2024-11-14
Vers (10 talált bejegyzések)
Keszthelyi György: Valaki belép
Valaki belép az első ajtón,
kinyitja a második ablakot,
majd átsétál az utolsó szobába.
Történetesen éppen ott lángolok,
hiába csüngedez a záporeső lába,
perceken belül hamuvá égek,
szerteszórnak a megjátszott alázatok,
vagy a magasztos felsőbbrendűsége...
Hajnal Éva: öltözködő
hűvös nyárban felöltöznék
zöld erdőben rejtőzködnék
elbujdosnék madárdalban
nyárillatú rőt avarban
nyárillatom hazavinném
szívkuckómban melengetném
átölelném lelkem ágyán
ringatóznék muzsikáján
Hajnal Éva Komlón született, édesapja tragikus h...
Márffy-Horváth Henrietta: Anya-módi
Ha két kezed átkulcsolja a nyakam,
rajtam a világ legkedvesebb sálja van.
Ha fejed vállamon pihen,
odaéghet a hús a tepsiben,
nincs olyan, ami fontosabb nálad.
Ha kell simogatom a hátad,
a leckédet én fogalmazom,
filózok a matek halmazon,
este nyolckor...
Keszthelyi György: Sejtekre bontott színpad
Mögöttem fekszik a stilizált kontúr,
összefércel egy útmenti fával -
széle és hossza szinte végtelen.
Évgyűrűkre, sejtekre bontva
bevárja azt a magasztos órát,
amikor a merev, mértani háttér
rikoltó-vörös pipacsmezővé válik -
olyankor felkúszik a lenyug...
Keszthelyi György: Átgyalogolnak a népek
Átgyalogolnak a népek
két megváltás között
az életvonalon.
Tolakodnak és nyavalyognak,
mint hascsikaráskor
a puffadt belek. Tuszkolják, lökik őket,
csapkodnak, forgolódnak
az épület előtt.
Munkához fognak a gyepmesterek,
becserkészik a
veszetteket. L...
B. Tomos Hajnal: ADAGIO
kilépek a stégre
hazaérek
leírok pár sort
feledés ellen
tablettát veszek
kipipálom a veszteségeket
a halhatatlanság percét
még forgatom keveset
a leszelt nap
utolsó falatját
szabad kószálásra
engedem pillangóimat
meggyújtom a sólámpát
segítem páro...
Márkus László: feltámadás
hogy kiteljesedhess
sorsod beteljesedett
akkor
ott
föld és menny között
tudtad-e vajon
megtart az a mennyi hatalom
atyám ha akarod
távoztasd el tőlem ezt a pohárt*
rebegte ajkad
emberként féltél
segélyt istenedtől reméltél
de megíratott
helyt kell...
Csák Gyöngyi: Fénytöltet
Pórusaiból áradó harag
nem tarthat sokáig,
mantrázza egyfolytában
a feloldozó virradat.
Lehetne kenyérre kenni, sőt
képes olvadozni akár a vaj,
sebre írnak megfelelhet
aki a vágyai mellett kitart.
*
Most itt van, közénk férkőzött
életre parancsol a l...
Kapui Ágota: A bárány
A stációkon végighajtott bárány
ott botladozik rögvarangyokon
a bokákban az inak úgy remegnek
mint kampókon az áramütött testek
és térdre hullnak mind a hóvirágok
s a mindenségnek megadják maguk
ahol a sorsok nyaktilója reccsen
ahol a csapdák acélfoga c...
Oláh Tamás: Elérni az elérhetetlent
Kiállni körhinta-életed
koponyalékelő forgásából,
megválni csapdába zárt
élet-döntéseid infarktust ismétlő
tusájától, megszabadulni ólom-terhes
szürke-tekervényeid megzápult
tudásától, kiszakadni a szokás-koloncok
tömegvonzásából,
és szállni föl, egyre...