2024-11-14
Vers (10 talált bejegyzések)
Hornyik Anna: Tava(sz)-él
Mint a védtelen sziget
az óceán közepén,
mint az ébredő vulkán
a hegy ormán,
újra felrobbannak a
betűk bennem.
Az álmos fehérséget
felváltja a sárga és a kék,
lekiáltom az égről
a szabadság
szürke fellegét.
Hallomások és látomások
között újra ébred...
Márffyné Horváth Henrietta haikui
jégbezárt tóban
szunnyad a nyári öröm
fagyott emléke
*
Egy baráti kéz
átlendít, magunk által
emelt gátakon.
*
Ki áll ki értem,
ha én ülve maradok
a lét szószékén?
*
Szívtelen ember
másik életre vágyik,
új donort keres.
*
Járókeretbe
foglalt cs...
Kapui Ágota: Két személyes névmás
Két személyes névmás
egyik te másik én
kik egymás mellett ülnek
a világ peremén
egy állítással szemben
egy örök tagadás
egy perlekedő száj és
a konok hallgatás
így lesznek ők egésszé
két félből egy anyag
mint mesteri tenyérben
kancsóvá gyúrt agyag
...
Oláh Tamás: Óriásnő
Azt mondták rólad
Te vagy az Ős-anya,
a kelő napból kilépő
megtestesült fény,
a ránk boruló hús-sátor,
csupa lomb,
csupa láb, csupa kar,
álcázott márvány istennő
egy antik templom díszletében,
az ébredező sejtések,
a kéjes álomképek látomása.
Felhőj...
Szentjánosi Csaba: Királynők!
A királynők nem csak a történelem lapjain születnek,
igaz megtanítják őket azzá válni,
de én láttam királynőket (igaz nem sokat),
olyan lélek kigőzölgéssel, olyan eleganciával,
ahol mozdulatukra ráült a pillanat,
nem jártak a talajon, hanem libegtek,
hor...
B. Tomos Hajnal: SZÍN(EK)RE LÉPÉSEM
No jó: még elkísérem
utolsó útjára
ezt a hócafatot,
rostokolok kicsit
a kidőlt vének fejfa-tuskóin,
mint aki nem hiszi el,
hogy szinte egyedül menekült
a fanyűvő télből -
aztán jöhet egy újabb
madár-keringő,
ideges-boldog forgószél
a nyáladzó ágak k...
Shogór Susana: Üzenet
madarak üres fészkébe
telepszik az arctalan félelem
mikor a szürkületet az este elnyeli
bárhol vagy akkor
egy testetlen
pillanatig te sem létezel
az őscsend üzen
talán nem lesz ősrobbanás
nem lesznek földek egek
vizekben nem lebegnek
majd planktonok
...
Mészáros László: Homokvihar
Fellellek álmaimban, s te mindig háttal állsz.
Kibontott hajadból homlokomra biccent
haldokló jázmin aprócska szirma
csitítja az egyre csak lüktető csöndet.
Amire végképp nincs, vagy nem lehet szó,
arra ott vannak a könnybe lábadt szemek,
melyek kiméri...
Albert Zsolt: Térdel a szó
Reggel jöttél az első gondolattal
még pihent elmém álmom halmain,
suttogó imám halkan mondogattam
s visszhangzott a szó vágyak malmain.
Lassan fényed belém folyt áradattal,
örvény örvényt hív s hűs hullámaid
szellemem lángoktól izzó vitorlákkal
elérte v...
Keszthelyi György: Az üveghalak
kedvenc háziállataim
az üveghalak voltak
tarka csíkozásukban
ott virított egy-egy trópusi gyarmat
súlyuk az óloméval vetekedett;
először dugóhúzók és műanyag lábtörlők
között bukkantam rájuk egy nejlonszoba
szintetikus labirintusában - egy görbe polcon;...