Havas Zsigmond felelős szerkesztő sötét öltönyben munkatársai körében íróasztalánál ülve

Havas Zsigmond (teljes nevén Havas Antal Zsigmond) (Budapest, 1900. január 19. – Budapest, 1972. augusztus 28.) újságíró, ifjúsági- és detektívregény író, lapszerkesztő. Műveiben több írói álnevet használt: Spencer Walls, S. Walls, Zsiga bácsi, Anthony Astor, Anthony S. Astor, Hawass A. Zs., Zsigmondy Antal.

1921–1939 között a Tolnai Világlapja munkatársa, illetve felelős szerkesztőjeként (1921-1939) tagja volt a Országos Magyar Sajtókamarának. Magyarország német megszállása után lemondott állásáról. Számos ifjúsági és detektívregényt írt, amelyekkel külföldön is ismertségre tett szert (főként mint Spencer Walls). Az 1943-ban indult A Kaland Klasszikusai sorozat szerkesztője. Hazudtak a fegyverek címmel (1945) regényt írt Budapest ostromáról. 1945–1947 között a Tolnai Forrás, majd 1949-ig a Képes Magazin munkatársa. Rövid ideig szerkesztette a Szivárvány című hetilapot is.

Családja
Szülei Havas Antal és Durant Anna, felesége Blum Róza voltak. Fia, Szuhay-Havas Ervin (1929-1998) író, műfordító, történész. Unokája Szuhay-Havas Marianna (1968) Art’húr díjas költő, író, a Lenolaj.hu irodalmi és kulturális műhely főszerkesztője, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője.

Írt gyermekregényeket, illetve Spencer Walls néven számos ifjúsági és detektívregény szerzője, a Kaland klasszikusai című sorozat szerkesztője. Több képeslapnál működött mint vezetőszerkesztő.

Könyvei:

A fekete matróz (Regény, Budapest, 1927);
Rákosi fiúk (Ifjúsági regény, Toncz Tibor rajzaival)
Aranyos leányszív (Ifjúsági regény)
Galambos Ferkó (Ifjúsági regény)
Az erdő gyermeke (Meseregény, Sebők Imre rajzaival)
Aranyzápor (Spencer Walls néven, regény, Budapest, 1933);
Kék lámpa (Spencer Walls néven, regény, Budapest, 1934);
Mesebokréta (Ufjúsági regény, Budapest, 1935);
A bűnös asszony (Spencer Walls néven, Budapest, 1936);
A fekete kastély rejtélye (Regény, Spencer Walls néven, Budapest, 1937);
A hét szomorúság lépcsője (Regény, Spencer Walls néven, Budapest, 1938);
Az acélember (Ifjúsági sci-fi, 1938, Sebők Imre rajzaival);
Az üvegszemű (Regény, Spencer Walls néven, 1939);
Kaméleon és gardénia (Regény, Spencer Walls néven);
A holdviola kovácsai (Regény, Spencer Walls néven);
Akit üldöznek a nők (Regény, Spencer Walls néven);
Didergők (Ifjúsági regény, Budapest, 1941);
A fehér titok (Regény, Spencer Walls néven, Budapest, 1942);
Szürke kárpit (Regény, Spencer Walls néven, Budapest, 1943);
Hazudtak a fegyverek (Regény Budapest ostromáról, Budapest, 1945);
Mielőtt a lámpákat eloltják (Anthony Astor néven, regény, Budapest, 1946);
Északi szél (Regény, Spencer Walls néven, Budapest, Pán Könyvkiadó, 1988);
A libbenő halál (Regény, Spencer Walls néven, Pán Könyvkiadó, Budapest, 1989);
A lady már halott (Regény, Spencer Walls néven, Pán Könyvkiadó, Budapest, 1989);
A temetőnél állj meg! (Regény, Spencer Walls néven, Pán Könyvkiadó, Budapest, 1989);
Cukor és korbács (Regény, Spencer Walls néven, Pán Könyvkiadó, Budapest, 1989)

(Forrás wikipedia)

Umberto Eco
(Alessandria, 1932. január 5. – Milánó, 2016. február 19.)

Sokak szerint a modern európai kultúra egyik nagy tréfamestere.

Tudományos pályafutását középkor-kutatóként kezdte, Aquinói Szent Tamásról írt filozófiai doktori disszertációt a torinói egyetemen. Később vizuális kommunikációt és esztétikát kezdett tanítani a különböző észak-olasz egyetemeken, közben szerkesztőként dolgozott a RAI-nál és a Bompiani kiadónál. A tudományos életben a világhírt irodalomelméleti írásaival szerezte meg, közülük a legismertebb talán A nyitott mű poétikája.

