2024-09-07
Vers (10 talált bejegyzések)
Cseke Gábor: Felvilágosodás
gyújtsunk gyertyát / hol a gyertya?
fent a polcon / hát a gyufa?
gyertya mellett / lángja nincsen
csak szikrája / mégis lobog
lobot vetve egyet lángol
menekül az éjszakából
***
Forrás: Cseke Gábor: Összegyűjtött versek – A Magyar Elektroni...
Szuhay-Havas Ervin: Extra muros*
Kegyes hozzám az ég,
ezer zöld buborék
az élet,
Édes, nézz komolyan
mindennek súlya van -
úgy félek.
Sok mindent elviselt,
sok zsákutcára lelt
a lelkem,
de nem volt még soha
ilyen rövid csoda –
Rád leltem.
Előtted könnyű volt;
ha néha megtiport
a...
Kapui Ágota: Ötvenhat
Konok kutyák
elvérzett életek
a szabadság a kapukon kívül
szögbörtönök
elrontott négyzetek
körön belül a kor hatalma ül
parancsszavak
akasztott reggelek
és besúgott bujkáló nappalok
lódenkabátba
rejtett fegyverek
a düh voltál de békéd én vagyok.
Ko...
Kapui Ágota: A csoda
A feltámadás vélt csodája
az elgurított sziklakő
a torinói leplen átüt
a vérben áztatott idő
A költő hallgat verse préda
betűkre szedi a világ
a mindenség egy szűk egérlyuk
a hit helyén a balgaság
Mi mind e szent csodából élünk
a hétköznapok kenyerén
...
PETŐFI SÁNDOR: Fekete kenyér
Miért aggódol, lelkem jó anyám,
Hogy kenyeretek barna, e miatt?
Hisz meglehet: ha nincs idehaza,
Tán fehérebb kenyérrel él fiad.
De semmi az! csak add elém, anyám,
Bármilyen barna is az a kenyér.
Itthon sokkal jobb ízü énnekem
A fekete, mint máshol a fe...
Cseke Gábor: A küszöbön
* D.S.-nek *
Ó, tél dörmög a sarkon,
nem látni még,
s aki lop, éjszaka lop –
a szomszéd vizslatja foghíjas sövényét.
Én a szabadban élek,
kerített magány nem szül dundi gondot,
házam falai épek,
hát a tüzelő nekem alma, onnan
bármikor kilépek.
Októbe...
B. Tomos Hajnal: LEPKESZÁRNYÚ OLVASAT
Mintha már mindent
kinyomtatott volna az emlékezet,
hosszú őszi estéken,
ha már csitult az utcazaj
s a nap kiürült arénáján
lemerültek a reflektorok,
felütöd a lepkeszárny-borítót,
lehunyt szemed gyertyafényénél
ellapozol mondjuk
a kétszázkettedik old...
Kapui Ágota: Arad
Golyó süvít a megkötözött létben,
fehér ingeden vöröslő virág,
és torkodon felhorzsolt feketében
még ott nyüszít a lenyelt némaság.
Délceg bitók árnyéka ott feszül,
hol ablakod csak kéttenyérnyi ég,
és szűk huzat surran a résen át,
és vacsorád morzsáit ...
Arany-Tóth Katalin: OKTÓBER
Szívemben a legszomorúbb hónap.
Szürke csönd. Elmúlás. Halál.
A lélek harmincegy napos böjtje.
Vacogó ridegség színes
levélfüggönyök ráncai mögött.
Séta a lombok és avarágyak
rejtegető közönyében.
Felkészülés a legfájdalmasabb
búcsúk könnyes idejére.
...
Kapui Ágota: Agapé
vedd ezt a sorsot legyen a tiéd
tenyeremből e morzsányi világot
a tányér szélére tolt gondokat
a bőtermő remények szigorú torán
a megcsalatott vágyak szüretén
vedd és szegd meg bátran
fájdalmaink
emészthetetlen kenyerét
az egy és oszthatatlan életet
a...