebbek és fáradtabbak leszünk, egyre kedvetlenebbek. S az örökös várakozás, hogy beköszönt a nagy reformok kora…” Egy hetvenéves ember gondolatai és csüggedtsége árad e szavakból.

Mitzi Caspar, az életvidám bécsi kokott karjai között születik meg a kettős öngyilkosság beteges gondolata, Rudolf 30. születésnapja táján. A látogatásáról Ferenc József másnap – mint mindig – rendőrkéme útján értesül, sőt arról is, hogy “R” sok pezsgőt fogyasztott azon az éjszakán, s a hajnali három órakor távozott, s 10 korona kapupénzt adott a házmesternek, ami – kapupénz – roppant summa.

Vetsera Mária Alexandrina bárónő (Marie Alexandrine Freiin von Vetsera;
Bécs, 1871. március 19. – Mayerling, 1889. január 30.
osztrák bárókisasszony, Rudolf koronahercegnek, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösének szeretője. A korabeli magyar sajtóban gyakran Vetsera Mária néven szerepelt.

A szálak ettől kezdve összekuszálódnak: tudunk egy bolond, romantikus szerelemről, s olvashatunk sokféle, egymást kioltó, cáfoló emlékiratot és rendőrségi jelentést, melyben mindenki másként és másra emlékszik. A női főszereplő Vetsera Mária Alexandrina bárónő, tizenhat-tizenhét éves, baronesz, aki cigarettázik, Egyiptomban viszonya volt már egy angol tiszttel és levelek során szerelmével üldözi a Monarchia trónörökösét. Larisch grófnő, Erzsébet királyné unokatestvére és a szerelmesek kerítője azt állítja, hogy ő mutatta be egymásnak Maryt és Rudolfot. A welsi herceg, a későbbi VIII. Edvad angl király úgy emlékszik, hogy a bemutatkozás az ő műve, a találkozásra egy bécsi lóversenyen került sor.

De ki is ez a Vetserea baronesz, a romlott kamaszlány, akit őrült szenvedélye három hónap múlva Mayerligbe hajt, ahol pisztolygolyó fúrja át a halántékát? Egyik dédapja cipész, nagyapja már Pozsony császári biztosa (hiszen ő már érettségizett), s 1848 viharos tavaszán bitóra juttatja Rázga Pál evangélikus lelkészt, amiért bárói ranggal jutalmazza az ifjú császár, Ferenc József. Mary anyja viszont Baltazzi-lány és igencsak vegyes nemzetiségű. A dúsgazdag Baltazziak, a bécsi lóversenyek istállótulajdonosai örmény-görög-török, mondjuk így: levantei származású pénzváltók sarjai, akik Sztambulon át Ausztriába mentik vagyonukat, s kétes körülmények között grófi rangra emelkednek. Nem akasztófa segítségével, hanem végül úgy, hogy “Kisbér” nevű lovuk – s ez részben “magyar dicsőség” – megnyeri az angol derbit. Ügyes helyezkedők: egyikük Katharina Schrattnak telivért kínál ajándékba, de a császár óva inti “hivatalos” barátnőjét: a Baltazzik lovai nem egészen szelídek, továbbá “az illető úriember hírneve sem egészen makulátlan” – olvassuk Bart István remek dokumentumregényében (“A boldogtalan sorsú Rudolf trónörökös”, Helikon, 1984.)

A mintegy húsz találkát Larisch grófnő szervezi meg Mary, illetve azon férfi között, akit “csak egy szívdobbanás választ el a tróntól” jelenti aggodalmasan a bécsi német nagykövet. (Bécsben és az adatok kavargásában minden megeshetett.)

A 30 éves trónutód és a 17 éves Mary szenvedélye alkalmat ad – a józan Mitzi Caspar híján – Ausztria legnagyobb botrányára. Váltott konflisokon jár a szerelmes lányka, de az uralkodópár persze mindenről értesül, ami fiúk és “die Vetsera” között történik. Bolond szerelem – gondolhatják. S a vége, amit sejteni se mernek: bolond halál.

Egy királyfi is lehet boldogtalan és reményét vesztett. Élete: katonai szervezési iratok aláírása, titkos viszonyok, unalmas fogadások, örömet csak a vég nélküli vadászatok jelenthetnek. A trón, a roskadozó Monarchia reform – ábrándja hiú képzelgés. A mayerlingi tragédiát egy túlérzékeny férfi beteges elméje terveli ki. S a szerelmes bakfis? Tud a szörnyű tervről, tud arról is, hogy Rudolf hiába folyamodik a pápához házassága felbontásáért (apja úgyis megakadályozza), de hát van-e szebb és romantikusabb dolog a világon, mint “megdicsőülni” a trónörökös oldalán?

Rudolf udvarias levélkében kimenti magát a “Papánál”: nem vehet részt a mai díszvacsorán. Megfázott Mayerlingben (még ott sincs), a torka fáj, a vadászkastélyban tölti az éjt társával, Hoyos gróffal. (Rendőri jelentés a császárnak: “A trónörökös konflisa átlépte az V. kerület határát, és Schönbrunn felé tart”. Valójában Mayerling felé.