Az igazi világhírt végül irodalmi munkássága, konkrétan A rózsa neve című regényével nyerte el. Az Iron Maiden nevű brit heavy metal együttes is írt egy 11 perces eposzt e mű alapján, címe Sign of the Cross. „Meg akartam ölni egy szerzetest” – nyilatkozta szerényen Eco, amikor motivációiról kérdezték. A hírnév megnyitotta a befogadás kapuit a következő regény, a Foucault-inga előtt. A tegnap szigete már igazi nehéz, barokk műveltség-regény, Eco részéről pedig igen izgalmas, briliánsan véghezvitt stílusgyakorlat, ami egy hajótörött ifjú elmélkedéseit írja le a 17. századból.
Egyéb művei között meg kell említeni a Hogyan írjunk szakdolgozatot? című könyvecskét, amely szellemes iránymutató főiskolások, egyetemisták, doktoranduszok és egyebek számára, ha véletlenül dolgozatírásra szánják el magukat. Mindemellett jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki, napi- és hetilapokban rendszeresen jelentek meg gunyoros és humoros írásai a lehető legkülönbözőbb profán témákban. Ezek egy része megjelent magyarul is, többek között a Bábeli beszélgetések című kötetben.

(forrás: wikipédia)

Részlet a Hogyan írjunk szakdolgozatot? című könyvből.

KINEK SZÓL EZ A KÖNYV?

A dolgok jelenlegi állásánál azt kell gondolnunk, sok diák van, aki kénytelen szakdolgozatot írni, hogy minél gyorsabban megszerezze a diplomát, vagyis megtegye azt az ugrást, amiért az egyetemre beiratkozott. Néhányan közülük akár negyvenévesek is lehetnek, ők tehát ahhoz várnak majd útmutatást tőlünk, hogyan kell egy hónap alatt úgy megírni a szakdolgozatot, hogy kapjanak valamilyen osztályzatot, és végre elhagyhassák az egyetemet. Ám határozottan kijelenthetjük, hogy ez a könyv nem nekik szól. Ha ilyen igényeik vannak, ha olyan paradox jogrendszer áldozatai, amely előírja, hogy súlyos anyagi gondjaik megoldásához le kell doktorálniuk, jobb, ha a következő két dolog közül választanak: 1. befektetnek egy ésszerű összeget, és mással íratják meg a szakdolgozatukat; 2. lemásolnak egy néhány évvel korábban, más egyetemen benyújtott szakdolgozatot. (Nem célszerű egy nyomtatásban már megjelent művet lemásolni, még akkor sem, ha idegen nyelven íródott, mert ha a tanár egy kicsit is tájékozott, tudhat a létezéséről; ám egy Cataniában készült szakdolgozat lemásolása Milánóban már kitűnő lehetőséget kínál a dolog megúszására. Természetesen meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a szakdolgozat bírálója nem tanított Cataniában, mielőtt Milánóba került. A szakdolgozat másolás tehát alapos kutatómunkát igényel.) …
Azért adtunk ilyen paradox tanácsot, hogy megerősítsük a tényt, miszerint ez a könyv nem kívánja megoldani a fennálló társadalmi szerkezet és jogrendszer súlyos problémáit. Azoknak íródott tehát, akiknek (bár nem milliomosok és nincs tíz évük, hogy miután körbeutazták a világot, megszerezzék a diplomát) ésszerű lehetőségük van arra, hogy a nap néhány óráját a tanulásnak szenteljék, és akiknek a szakdolgozat, amelyre a diploma megszerzése után is szükségük lehet, némi intellektuális élvezetet is okoz. …

(Pintér Judit fordítása)

Budai Éva
rovatvezető

Isten éltesse!

Külkereskedelmi Főiskolát végzett elsőként ’74-ben, majd egy OKJ-s Újságírói szakmát szerzett.
Ezt követően szerezte meg diplomáját az ELTE-n, magyar nyelv-és irodalom szakos tanár lett. 1988-ban egyedi tanterv szerint kezdett el színház– és drámatörténetet tanítani. ’87-ben doktori címet szerzett, 2004-ben újabb diplomát tett társadalom és állampolgári ismeretek szakos tanárként.
Tanári pályája során a Tanítóképző Főiskola – írásbeli felvételi feladatlapjait készítette, dolgozott a Munkaügyi Bíróság igazságügyi szakértőjeként, illetve az Oktatási Hivatal szakértője az őszi és tavaszi érettségi vizsgaidőszakban.
Érettségi vizsgákon elnökként dolgozott, a kétszintű érettségi bevezetése előtt 5 iskolában, majd 11 intézményben.
Ha ez nem döbbent meg sokakat, volt tanítványait biztos, 6 mentroláltja volt, ebből 3 volt tanítvány. Legtöbbjüknek bizalmas, pótanya, nemcsak pedagógus volt. Pozitív és utánozhatatlan jelzőket ragasztottak rá, amiből mindenki ráismert.
14 munkáját publikálták. Ezek között irodalmi antológia, szöveggyűjtemény, tankönyv, feladatgyűjtemény egyaránt szerepel.
A Városmajori Gimnázium alapító tagja volt, később az osztályfőnöki munkaközösség vezetője lett.
Irodalmi rovatot vezetett a www.nagygeneraciok.hu honlapon, létrehozta és szerkeszti az értékes, napi frissítésű Tanárnőkérem oldalt, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője.
2001-ben megkapta a Hegyvidék Ifjúságáért elismerést.
Emellett egyedülálló anyaként nevelte lányát, családi életük, kapcsolatuk különleges és figyelemre méltó.
Tanítványaiból magyar szakos tanárok, kollégák, bölcsészdoktorok, színészek, dramaturgok lettek. Emberek. Nyugdíjba ment, és munkássága ellenére Ped. 1-ként sorolták be.
2013-ban Életműdíjjal tüntették ki.

