2023-09-23
Vers (10 talált bejegyzések)
Hajnal Éva: Titok triptichon
Mosoly üldögél
az erdőn jól begombolt
gyapjúkabátban.
*
Tavasz titkai
kacarásznak a fákon,
huncut gyöngyszemek.
*
Patakcsobogás
hallatszik, már csak néhány
lépés a tavasz.
Márffyné Horváth Henrietta: hiány
ha találkozunk, felvesszük az elvarratlan fonalat
kötözgetjük, mintha mi sem történt volna
évek alatt mások lettünk, hiába a közös múlt, gyökerek
a most megélése nincs meg, hiányzol te, a gyerekek
a törvénytelen röhögések, a régi énünk
a végtelen idő, mik...
Cselényi Béla: úgy hatvan felé
úgy hatvan felé
az ember mondjuk felkel
lát hányódó tárgyakat
melyeket készakarva nem találna
érzi az ágy idomait
hatvan felé
ha mondjuk felkel az ember
abban semmi rettenetes sincs
csak valami furcsa
amire nem készültünk fel
mondták ugyan hogy az ör...
B. Tomos Hajnal: FEJTETŐN
tegnap a csapvíz
visszatért a gát mögé
a fák földbe dugták koronájukat
s gyökerük rügyezni kezdett
mint nagy rózsaszín esernyő,
tél közepén kinyílt a magnólia
idelenn felhőket szántottunk
a kiterített mezőn : én arra ébredtem,
hogy egy gyermek né...
Keszthelyi György: Édes hazám – vészkijárat
Gyülekeznek a szégyentelenek,
buldózereken érkeznek,
fintorogva, beolajozva,
feketén, mint a féknyom.
Bontani kell a könyvtárakat,
elfüstölni a felvilágosodást,
semmi sem vész el,
csak a vészkijárat.
Söprögetnek már,
erdőt, levegőt,
száguldó ko...
Mórotz Krisztina: Hány arca
Hány arca van a szerelemnek
ahogy fut álmodó mezőn
szoknyája libben haja kibomlik
és szétterül vágydalos virágok között
beleharap a májusi szélbe suhan
mint vakító fénycsóva égre szegezve
Hány arca van a magánynak
ahogy perceg az óramutató lomhán
c...
Oláh Tamás: Gulag
Gleccserek csikorognak fejedben, utolsó szabad
leheleted jégtömb csendjébe záródik,
arcod barázdáira kiül hideg haragod,
vége-sincs nappalok tilalmai dideregtetnek,
neved sincs már, de számon tartanak, s
otthonod széttúrt emlékei elfutnak előled,
jaj nek...
Nyírfalvi Károly: Kövek magánya
A kő emlékezik.
Nézd ereit, krátereit, pattogzott
sarkait. Ide helyezem a polcra,
esténként hallgatom. Nem szól, csak
régi helyén mohával fedve kezd
suttogni: Kavicsnak véled a halott
egeret, mert nem mozdul? Farkát maga
alá húzta, nyugtával dicsérvén a...
Oláh Tamás: Ítélet
Az ítélkező méri ki
a dicsekvő jó határát,
és jaj a pislogó rossznak,
ha átlép rajta.
A törvénykező
büszke elmével hiszi
a hímzett igazságot,
és a csalogató rosszat,
a kócos való
minden aranyszálát
szét tudja választani.
Pedig a dekoltázsban
a jó í...
Hajnal Éva: Szonett hajnalban
Még álomként ül arcodon az éj,
friss hajnal hallik s rácsorog a bánat,
mint látomás, még összesúg a mély,
de Nap hevéből újra élet árad.
Még majdnem csönd és minden egyszerű,
csak ring a tó és benne életed,
a pára felszáll, szép a mestermű
most alvó v...