Alfred Nobel 1863-ban

Akkorra már felnőtt fiaival egyre behatóbban foglalkozott a robbanóanyagok kutatásával és új torpedók konstruálásával. Később hazatért Svédországba. Kísérleteik a nitroglicerin alkalmazására irányultak. Sorra alakultak a gyárak az új robbanóanyag előállítására. A gyárak közül azonban több felrobbant és a sok tragikus eset miatt a nitroglicerin rettegett szerré vált.

Tömeges méretű gyártásra csak az Alfred Nobel által 1866-ban kifejlesztett dinamit vált alkalmassá, amely már biztonságosan volt szállítható. Ezt 1866-ban a németországi Hamburg melletti Krümmelben találta fel, és 1867-ben szabadalmaztatta.

Hamarosan megkezdődött a gyártás a svédországi Heleneborgban (Stockholm közelében). Az oldat a legkisebb ütésre is robbant, ezért több súlyos baleset is történt. A heleneborgi gyár laboratóriuma is felrobbant. Öten meghaltak, köztük a legifjabb Nobel, a 21 éves Emil és Alfred régi barátja, Hertzmann, a gyár mérnöke.

A véletlenül kiömlött nitroglicerint az ott lévő kovaföld fölitta. Ekkor rájött, hogy az így képződött anyag jól kezelhető, ütésre nem érzékeny, tehát biztonságosan szállítható, de gyutaccsal ugyanúgy robban, mint a nitroglicerin.

A dinamitot széleskörűen alkalmazzák az ipari robbantásokra, de katonai célokra csak elenyésző mértékben. Találmányát kifejezetten békés célokra akarta felhasználni, amely nélkül a bányák korszerű munkája, a vasút- és alagútépítés szinte elképzelhetetlen.Tudását a bakui olajmezők feltárása során hasznosította, ezzel tett szert óriási vagyonára.

A NOBEL-DÍJ

Habár a díjalapítás indítékainak részletei nem ismertek, de egy bizarr incidens valószínűleg nagyban hozzájárulhatott a díj megalapításához. 1888-ban Alfréd Nobel a franciaországi Cannes-ban tartózkodott, amikor testvére, Ludvig meghalt. A Le Figaro tévedésből azt hitte, hogy ő halt meg, így leközölte halálhírét. A kellemetlen incidenst csak tetézte a nekrológ korántsem hízelgő szövege, amelyben azt írta: „Le marchand de la mort est mort” („A halál kereskedője meghalt.”) Minden bizonnyal komoly motiváció volt, hogy ennek ellenkezőjét bizonyítsa. Nobel 1895. november 27-én kelt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának kamataiból évről évre díjban és pénzjutalomban részesedjenek a fizika, kémia, fiziológia és orvostudomány, továbbá az irodalom legjobbjai és az a személy, aki a békéért tett erőfeszítéseket.

1896. december 10-én halt meg. Végakarata szerint holttestét hazaszállították Svédországba. Halálakor kilencven gyárral és 350 szabadalommal rendelkezett, vagyona – akkori értéken – meghaladta a kilencmillió dollárt.

(forrás: wikipédia)

Egy idétlen diákdal a 60-as évekből:

Nobel Alfréd svéd
Nobel Alfréd svéd,
Nobel Alfréd svéd,
Nobel Alfréd svéd kémikus (kus kus)
Feltalálta a
Feltalálta a
Feltalálta a dinamitot! (tot tot)
Glicerint kevert kovával
Rettenetes pléhpofával
Nobel Alfréd svéd
Nobel Alfréd svéd
Nobel Alfréd svéd kémikus (KUS KUS!!!)

ÉS: – “… a nemzeti hovatartozás kérdése ne merüljön fel, a díjat mindenkor a legméltóbb nyerje el…”