2015 őszétől a Lenolaj.hu kulturális műhely Aktuális rovatának szerkesztője, érdekes és értékes írásait naponta olvashatják a látogatók.

ELKÖSZÖNÖK …
Hatvankét éves lettem én.
Nem meglepetés, csupán tény,
habár
ma már
Nyuggerként mi mást tehetnék?
Csupán oktatni szeretnék
még egy
kicsit.
Tovább már úgysem léphetek,
Bár összegeznem még lehet
nektek, s
nekik.
Íme hát a portfólióm.
Csak neveket kell sorolnom.
Figyel-
jetek!
Regi, Éva, Zita, Anna,
Guszti, Tomi, Luca, Réka,
Fanni, s
Rami.
Miri, Marci, Juló, Bia,
Peti, Johi, Andris, Elza,
Fruzsi, s
Tony.
Peták, Benőc, Máté, Flóra,
Zsuka, Vera, Endre, Róza,
Gazsi, s
Bözsi.
Folytathatnám napestig én,
De minek, hisz nem feledém
senki
nevét.
Mert akkor is tanár vagyok,
Ki biztosan nyomot hagyott
minden-
kiben.

Budai Éva

Budai-Papp Ágnes Vera/Lenolaj.hu

]]> https://lenolaj.hu/2023/12/27/1951-decembereben-ugyan-ezen-napon-szuletett-dr-budai-eva-pedagogus/feed/ 0 https://lenolaj.hu/2023/12/16/99-eve-szuletett-sir-arthur-c-clarke-angol-iro-mernok/ https://lenolaj.hu/2023/12/16/99-eve-szuletett-sir-arthur-c-clarke-angol-iro-mernok/#respond Sat, 16 Dec 2023 03:01:23 +0000 http://lenolaj.hu/?p=13472

Arthur C. Clarke 2 évesen
(1919)

Sir Arthur Charles Clarke Minehead városában (Somerset, Anglia) született, és már gyermekként rajongott a fantasztikus történetekért. Általános és középiskoláit elvégezve 1936-ban Londonba költözött, ahol közhivatalnokként helyezkedett el. Már egészen korán, az iskolaújságokban publikálni kezdett, a legkülönbözőbb környezetekben játszódó kalandos történeteket írt. Hamarosan felfedezte a science fiction világát, s nem sokára sci-fi rajongói klubok magazinjaiban kezdett publikálni. Bemutatkozó írása, az Utazzon dróton! a teleportáció – tárgyak és emberek rádióhullámok formájában való utaztatása távoli helyekre – lehetségességét boncolgatta szatirikus hangvételben.

A második világháború idején Clarke a brit légierő kötelékében szolgált, egy új találmány, a radar kezelésére oktatta a katonákat. Leszerelését követően egyetemi tanulmányokba kezdett, tudományos fokozatokat szerezve fizikából és matematikából, amely témából 1945-ben doktorált. Tagja, majd elnöke lett a Brit Bolygóközi Társaságnak, amely úttörő szerepet játszott nemcsak Nagy-Britanniában, de az egész világon az űrkutatás és az űrhajózás népszerűsítésében.

Clarke volt az, aki 1945-ben felvázolta a geostacionárius pálya alkalmazását a távközlésben: az Egyenlítő fölött, harminchatezer kilométeres magasságban pályára állított három, a Földdel szinkronban keringő műholddal megoldható a vezeték nélküli kommunikáció a bolygón. A háború után jelent meg híres cikke: “Extra-Terrestrial Relays – Can Rocket Stations Give Worldwide Radio Coverage?” címmel, a brit Wireless World folyóiratban. 1954-ben javasolta az USA meteorológiai hivatalának, hogy használjanak műholdakat az időjárás előrejelzéséhez.

Huszonöt évvel később elképzelése megvalósult, azóta műholdakkal biztosítják a tengerhajózás, a légi közlekedés navigációját, telefonok, internet, személyhívók, tv-műsorszórás globális működését. Hosszú éveken át együtt dolgozott amerikai kutatókkal és mérnökökkel műholdak és földi állomások kiépítésén.

A geostacionárius pályát az International Astronomical Union (Nemzetközi Csillagászati Szövetség) róla nevezte el The Clarke Orbitnak.

Sir Arthur C. Clarke
(1930-as évek)

Kutatta a Nagy Korallzátony víz alatti világát is. Legutóbbi ötlete volt a rakétáknál lényegesen olcsóbb űrlift, a NASA már foglalkozik a megfelelő anyag keresésével.