Vacsora Mayerlingben. Rudolf torkán vörös selyemkendő; a gróf elhiszi a megfázás meséjét, Mary titkon a szomszédos hálószobában várja a szerelmes éjszakát, majd a hajnali halált. Bizonyára feszült izgalommal, de boldogan! Johann Loschek, Rudolf inasa sem sejti, hogy Bratfisch, a híres bécsi kocsis a lányt is kihozta Bécsből. Vacsora közben Rudolf vidáman cseveg barátjával, Hoyossal. Tréfálkozik. Majd feláll, hogy odaszóljon az inasnak: – Loschek, ne zavarjanak! Senkit se eresszen be! Még ha maga a császár keres, akkor se. – Az ajtó becsukódik, a hálószobába. A halálba vezető ajtó.

Megvirrad. Reggel negyed hétkor Loschek felriad. Nem pisztolydörrenésére ébred, hanem léptekre. Rudolf néz le rá, teljesen felöltözve, nyakában a piros selyemsállal.

• Loschek – mondja könnyedén -, fél nyolckor ébresszen egy csésze jó erős teával. És szóljon Bratfischnek, hogy addigra álljon elő a kocsival.

Zsebrevágott kézzel, fütyörészve megy vissza a hálószobába.

Vajon mire való ez a komédia?

• Felség! Fél nyolc van!

Semmi válasz. Az inas és a gróf már döngeti az ajtót. Csönd. Baljós csönd. Csak nem szénfűtéses a hálószoba? De nem, fahasábok fűtik. Akkor pedig be kell törni az ajtót. De ez már roppant nagy felelősség; Loschek kap parancsot, hogy próbálkozzék egy baltával. Ekkor érkezik a másik vadásztárs Bécsből: Coburg herceg, Rudolf rokona. Hoyosnak könnyebb lesz a szíve: a kastély összesereglett kandi tömegét elzavarják. Az inasnak sikerül rést ütnie az ajtón, mert a zár nem enged. Loschek bekandikál és elborzad. Ott fekszenek az ágyban! Mindkettő halott! A résen átnyúlva az inas kinyitja az ajtót. A két úr nem követi, ahogyan az ágyhoz óvakodik. – Ciánkáli! – kiáltja az inas. – Attól van annyi vér!

Hoyos elhajt Bratfisch kocsiján, majd a trieszti gyorssal Bécsbe érkezik. Következnek a rejtélyek és az ellentmondások. Minden szemtanú másra emlékszik, mert Coburg rosszul lesz, a háznép pedig újra betódul. Rudolf teste majdnem a földre omlik, annyira kihajlik az ágyból. A golyó szétzúzta a koponyatetejét. Mary félig térdeplő helyzetben kuporog, halántékán hatolt be a lövedék; profilból olyan, mintha aludna.

Soroljunk fel az ellentmondások végtelen sorából néhányat:

A fültanúk egy lövést véltek hallani, vagy kettőt, s az ágy deszkáiban csak egy lövedéket találtak-e? Mert ha egy lövedék volt, a szerelmeseket meg is ölhették. Stefániának és másoknak írt búcsúleveleiben Rudolf a becsületére hivatkozik; ezt miként értelmezzük? Hoyos még ciánmérgezés hírével érkezett Bécsbe, ahol Erzsébetet – igen sok habozás után – végül a társalkodónője, Ferenczy Ida értesítette a tragédiáról. Akkor pedig hogyan lehetséges, hogy a császár-és a királyné már lövésekről szólt urának? Miért nevezete összeesküvőnek a fiát Ferenc József? Milyen értesülés nyomán? Háziorvosa, Dr. Widerhofer csak nehezen jutott be a császárhoz, aki a halálhír hallatán munkába menekült. Amikor a Monarchia ura azt hallotta az orvosától, hogy Rudolf egy pillanatig sem szenvedett, mert a folyó azonnal megölte, a császár felcsattant: “Milyen golyóról beszél maga?” S amikor azt hallotta a doktortól, hogy Rudolf agyonlőtte magát, a császár szeme könnyes lett (talál először és utoljára). S az ablakhoz lépve kivörösödött arccal suttogja: “Ezek szerint a fiam öngyilkos lett ugyebár.” Csak színlelte volna?

Maria von Vetsera nevét 1918-ig leírni sem volt szabad Ausztriában. A halott lányt az udvar küldöttei felöltöztették; mintha élne, egy konflishoz vezették, ruhájába pedig – morbid ötlet! – seprőnyelet csúsztattak, hogy ne bukjon előre. Titokban temették el a heiligenkreuzi apátságban. Sírját 1945-ben felújították.

A szerelmesek a halálban sem kerülhettek egymás mellé. De ezt Ferenc József birodalmában természetesnek kell tartanunk.

(Szuhay-Havas Ervin)

Rudolf trónörökös 5 évesen

Rudolf trónörökös 1870-ben

Rudolf és Stefánia esküvői képe
1881. május 10.

Rudolf trónörökösről készült utolsó fényképek
(1889)

Rudolf trónörökös a ravatalon
(1889)