2024-11-14
Vers (10 talált bejegyzések)
Albert Zsolt: Sejtés
azelőtt akarok megszületni
hogy végleg gyilkossá
válik a világ
anyám hangja
valami súlyos felhő
cigarettafüst
és hazugság lengi át
még nem döntött
születésem felett
sejtnyi eszmélésem után
testem bölcsőbe
vagy koporsóba száll
a tó nyugalomban ringa...
Hegedűs Rita: A váratlanra
- Ágotának -
Csak csönd csend(ül)
árnyak cikáznak a testek után
villám csap
szédült rohanásba kezd az elme
Egyetlen szót suttog
…miért
és cikáz tovább értelmet
keresve az itt maradt létnek
ott fenn csillag feszül
hálót röptet a tájra
fodrokba igazít...
Bátai Tibor: Bizonyosság tükörnézetben
A „gyermekké tettél” kiszolgáltatottságának
nyomai nemcsak az elme, de a psziché merev-
lemezéről is már évtizedekkel ezelőtt
végleg törlődtek. A vágy titokzatos tárgya is
azonosíthatatlanná vált, hiszen sejtjei
vagy fél tucatszor kicserélődtek azóta, hog...
Hegedűs Rita: Bronz-áldás
Vajúdó görbe táj felett
ahol egész a törött darab
lyukas marad az éltető falat
égő ég remeg
áldó két kezébe fogja
mint magzatot az öl
hószín magasba tör, a
földet kitárt karjába fonja
pornak látod magad lent
szegény gyarló ember
ki szavával üt-ver
s...
Fellinger Károly: ÓGYALLA
Ógyalla, Ógyalla,
nincs a tónak alja,
békalány a legyet
röptében bekapja.
Kakukkfű illatoz,
zümmögnek a méhek,
hársfavirágokról
viszik az ebédet.
Ógyalla, Ógyalla,
sok arra a kajla,
madárijesztőnek
nincs szalmakalapja.
Cseresznyéz június,
maggal l...
Kapui Ágota: Korántsem hibátlan
Perc vagyok a véges könnyűségben,
létezem csak, szerelemtől váltan,
pillanat a felezett időben,
pőre szó, a lélektől ruhátlan…
Karcolás a foncsorozott fényben,
porszem ott, hol minden makulátlan,
iránytű a semmi közepében,
esendő, és korántsem hibátlan…...
Oláh Tamás: Még élünk
Még élünk,
mögöttünk lemaradva kullog
rövid-hosszú életünk,
arcaink arcainkra rakódva
temetnek évtizedeket,
dióhéj-ráncokat mélyítő fájdalmak
rajzait hordjuk magunkon,
üveg-koponyánkon még feszül
lágy húsunk,
de benne egyre hegesedik
szelíd erőnk,
a...
Paulovics Tamás: ÁLMODTAM EGY VERSET
Álmodtam egy verset, gyönyörűt.
Volt ritmusa, ríme, tavasz volt benne,
virágzó almafák és ősz is.
Fiatal voltam és Ő is.
Felkeltem botorkálva, papucsom keresve.
Föloltottam a villanyt. Lefőztem a kávét.
Az asztalhoz ültem. Fogtam a tollat,
hörpöltem a k...
Fellinger Károly: SZÉLCSEND
Lókötő a szellő,
nem fodroz ma tavat,
csillagrétre terel
hét karám falovat.
Nyerget hímez rájuk
valóság az álmuk,
a sötétség poklát
szétrúgja patájuk.
Üstökösök szállnak,
kémlelik az eget,
kilesi ma őket,
két csintalan gyerek.
Felvillan a szemük,
...
B. Tomos Hajnal: LILIOM UTCA 1.
Abban a házban
lakott a fehér lovas -
teste még világol,
mint láthatatlan huzalon
lengő artistáé
a sötét színpadon.
Abban a házban
lakott a láz valamikor -
vörös pióca ostorszíja
járta be testem
és mint lábadozóra,
zárta rám a hűvös falakat.
Abban ...