Élete során számos elismerést kapott: Marconi ösztöndíjat, Franklin Institute aranyérmet, Lindbergh díjat, majd 1998-ban lovagi rangot II. Erzsébet angol királynőtől.

A sci-fi író

Körülbelül ezzel egyidejűleg mutatkozott be, mint profi író: 1946-ban az Astounding Science Fiction nevű amerikai lap megvette közlésre Kibúvó című novelláját. Ez az emberi faj fejlődését aggódó szemekkel figyelő idegenek üzenetváltásából áll, a végén egy meglepő csavarral. A humoros csattanó írói eszközét a későbbiekben is előszeretettel alkalmazta „egyperceseiben”.

Az 1950-es évek elején megjelent első regényei (Prelude to Space, A Mars titka, Szigetek az égben) azonban ebből a humorból semmit nem mutattak, alig nevezhetők többnek áttetsző irodalmi köntösbe bújtatott ismeretterjesztésnél. Annak azonban rendkívül érdekesek. Az első egy kétlépcsős űrhajó megépítéséről szól, amellyel az ember végre eléri a Holdat.

A visszatérő egység egy vitorlázva leszálló űrrepülőgépet vizionál. A második (e korai művek közül az egyetlen, amely magyarul megjelent A Mars titka címmel) a vörös bolygó meghódításáról szól, melynek során növényi és állati életet is felfedeznek, és a Phobos begyújtásával tervezik fölmelegíteni az égitestet, hogy alkalmassá váljon a tömeges kolonizációra. A harmadik egy vetélkedőn űrutazást nyert fiút kísér el egy Föld körül keringő űrállomásra, amely két másik hasonló szerkezettel együtt geostacionárius pályán kering, többek közt telekommunikációs célokat szolgálva.

Az 1948-ban írt, majd 1951-ben publikált Az őrszem című elbeszélésben a Holdon idegen eredetű tárgyat találnak. Ez másfél évtizeddel később csírájául szolgált a Stanley Kubrickkel közösen kidolgozott 2001. Űrodisszeiának, amely mérföldkővé vált úgy a science fiction irodalom, mint a science fiction film történetében. Clarke életművében ezzel a novellával jelentkezett először az a metafizikai vonulat, amely az emberiség jövőjében az istenképet nagy hatalmú idegen lényekkel helyettesíti. Kitűnő példa erre az 1953-ban megjelent A gyermekkor vége című regény. Ebben segítő szándékú földönkívüliek érkeznek bolygónkra, de jobbító terveiket kis híján meghiúsítja, hogy külsőre az emberi hiedelemvilág ördögeire emlékeztetnek. Mindenképpen itt említendő még két világhírű novella, az Isten kilencmilliárd neve (Megjelent a Riadó a Naprendszerben című kötetben), illetve A csillag. Az előbbi tibeti szerzetesekről szól, akik egy szuperszámítógép segítségével akarják leírni a Mindenható valamennyi nevét, mert az drámai változásokat hozna el az Univerzumban, utóbbi pedig egy expedíció küldésének története egy felrobbant szupernóva maradványaihoz, amely hatással volt a Földre. Mindkét elbeszélés elnyerte a téma legrangosabbnak számító angolszász díját, a Hugót.

Sir Arthur C. Clarke
(1960)

Miután az 1960-as évek nagy részét ismeretterjesztő könyvek írásával töltötte, majd a 2001. Űrodisszeia sikere visszavonzotta Clarke-ot a sci-fihez. Ez egyben máig a legismertebb műve. Az Űrodisszeia film ötlete már 1964-ben felmerült Stanley Kubrickben. Ötletével felkereste Clarke-ot, majd hamarosan elkezdték közösen írni a film forgatókönyvét. Emellett Clarke párhuzamosan a regényt is írta. A filmet 1968-ban mutatták be, az akkori közönség azonban értetlenül állt a film előtt, néhány héten belül kikerült a mozikból. Azóta azonban kultuszfilm lett. A regény csak néhány hónappal a filmbemutató után jelent meg.

Az ekkor már világhírű szerző következő regénye, a Randevú a Rámával nemcsak bestseller lett megjelenése évében, 1973-ban, de a kritikusok is elismerték értékeit: több mint fél tucat nemzetközi díjat söpört be szerte a világon. Ez az ambiciózus történet egy óriási, idegen űrhajó felfedezéséről szól, ami az emberiséggel mit sem törődve halad át a Naprendszeren, olyan küldetést teljesítve, mely alapjaiban rengeti meg a Föld népeinek vallási és természettudományos világképét.

Az 1975-ös Birodalmi Föld újabb forradalmi újításokat hozott Clarke prózájában, ezúttal társadalmi kommentárok formájában. Teljes egyenjogúságot hirdet faji hovatartozástól és nemi orientációtól függetlenül, de figyelmeztet a klónozás etikai veszélyeire is.

Az 1979-ben megjelent Az éden szökőkútjai az űrlift tudományos elméletét propagálta, amely olcsóbb alternatívával válthatná ki a pazarló rakétás űrutazást. A könyv végére megépül egy gigantikus űrállomás is, ami valóságos gyűrűként öleli körül a Földet, egész bolygónyi embernek szolgáltatva új otthont. Rajongói nagy döbbenetére Clarke bejelentette, hogy ez az utolsó regénye, de szerencsére ezt az ígéretét nem tartotta be.

