2024-11-14
Vers (10 talált bejegyzések)
Sapa Brown: Sosem enyém
Fut a szekér, fut a szekér,
terebélyes hűs éjszaka,
ragyog a szép, mindig fehér
csillagszántás vad évszaka.
Ide űzött, ide rántott
gyermekségem és kikacag.
Tenger az ég, puha bársony,
alant az ember: sivatag.
Áll a szekér, göncölszekér,
távolodom, én ...
LACKFI JÁNOS: A bölcsesség kezdete
A bölcsesség kezdete
a megfelelő pizsamaméret.
A bölcsesség kezdete
ha a rágólufit nem fújod kövérre
álnok szavakkal.
A bölcsesség kezdete
könnyű kézzel elkapni és tovább dobni
labdát, pénzt egyaránt.
A bölcsesség kezdete
nem pakolni szívedbe fémeket,...
Márkus László: Mint valami bordal
A tündöklő pipacsfejek
könny helyett szirmot ejtenek.
Emberfia, hát nem érted?
Mindez te érted.
Miattad zokog a táj,
ha lelkedben valami fáj.
Mint valami bordal,
veled búsong a fülemüleszólam.
S ha bánatod már messze jár,
veled virul az ég és a határ....
Cseke Gábor: Kiköltözés után
Kiürült utca. A falak között
csak én matatok. És a szél.
Fotel nyög kifolyt bele után.
Fölötte két drót. Összeér.
Szikra sercen. Mint gyufagyújtáskor.
Állandó ívfény. Glória.
Alatta minden menthetetlen.
Fellobbanásra kész. A fa.
Hány újrakezdés. Hány h...
Csák Gyöngyi: Aki a rózsát
Becsülöm aki a rózsát
gyöngéden érinti meg
s álmára kíváncsian
óvatosan hajtja szét
az alvó szirmokat
naphosszat áll, hogy megértse
a virág túlkomplikált szerelmét,
méhzümmögés-nászindulóra
rovarszárnyakon
miként érkeznek meg-
termékenyítő porok
bec...
A. Túri Zsuzsa: Lemondás
A vén Hold ma is csak egy sárga köménymag,
emlékköves úton hosszan elkísér,
felveszem az estét csillogó páncélnak,
mindig akad álom, mely újat ígér.
Ablakodból a fény kifolyik a földre,
elmosódott szélű, amorf pocsolya,
rácsuktad az ajtót a ringató csönd...
Albert Zsolt: Apám szerel
apám mindig a nagy fotelben ült
s végtelen szemében óceán feszült,
én úton feléje botló lábakon
ő mély hangjával vitorlákat bont
ahogy csorgott szeméből az idő
s ajkán remegve bírt ígérni ő,
az ezentúlt, s a minden változót,
de fáradt kezében mindig más...
Kocsis Erika: Igéző
Hajnali álmom
feszül a házon
lépked a szobán
szalad a tájon.
Vágtat a bokor
át a hegyeken
ugráló kötél
inda-fejeken.
Napnak sugarán
csusszan a reggel
sárga csóváján
tótágast rappel.
Forró a lába
forró a szája
leég a háta
álomnak szárnya.
Gyere ...
Bánki Éva: HA MEGESZNEK AZ ÁLLATOK
talán a combommal kezdik majd,
aztán a vállam jön, a vesém, az oldalam,
a többi persze szemét
haleledel,
(de kidobni mégsem)
és ott a fej, ki is lehet tömni,
nőstény, 53 éves,
és a szív –
ki mondaná meg belőle,
hogy hányszor láttam a tengert
én sem t...
Bánki Éva: HAZA, HAZA
Nemeslövő. Itt maradt egy hajszálam.
Azért emlékszem, mert én rejtettem el
egy képkeret mögé, hogy ha visszatérek,
megtaláljam. 1972-ben, öt évesen még
szőke voltam. Már csak a hajszálamra
emlékszem és a poros képkeretre --
fogalmam sincs, mit kerestünk ...