2024-11-14
Vers (10 talált bejegyzések)
Keszthelyi György: Költöznek a sellők
Odüsszeusz, a sellők hárman voltak,
mint az Isten igaza – de lehet, hogy többen –
most itt dalolnak egy téglalapon,
(a tenger már engem is kidobott
ezen az öntelt nemzeti napon.
Szóval, velem is jól kitoltak)
Pihenj kötetlenül a durcás jelenben,
karcolj...
B. Tomos Hajnal: (szobrokban élünk)
nyitott szájukban
a valaha fogolyként menekülő
segélykiáltások
karjaikban
az elindult ölelések
lendület-halála
száradni kitett
combok lefolyó fürtök
hulladék-kupaca
ott árnyéklik bennük
a kimúlt küzdelem
anyagba temetett
mégis-életünk
***
B. Tomo...
Angyal Lajos: Ki vagyok?
Belélegzem az idő lüktetését,
Ki nem mondott gondolatok
Szólnak vissza, szóközeimből.
Tekintetem nyomán, csendem
Árnya kísér, de ki rakja rám,
Vagy rántja le rólam, a leplet,
Ki robbant szét, itt legbelül,
Mikor majd feloldom magam,
Alkony bíborán...Ne...
Nászta Katalin: nincstelen
tetten éred a történést
több az élet a szónál
lángra gyúltak a meséid
házad ég a szobádban
ragyoghat költő homlokod
a koszorúd nem babér
tövisből fonta rá a vért
a bűn az élet s az a szél
amiben égtek égnek
lázad és álmaid
***
Nászta Katalin színműv...
Nászta Katalin: Ismerd fel
akkor kell kiabálni
míg béke van
csak sirámaid szaporítod
tetemek felett
ha vége van
csitítani az indulatokat
annál ki hall s még nem süket
ez a dolgod
ismerd fel jól az időket
különben
mikor már késő van
csak haszontalan zizegsz a levegőbe
a semmi...
Hajnal Éva: Kék
Most kék lebeg kint – szótlan égi kút,
lám, szunnyadoznak mind a mondatok
és szárnya vesztett árva sorsodon
fon csöndeket a néma mélabú.
Még csipke ring a sóhajtásokon
és révületre röppen egy madár,
míg állsz merengve, játszva rád talál
és dallam illan ...
Shogór Susana: Állapot
rejtező fény vagy homlokom mögött
parázs vagy csontjaimban
sejtjeimben hordalak magamat és téged
szemem tavában mint zöld
smaragd te ragyogsz
szemed tavában a fényes barna kő
én vagyok
Sógor Zsuzsanna költő Balassagyarmaton végezte a középisko...
Bak Rita: Tűvel átszúrt táj
A síkon üres depó.
Lángol a mező.
Az út mentén nyerítő lovak.
Kopár fák és bokrok közt
zötykölődünk. Süvít a szél.
Duzzogó vizek, hínár-fuldoklás.
Pusztíthatatlan gaz-rengeteg.
Start- Cél- Megtorpanás.
Alakzatok közt utunk rohan:
lesz-e másnap, lesz-e...
Kolumbán Jenő: Nem marad nyomod
Feléd terelt engem a szél
ez a bolond-bús tavaszi.
Telem már semmit sem remél
tudom, hogy nem vagy valódi.
Csak szivárvány, mi látható,
de soha nem éri kezem,
hangod sincs ami hallható.
Látványodra emlékezem.
Még szememben van az arcod,
de lassan elos...