Az 1980-as évek elejének eredményei az űrkutatás terén arra sarkallták, hogy újragondolja és folytassa a „2001” történetét. A 2010. Második űrodisszeia is megfilmesítésre került, majd idővel két további kötet is napvilágot látott, cselekményét 2061-be, illetve 3001-be helyezve.

A szerző egészségi állapota azonban romlani kezdett. Egy ifjúkori fertőzés szövődményeként fokozatos izomsorvadással járó súlyos idegrendszeri betegség alakult ki nála, amely idővel tolószékbe kényszerítette, és jelentősen rontotta munkabírását is. 1956-tól kezdve egyre több idejét töltötte a második otthonának tekintett Ceylon szigetén (ma Srí Lanka), és a diagnózist követően mindinkább visszavonult ide a világtól. Írói ötletei szerencsére korántsem apadtak el, azonban kidolgozásukra már nem maradt energiája. Ennek tulajdonítható, hogy 1988-tól kezdve csaknem minden könyvéhez társszerzők segítségét vette igénybe.

Mindig a megbékélés ügyét propagálta hányatott sorsú választott hazájában, amiért 1994-ben még Nobel-békedíjra is felterjesztették. Később pedig egy rendkívül csúnya, ám végül teljességgel alaptalannak bizonyuló pedofília-vád hercehurcáit követően 2000-ben az angol királynő lovaggá ütötte.

Kezdetben a NASA mérnökével, Gentry Lee-vel dolgozott együtt, így született meg a Randevú a Rámával három folytatása, valamint a magyarul is olvasható Bölcső. Az ezredfordulón sikerült végre azt az ideális kollégát megtalálnia, aki maximálisan osztotta világnézetét és a tudomány iránti elkötelezettségét, Stephen Baxter személyében. Ez a már saját jogán is világhírű angol sci-fi író megtiszteltetésnek vette az idős mester felkérését, együttműködésük négy kötetet eredményezett, köztük az Űrodisszeiákra reflektáló Időodisszeia-trilógiát (Az Idő Szeme, Napvihar, Elsőszülöttek).

Nevét viseli az Arthur C. Clarke Foundation,[2] az Arthur C. Clarke-díj, valamint a 4923 Clarke kisbolygó.

Forrás: wikipedia.hu

Szent Miklós mozaik, Nikolaikirche, Villach, Ausztria

Szent Miklós püspök emléknapja, amely hazánkban az Oláh Miklós püspök prímás alatt 1560-ban tartott zsinat döntése szerint még parancsolt ünnep volt. A kötelező ünnepek sorából az 1611. évi nagyszombati zsinat törölte. Szent Miklós a kisázsiai Myrában működött, a keleti egyháznak máig legtiszteltebb szentje. A nyugati egyházban csodatevő híre akkor terjedt el, amikor ereklyéit 1087-ben a dél-olaszországi Bariba vitték. A 11. századtól kultusza egész Európában elterjedt, alakját egyre több legenda vette körül, és népszerűségével csak Szent Antal vetekedett.

Kultusza hazánkba is korán elkerülhetett mind keleti, mind nyugati befolyásra (pl. a Szepességbe és Erdélybe vándorló szászok által). Emlékét helynevek, templomok, képzőművészeti alkotások őrzik. Egykorú feljegyzések a halászok és révészek patrónusaként említik; a vízenjáróknak, vízimolnároknak, általában a vízi utaknak is védőszentje volt, ugyanúgy a folyók mellé települt magyarországi bencés apátságoknak. „Vízi” kultuszát csak Nepomuki Szent János mosta el, tisztelete a magyar kalmárok, tőzsérek körében is virágzott (bor- és gabonakereskedelem).

Selmecbánya vidékén a bányászok patrónusaként is tisztelték. Általában a polgári élet, polgárvárosok védője volt nyugaton, de nálunk is. A kecskeméti Miklós-templom toronykeresztjén eredetileg városvédő célzattal szélkakas módjára forgott szobra (helyi neve: Pörgő Miklós, Pörgetős Miklós). Szegedi népszerűségét középkori énekek tanúsítják.

A Mikulás-napi ajándékozás részben új keletű, városi eredetű szokás – osztrák kapcsolatokra utal (ablakba, cipőbe tett ajándék) –, a gyáripar népszerűsítésének is fontos szerepe volt elterjedésében

Maga a Mikulás cseh eredetű szó, a 19. században terjedt el. A téli ünnepek ajándékozó lényeinek tulajdonképpen igen régi hagyományai vannak (német Frau Holle, francia Père Noël, orosz ’fagyapó’ ’télapó’ stb. – részint szerencsét hozó, ajándékozó, részint ijesztő, démonikus lények).

