2024-12-10
Vers (10 talált bejegyzések)
Szuhay-Havas Marianna: Emlékezet
van alkalom és alkotó
makrancos mindenható
kifestesz életlapjaimból
egyet-egyet napjaimból
megtartok majd portalan
a veled gondtalan
úgy látlak vissza
ahogy szemem felissza
felém hajló alakod
mert így akarod
***
Szuhay-Havas Marianna (Bu...
B. Tomos Hajnal: KÁOSZ TORONNYAL
magam sem tudom,
mi történhet:
egész város lakik
ma bennem :
középkori falak,
vizesárkok szorongatják
vesémet,
s a szívem...
nos, a szívemet nem találom -
eltévedt a szokatlan
nyüzsgésben,
vagy csak pihen
egy félreeső park gyepén -
de semmi pánik:...
Szuhay-Havas Marianna: Együtt
ez egy jó váll
finoman puha és meleg
buborékvilág száll
benne a Mi összeremeg
valamit kérdeznél talán
szánkózó gondolat
ajkaid zárt falán
átjárót kereső fonat
előcsend mozdul
énjeink szélén szakad
egészem majd bolondul
szócsókod mézére tapad...
Murányi Zita: Hullahopp
Nagyon szerettem volna egy hullahopp karikát karácsonyra,
a jézuska mégis egy bordásfalat hozott.
Nem hiszem, hogy tévedett volna, csak a nagy kapkodásba
véletlen összecserélte az ajándékokat. A világ túlsó felén egy másik
kislány, most épp olyan szomorú, ...
Keszthelyi György: Na így. Zárójelentés, alapos kivizsgálás után — A költők diagnózisa
A költők bolondok. Eszement csavargók.
Egekben kószálnak, álmodják a földet,
ahol mintha a mennyország suttogna
vagy fekete látomás lángjai lobognának.
De meglehet, ez az ellentétek tükre –
buja idők medrén rothadó halak.
A bolond költő akkor is lát,...
Madeline Barna: Másik nap
a nyár füvei hajlonganak bennem
lepkeszárnyat sodor elmém
áldozati bőr vedlik rólam
egy tó elsuhan észre sem veszem
fülembe Bach zenél szaxofonon át
mérföldeket kell megtennem
mielőtt elalszom
és álmodhatom az írisz színét
B. Tomos Hajnal: NEM-LÁTÁS
Még mindig elvakít
a szomszédig tartó
láthatár,
még felizgat egy
sikertelen naplemente
és elbotlok árnyékomat
kerülgetve -
a kazlakban heverő,
begyűjtött tájak
panoptikumában,
még mindig nem vagyok
elég bölcs a látáshoz.
Szuhay-Havas Marianna: Erotikus
Az éjszaka ül most éghintán,
és titkos csodája ént cincál,
delejez varázsol érmintán,
idebent veszélyes vágy cirkál.
Kiszakadt szavaid peremén
buján virágzik egy kis remény,
ősösztön pajkos pótkerekén
sírdogál az összetört erény....
Nyírfalvi Károly: A rács
A rossz hír közlése mindig rám marad, kínos kötelesség,
takarítani is hogy utálok, nemhogy hosszan szólni a semmiről,
netán városi verset írni a jó levegőn, az egyetlen tanyán,
frissen fejt csészényi tej a kezem ügyében.
Csak fejben, hangtalan mormolnám a ...
Márffyné Horváth Henrietta: Guruló szavak
Van úgy, hogy elgurulnak a szavak
s tapogatva nyúlok utánuk, mint a vak
koldus az aprópénz után.
Míg fél kezével harmonikázik sután,
felsivítanak a hamis dallamok -
van, hogy ez is én vagyok:
hályogos szemű, némán is hazug,
értetlen, s meg nem értett ál...