2024-09-07
Vers (10 talált bejegyzések)
Szuhay-Havas Marianna: Téli szerelmes vers
Műfényű este fekszik hanyatt
tél csókolta háztetőnk alatt,
ahol mindig úgy várlak haza,
magányodnak legyek vigasza.
Arcot adunk a szép szavaknak
testet hullámzó hangulatnak,
átforr az éjtől a hűs nappal,
összefonódunk ámulattal.
Ablakra karcolt jégvirá...
B. Tomos Hajnal: IDŐZÓNÁK
Bocsi, hogy legutóbb, amikor hívtál,
szájjal a föld felé fordulva ébredtem
s levegő helyett sár ömlött bele –
nem tudtam elmondani, hogy nálunk
már nyolc napja esik,
s a gödrök minden nap mélyülnek kicsit-
de gondolom, úgy sem hallottad volna,
mert ott,...
Kapui Ágota: Készülődés
piros bogyó galagonyaágon
ki a legszebb ezen a világon
kinek arcát kicsípte a dér
fázós reggel hamar utolér
ki csücsül a galagonyaágon
ki fütyül oly szépen e világon
kinek kékül fagytól keze-lába
ki szór magot üres madárházba
kecskerágó hervadoz a réte...
Szuhay-Havas Marianna: Csendesedő
Fodrozódó külön káosz,
Köt minket a közös pátosz,
Földi létünk elől futunk,
Égi jelre elhalkulunk.
Búcsúcsókban én-hintázva
Csendbe érünk félve-fázva,
Jó gyermekként kéz a kézben
Leszünk örök napsütésben.
***
Szuhay-Havas Marianna (Budapest, 1968. aug...
Keszthelyi György: Tenyereden a tenger
Tenyereden a tenger,
ráncaid áramlatok,
a mellékutcák mind féltestvérek.
A roncsolt és csonkolt kerítés,
érzéki bálterem tépett bejárata,
mutatós hercegkisasszonyok
kezében tarka legyezők.
Napnyugta után a város kertmozi,
kosztümös szerelmek, tragédiák...
Fellinger Károly: Minden születés
Minden születés egy karácsony,
ránk bízza nyugalmát az Isten,
meglátni a féltő anyákon,
békesség lakik a szívekben.
Szemünk előtt nyílik a rózsa,
az illata száll, kócos angyal,
rohanunk, mint hívó szóra,
miközben a rózsa marasztal.
***
Kapcsolódó olda...
Sapa Brown: Huszonegy karát
Vacogok. Nem illik rám,
csontomig feszül az irhám.
A verset nézd, a sok betűt,
ritmust rág, tép. Nincs etűd.
Negyvenkét év csupa láz,
kopottas fényem új kabát.
Mit ér ma huszonegy karát?
Olvad, csurog le a máz.
Elmém legyint, muzsikál,
hallucinál és h...
Paulovics Tamás: A LIBAPÁSZTOR LÁNYKA
A novemberi délután
benézett a szobába,
együtt volt a család, halkan
duruzsolt a két aknás vaskályha,
a macska dorombolt,
villany még nem gyúlt,
a rádió még nem szólt.
Vízió volt még a televízió.
Folyt a mese arról
- nagyanyám fűzte a szót -
milyen v...
Jóna Dávid: Harmatcsepp
Valami messzeség,
az időn súrlódó lassú lejtés,
a füst oszlik szét a légben,
a múlandóság a biztos,
s a felejtés,
ahogy egy árnyék pihen
a falmélyedésben.
Sorsodra hasonlítasz mikor írsz,
és neved ide-oda vésed,
de voltaképpen harmatcsepp lesz
minden...
Kapui Ágota: Halottak napja
(almanachba)
Tudjuk, hogy álmaink csődje e kurta valóság,
félelmeinket elsimogatják bennünk a fák,
belül burjánzó őserdők mérgezte tájak,
vérköreinkben mocorgó ösztönvilág.
Részvéttől nedves pilláink alatt az árnyék,
magunkat szánjuk a szóval, mi másokra...