Mikulás-járás egy magyar óvodában
1936
(forrás: Fortepan.hu)

Az ajándékozásnak vannak magyar paraszti hagyományai is: főleg a Dunántúlon és a magyarlakta területek északi részén volt ismert a Mikulás-járás; hasonló formában német, osztrák, cseh, szlovák területeken, amely részben a diákok középkori aprószentek napi „püspökválasztási” játékából ered. E szokás a 13. századtól Mikulás napjára került; plébániai diákság rekordációjával kapcsolódva Európa nagy részén elterjedt. A játék lényege az, hogy Miklós püspök kíséretével együtt betér olyan házakba, ahol gyerekek vannak, és ott vizsgáztatja, imádkoztatja, majd tudásuk és viselkedésük szerint jutalmazza vagy virgáccsal fenyíti őket, ill. sokszor a kíséretében lévő ördöggel fenyítteti (az ördög, ill. krampusz alakja a Szent Miklós-legendában gyökerezik). Ismert a Mikulás-járásnak olyan formája is, ahol láncos, álarcos, gyakran szalmába burkolt Mikulás ijesztgeti a gyermekeket és a fonóházbelieket. Egy 1785-ben kelt csepregi tilalom említi, hogy a papnak öltözött Mikulás kíséretével, a ministránsokkal, a harangozóval, az ördöggel stb. járta sorra a fonóházakat és gyóntatta az ott összegyűlt lányokat, menyecskéket. E szokás változatainak nyomaival Észak-Dunántúlon, a Csallóközben, Mátyusföldön, az Ipoly mentén találkozunk. A „pap” a szoba közepén leült egy székre, körülötte helyezkedett el kísérete. Az ördög esetleg az asztal alá bújt. A litánia-paródia után a harangozó egymás után szólította a lányokat és a menyecskéket, hogy végezzék el a karácsonyi gyónást. A pap különböző tréfás kérdéseket tett fel a gyónónak. Aki a kérdésre nem felelt, elvitte az ördög. Ehhez hasonló Miklós-játék nyomai Ausztriába vezetnek, ahol az Enns völgyében a parodizált litánia mellett a prédikáció is része volt a játéknak. A Felső-Csallóközben házról házra járó Mikulások december 5-én este – miután kikérdezik a gyerekeket jó és rossz tetteikről – puttonyból megajándékozzák őket.

(forrás: Magyar Néprajzi Lexikon)

“A Mikulás

A napot homály előzi meg; karácsony ünnepének verőfényes örömét meg a fehér szakállú Mikulás és ördöngős szolgája, kik csak büntetni tudnak s nem jutalmazni, aszalt szilvából csinált rettenetes kéménysöprőkkel s vörös nyelvű krampuszokkal ijesztenek rá az apró cselédekre. A piacon a nagyfejű káposzták s köpcös répák, a fonnyadt szőlő s piros arcú almák, a kopasztott kappan, a tojásgarmada mellé, csodálatos portékák csatlakoztak egyszerre. Mint ha csak éjnek idején valami boszorkányság által bújtak volna ki a földből az apró sátrak, melyek alatt viaszból gyúrt, gyermek arcú s gyapot szakállú püspökök, gyönyörű, aranyos misemondóban s hófehér süvegben valóságos papirosból, vannak szépen glédában fölállítva. Három részben fölkunkorított farkú, szikrázó szemű, szarvas Luciferek zörgetik pipadrótból kötött szörny bilincseiket, melyekkel sorra fűzik a szófogadatlan gyermeket s hetesével nyolcasával kanyarítják a borzasztó puttonyba, hol aztán hasztalan rimánkodnak, mert onnan nincs szabadulás. Úgy kell nekik, viselték volna jobban magukat!”

Vasárnapi Újság: Képek a hazai népéletből, Pest, december 3-án 1865.

A modern Mikulás

A mai gyermekeknek mesélt legenda szerint a Lappföldön élő Mikulás apó felszerszámozza rénszarvasait, amik sebes vágtával felrepítik az ajándékokkal roskadásig megrakott szánkóját a felhők közé, hogy minden gyerekhez időben eljussanak a várva várt ajándékok. 1939-ben Bob May megírta Rudolf, a piros orrú rénszarvas történetét. Azóta Mikulás apó szánhúzó rénszarvasai: Rudolf, Fürge, Sármos, Talpas, Kerge, Csámpás, Torkos, Bátor és Szélvész. Máshol egyéb fordításban: Üstökös, Íjas, Csillag, Táncos, Pompás, Villám, Táltos, Ágas, Rudolf, a piros orrú, vagy Táltos, Táncos, Pompás, Csillag, Üstökös, Mennydörgés, Íjas, Villám, Rudolf.

A Mikulás-ünnep idővel egyre inkább szekularizálódott, elszakadt Szent Miklós alakjától, a tömegkultúra átalakította a keresztény legendát és az ünnep elvilágiasodott, és elüzletiesedett. Ügyes marketingesek megszüntették a Mikulás évközi morális felelősséget hangsúlyozó, bírói szerepét, eltüntették mellőle a büntetést szimbolizáló krampuszokat. Az édesség- és játékipar mellett ma már egész sor termék használja alakját reklámfiguraként. Angolszász hatásra az európai kontinens városaiban is elszaporodtak karácsony előtt az utcai Mikulás „ügynökök”.

