2024-11-14
A magyar költészet napja 10
Sárhelyi Erika: Enyészet
Tudom,
egyszer elvisz majd
egy őszi nap.
Úgy hullasz le rólam,
mint fáról a nyársirató, pödrött,
őzbarna falevél.
Elsodor tőlem az idő,
s emlékeinket apránként ellepi
a makacsul szitáló,
csöndes, szeptemberi eső.
***
Sárhelyi Erika alkotásai a Lenol...
Albert Zsolt: Találkozásaink
Szöget vert tenyerembe
könyörgő találkozásaink
ködbe ömlő perce,
kalapáccsal kezében
felettünk állva
rozsdás torkú
vasdallamba
énekelve
előtted
lehunyom szemem,
az ég kék hullámaiba
temetlek
tüzes nyilakkal lövök
bégető bárányfellegekbe,
fény kel...
Bátai Tibor: Szerep – csere – satöbbi
Fogalmam sincs, hány, soraimba gondolt
satöbbi állít meg jól elhelyezett
aknaként, míg követsz a szöveg tőlem
is független csapásain, ha egyszer
nem írtam bele őket. Simán le is
vághatod a túl éles kanyarokat
és meredek kaptatókat, hogy saját
ösvényt ke...
Márffyné Horváth Henrietta: Tavaszi haikuk
Búcsúzik a tél,
felölti új ruháját
az ébredő kert.
*
Fehérlő szoknyás
hóvirágok, tőzikék
hajladoznak kint.
*
Szürke bóbitás
vattapamacsok ülnek
fűzfaágakon.
*
Langy szellő simít
lágyan végig arcomon,
jólesik, hagyom.
***
Márffyné Horváth Henrie...
Mészáros László: Sziromhasadás
Csak a tenyered akartam érezni!
Nem a bordáimon, nem is az arcomon,
csak test-meleg kabátom hideg gombjain.
A szertehullt világ küllőivel szememben,
akár az éj gyászrongyán gyilkolni készülő vad,
magamba fojtani vakon, még egyszer illatod.
Igen, a kezeid...
Cselényi Béla: hotel reluxa
íróasztalomon a földrengést
redőny takarja el a külvilágtól
hosszú hajlékony acéllemezek
sokszor nem tudom
gyújtsak-e oltsak-e villanyt
mert nappali fényből
csak kis mennyiség jut
olyan jó volna másra figyelni
mint a szekrénnyire felgyűlt PET-palackra
...
Somorčík Szombath Rozália: Almákon feküdve vártalak
Kerestem az utat.
Vonzott a kert.
Rozsdás kaput törtem, tövist,
éreztem a vadak illatát.
Az almafához akartam kerülni,
az árva almafához,
saját terméseit nézi maga alatt:
rothadnak élve.
Rájuk feküdtem,
testemmel takartam be őket.
Fátylat terített rá...
Nyírfalvi Károly: Állóvíz, mozgó csend
Nincs ott más, csak te és a szelíd víz,
apró madarak, s mindez a tiltott
idők terében, mikor a kíváncsi had
elvonul. - Nézd, hogy csordogál a
kenyérbél, hogy csap rá egy-egy kacsa,
keresed az elkerülő szavakat,
s megtelik szíved, míg észrevétlen
kiürüls...
Magdus Melinda: Fura világ
Mintha nem is a földön járnék,
olyan furán érzem magam,
kívülállóként szemlélem a világot,
úgy érzem ócska ez már nekem.
A szépet nagyítóval kell keresni,
minden romos és fekete,
de az egó hatalmas ott, hol nem kellene,
és pici ott, hol nagyobb is lehet...
Oláh Tamás: Ujjaid játékán
* Szakcsi Lakatos Bélának *
Szabadon nyargalnak, kirobbanó örömöt, vagy gyász-könnyet ejtenek
A zene mennyboltjából ujjaid játékán kikelt hangfüzérek, a
Kék ég alatt, az óceánon át, a Földet megkerülve áradnak
Csilingelve a szél járta völgyekbe, bekopognak...
- ← Előző
- 1
- 2
- 3
- Következő →