2024-03-25
Vers (10 talált bejegyzések)
Oláh Tamás: Hazaérkezésem
Felhő emeli szoknyáját
a város tépett tetői fölé.
Panaszaikat rejtegetve
kapaszkodnak egymásba
a száz éves házak,
hályogos ablakszemekkel
csalogatják a világosságot,
békét, nyugalmat hazudnak.
Templomharang éhesen kong.
Borzoló dalát fújja a déli ...
Márkus László: Merengő
Sámándob hangja szól fejemben,
szemem hamvadó parázsba révül,
torkom dióág füstje kaparja,
ősz fejemre kósza pernye hull.
A holdfénnyel fröcskölte táj
fanyar szénaillatban hentereg,
búvalbélelt estémet lopakodva
bársonyba tekeri a mogorva éj.
Szere...
Márffyné Horváth Henrietta: Exitus
Már csak egy-egy autó hajt el az ablak alatt,
gyérül a forgalom, akár bent az érpályákon,
kihagy egy-két dib-dab, lazán fekve hanyatt,
mintha könnyebb volna átlendülni a válságon...
Önámítás. Mély légvétel, zsibbadó kezek.
Félig lehunyt pillákon át rezeg ...
Keszthelyi György: Önelemzés
Töröm a fejem: mi ez a műfaj,
amelyben égi vízesések
oltják el a csipkebokrokat,
pajták, istállók, kerti temetők
emigrálnak egy másik megyébe?
Mi ez az úszó, költöző üzenet?
Miért zokog a bolond napszámos,
ha a fejőnő kútba veti magát,
mert állítólag n...
Hornyik Anna: Optimizmus – tankacsokor
Földbe temetett
Angyal kukacos ajka
Csókkal szórja be
A meg nem áldott eget
Felette bárány legel.
Kopár érzelmek
Sivár teteje mögül
Lomtalanított
Gondviselés visszhangzik
Egy gyermek imádkozik.
Szélcsendes tenger
Sziklaszagú virágok
Éneklő szöc...
Fellinger Károly: ELLENBEN
Zuhanó kő a nyugalom fészke,
azt mondod képzavar, én rávágom,
csak üsse kő, nagyobbrészt temető,
amit a holtak már messziről el-
kerülnek, elfogyva mint a kenyér,
mint a Názáreti Jézus teste,
megoldódik a béke is, és a
kocsmáros meghív ingyen levesre,
...
Shogór Susana: Szilánkok
szikrázik a nap tiszta égen
sugarában a törött üvegdarab
csillámló gyémánt az útszélén
szívemben is minden
eltört szerelem üvegszilánkja
magam tervezte egyedi
gyémántékszer
elém villannak néha
váratlan pillanatban
s hunyorgó szememet
szerelemsz...
Márkus László: Villanások
Múlt, jelen, jövő,
minden csak villanás,
mit elménkből vetít
agyunk a világra,
fehér vászon
vagy vaktükör
egyre megy,
tetszhalott minden
s míg meg nem mozdulunk,
vízió is marad.
Csák Gyöngyi versei
Szökési kísérlet
Beszakadnak
a világvárosi
szuszogástól
repedező járdák.
Nincs el.
Nincs hova.
A szenilis nyílra bízza a döntést.
Kihalt mezőre tévedt.
Fejét a honvágy
fordítja vissza.
*
Vándor
Nehéz csöndbe ér
borzolódik lelkének
la...
Kapui Ágota: Feledésbe
mint nyári estéken a bomlott szerelem
ha átizzasztja bőrünket a láz
és selymek vackán percre megpihen
a mozdulat mely csontodig aláz
lerúgod csillagtüskés takaród
az ég karcolja ajzott testedet
s a hold mint úszó nagy kalózhajó
a feledésbe átevez veled
...