A Mikulással kapcsolatos elképzelések is megváltoztak a globalizáció hatására: míg a két világháború között a Mikulás a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak, addig a jelenkor Mikulása a Lappföldön vagy az Északi-sarkon él, szánját rénszarvasok húzzák.

A magyar Mikulásnak megfelelő ajándékosztó mesealak nevei külföldön

Amerikában és Kanadában: Santa Claus
Angliában: Father Christmas
Baszkföldön: Olentzero
Brazíliában, Peruban és Spanyolországban: Papá Noel
Dániában: Sinter Klaas
Finnországban: Joulupukki
Franciaországban: Père Noël
Hollandiában: Kerstman, Sinterklaas, röviden:Sint[21]
Horvátországban: Sveti Nikola, Božić Bata
Japánban: Santa-szan (サンタさん?), Hoteiosho (ajándékot hozó isten)
Kínában: Sengtan Laozsen (聖誕老人, pinjin:shèngdànlǎorén )
Lengyelországban: Mikołaj
Magyarországon: Mikulás, Télapó
Marokkóban: Black Peter
Németországban: Nikolaus
Norvégiában: Julenissen
Olaszországban: Befana vagy Babbo Natale
Oroszországban: Gyed Moroz
Romániában: Moș Nicolae
Szlovéniában: Sveti Miklavž, Božiček
Svédországban: Jultomten

(forrás: wikipedia)

A fogyatékosság a gének hibájából vagy baleset, betegség miatt bekövetkező testi, érzékszervi vagy értelmi károsodással járó állandó, esetleg átmeneti funkcionális korlátozottság. Az így élők száma világszerte mintegy 650 millió főre tehető. Magyarországon több mint 600 ezerre becsülik a tartósan egészségkárosodott és fogyatékkal élő emberek számát.

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 26. cikke elismeri a fogyatékkal élő személyek jogát az önállóságra, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésre, valamint a közösségi életben való részvételre. A megváltozott munkaképességűek, a fogyatékkal élők elsősorban nem segélyekből, hanem saját munkájukból szeretnének megélni.

MI AZ A FOGYATÉKOSSÁG?
A fogyatékosság hosszan tartó fizikai, értelmi vagy érzékszervi károsodás, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja egy adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását. A fogyatékosság egy változó fogalom, bárki bármikor fogyatékossá válhat. A fogyatékosság NEM BETEGSÉG, hanem egy állapot.

A fogyatékosság leggyakoribb típusai: Mozgássérültség, Látássérültség: Gyengénlátás vagy Vakság, Hallássérültség: Nagyothallás vagy Siketség, Értelmi fogyatékosság, Beszédfogyatékosság: Dadogás vagy Némaság, Autizmus – Asperger-szindróma, Siketvakság.

Vannak kifejezések, szavak, amelyeket nem illik használni! Jó tudni, hogy a mozgássérült NEM nyomorék, hogy a hallássérült NEM süket és főképp nem süketnéma, a DOWN-kóros és az autista NEM bolond. Legjobb tőlük, maguktól megkérdezni. Vagy elég csak tudni, hogy ők: gyerekek, emberek, fiúk, lányok, férfiak, nők – mint mi mindannyian. Esznek, isznak, alszanak, szeretnek, dolgoznak, élnek.

ZELK ZOLTÁN: IDIÓTÁK

Homokkupacok közt botolva,
karjukkal szaggatva a port,
jött, jött felém a városszéli
grundon át egy csapat bolond.

Az egyik rikoltott s harapta
és karmolta a levegőt,
a másik kalapot emelt egy
árva csalánbokor előtt.

Kisérőjük csittítva őket,
néha szelíden hátraszólt –
s hirtelen fehéren felizzott
fölöttük az alkonyi Hold:

S ekkor egyik kukorékolva
a fehér Holdra mutatott,
majd rémülten szaladni kezdett
s futott már mind fölhajított

karokkal! szökdelve a porban!
s miként fölvert madársereg:
az alkony színei csapkodva
szálltak velük, a grund felett!

Jaj, mi nyílhatott meg előttük
fönn az égen? Milyen titok
csapott le rájuk a magasból,
amit én sose láthatok?

Mi űzi őket? Nem mondhatják,
nem felelhetne, csak szemük,
de ki értené meg közülünk
kusza, bomlott tekintetük?

Néztem utánuk, míg az este,
mint kútra: a tájra hajolt –
s már nem fölöttük: utánuk,
hátuk mögött rohant a Hold…

RABINDRANATH TAGORE: VAK LEÁNY

Egy vak leány jött a kertembe reggel
s virágfüzért adott, zöld levelekkel.

Én a virágot a nyakamba tettem
s könny csillogott föl mind a két szememben.

A lányt megcsókoltam, majd szóltam: „Áldott
vagy te is, akárcsak a virágok.

