2024-11-14
Vers (10 talált bejegyzések)
Csák Gyöngyi: Örvény
Kívánságaimat elsoroltam,
élsz akaratom szerint,
letörölni nem győzöd,
szakad rólad zeném.
Mindenség képet öltesz,
míg az első gondolat,
ódából az örvény átemel,
hogy lennél szabad.
***
CSÁK GYÖNGYI Baranya megyében, Kisvaszaron született 1950. áprili...
Kapui Ágota: Marionett
Anyányi csend
a percnek puhasága
az oltalom mit karjaiban érzel
az alkalom
mely ritka és galád
lelked rongyára kék virágot fércel
a kék virág
a gyermekkor jele
anyád haja a friss vászonra hull
figyelme tű
és cérna létedet
átfűzi rajta hajthatatlanul...
Sógor Zsuzsanna: Eltört pohár
eltört pohár
kezed nyomát nem őrzi már
üres fiókba rejtetted hiányod
szekrényben hagytad
egy kabátod
leveledet ide hozza a postás
nevedet látni már nem fáj
nézek ki az ablakon
nem te jössz
nem nyitsz be kapumon
más a zár
nincs kulcsod hozzá már
jus...
Márkus László: Téli fényben
Napsugár játszik
hajnali fénnyel,
hócsipkés tájon
árnyékot kérlel.
Két cinke vígan
hintál az ágon,
árnyékuk táncol
hópaplan ágyon.
Lentebb a völgyben
baktat egy medve
éhesen dörmög,
elkeseredve.
Hosszú a tél még,
nincsen reménység,
vad bércek kö...
Paulovics Tamás: NYOLCVANEGY TAVASZÁN
Az óceán hullámai - tajtékos sörényű lovak
vágtattak felém - a lábam előtt torlódtak,
porladtak el. Dübörgés, vihar korbácsolta fák,
sós ízű permet. Tágra nyílt tekintetem
magába itta, szívta, véste a végtelent.
Tajtékos sörényű hullám-paripák.
Ketten vo...
Bánfai Zsolt: Viharmadár
Úgy látom, ma sem jött el a világvége.
Vállamra passzátszél és halcsont tapad.
A tenger sós vize felragad az égre
és örökkévalóságig lassul egy mozdulat.
Hullámmezővé érik most a felszín,
lebegő tányérok a liliomok –
játszanak mint megsemmisülésig
a hín...
Szekeres Nóra: LÁNG
Ragyog az udvar, ragyog a ház.
Szíved is némán megbabonáz?
Díszes a főtér, díszes a táj.
Lelked is ünnepi pompában jár?
Fagyos a város, fagyos az út.
Fon körém karod dús koszorút?
Könnyed a jókedv, könnyed az est.
Gúnyád is könnyű, súlytalan test?
...
Oláh Tamás: Mit kérhetünk?
Mit kérhetünk
Tőled e tiltott,
szent estén,
virrasztó tornyok
tövében fázva,
térden álló házakba
zárva,
ahol a várakozás
nesztelen fénye
festett égők röpke
kedvébe fullad,
lesz-e ki meghallja
a lármázók városaiban,
földi futásunk
cifra ünnepén
s...
Nyírfalvi Károly: Kimegy az erdőbe
Ki megy az erdőbe meghalni?
Ki gazolja éjjel a kertet,
síromat melyik vakond ássa ki,
ha holdfényben megszáll a rettenet?
Ki megy az erdőbe madarak után?
Havat túrni a fagyott szélben,
hazudni magának okosan, bután
jól vagyok, még dübörög itt benn?
De ...
B.Tomos Hajnal: VERSKIJÁRAT
A versben minden
megtörténhet,
képzet és valóság
helyet cserélhet,
fél világ belefér,
meg egy szupernóva,
papírra vetett,
két-három sorban.
A költő itt néha falaz
nem egy a szavával,
ergo a szó sem az,
amit éppen kijelent-
benne a fenn lennel hajaz...