Te nem tudod, hogy mily szép, amit adtál
és nem tudod, hogy szebb vagy önmagadnál.”

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Pályájának kezdete és mindmáig csúcsa is A kopasz énekesnő, melyet 1950-ben mutattak be. Akkor nem aratott igazi sikert. Már a darab keletkezése is abszurd. Ionesco angolul tanulva döbbent rá arra, hogy a nyelvkönyv példamondatai megfelelnek a kispolgári házaspárok otthoni társalgásának. Ez adta az ötletet. A darab szövegének jelentős része ezekből a nyelvkönyvi példamondatokból áll. A szerző ezzel azt kívánta ábrázolni, hogy a beszéd elidegenül gondolatközlő funkciójától, s pusztán csak kiüresedett formák, klisék állandó ismételgetése adja a társalgás menetét. Műfaja szerint antidarab, vagyis drámaparódia. Ionesco célja a hagyományos, a realistának nevezett színház karikatúrája is volt, s ennek egyik jegye például a szerzői utasítás Ibsenre rájátszó közlése. Ionesco szerint az emberek hajlamosak arra, hogy a készen kapott ideológiákat gondolkodás nélkül befogadják, aminek a végeredménye: a személyiség nélküli automatákból álló társadalom.

További ismert művei: A különóra, A székek, A mester, Orrszarvú, Ketten félrebeszélnek, A király halódik, Macbett.

Íme egy részlet, egy kvázi monológ A kopasz énekesnőből (amit egyik kedves tanítványom – ma már kollégám – és a lányom is a dráma érettségijén „szavalt”.):

A TŰZOLTÓ:
A nátha. Sógoromnak volt egy apai oldalági unokatestvére, s ennek anyai részről egy nagybátyja, s ennek egy apósa, akinek apai nagyapja másodszor egy fiatal bennszülött szépséget vett el, akinek a bátyja utazás közben megismerkedett és beleszeretett egy lányba, akitől fia született, s aki összeházasodott egy rettenthetetlen gyógyszerésznővel, aki unokahúga volt egy szállásmesternek, akit a Brit Flottában nem ismertek, s akinek volt egy mostohaapja, s ennek egy spanyolul perfektül beszélő nagynénje, aki unokája volt egy valószínűleg fiatalon meghalt mérnöknek, aki maga unokája volt egy nem valami híres bort termelő szőlősgazdának, akinek unokaöccse, egy otthon ücsörgő alhadnagy, felnevelt egy fiúgyereket, aki elvett egy rendkívül csinos, elvált asszonyt, akinek első férje, egy derék hazafi fia, törtető szellemben nevelte fel egyik lányát, akit feleségül vett egy vadász, aki ismerte Rothschildot, s akinek öccse, miután többféle foglalkozással próbálkozott, összeházasodott egy lánnyal, akinek beteges dédapja szemüveget hordott, melyet unokatestvérétől kapott, egy portugál ember sógorától, aki máskülönben törvénytelen fia volt annak a nem éppen jómódú molnárnak, akinek tejtestvére egy öreg falusi orvos lányát vette el, egy falusi orvosét, aki maga is tejtestvére volt egy tejesember fiának, egy ugyancsak falusi orvos törvénytelen gyermekének, akinek apja háromszor nősült s akinek harmadik felesége …
… aki télen épp úgy náthát kapott, mint mindenki.
(Gera György fordítása)

Budai Éva
rovatvezető

Budai Éva
rovatvezető
(forrás: wikipédia)

Kapcsolódó oldal:

ARNOLDO – Galéria és kávézó

Utálták és istenítették, ahogy ő is saját magát. Kétségbe vonni sem nagyságát, sem döbbenetes mai aktualitását nem lehet.
(Nem tudok róla elfogulatlanul írni. Számomra ő A KÖLTŐ.)

René François Ghislain Magritte
(Lessines, Belgium, 1898. november 21. – Brüsszel, 1967. augusztus 15.) belga szürrealista festőművész

Elmés és szórakoztató képeiről vált ismertté.
A nyilvánosság érdeklődése az 1960-as években nőtt meg jelentősen művei iránt. Képzetei különösen a pop-art, a minimalista és a konceptualista művészeket ihlették meg. 2005-ben a 9. helyet érte el a De Grootste Belg (a legnagyobb belga) vallon listáján. A flamand listán a 18. lett.
André Breton szerint a szürrealizmus „Kakukktojás, amit René Magritte a fészekbe le képes rakni. ”
A művész maga a következőképp írja le festményeit:„Képeim látható alakok, melyek semmit sem titkolnak, misztériumot hordoznak. Amint nézik a képeket, az emberek ezt az egyszerű kérdést teszik fel maguknak: Mit akar ez jelenteni? Nem jelent semmit, mert a misztérium nem mást jelent, mint az ismeretlent.”
A szürrealizmus legelterjedtebb meghatározása Lautréamont gróftól származik: „szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon”.

Budai Éva
rovatvezető

Kapcsolódó alkotások:

Oláh Tamás: Az én Magritte-om

Mórotz Krisztina: René Magritte