2026-09-13
Vers (10 talált bejegyzések)
Keszthely György: Oda és vissza
Alig karnyújtásnyira Isten
kukkerének látószögében
a deszkaemelvény - íme
a túlfűtött dráma, a taps,
a békítő csókban
nyáladzó zárójelenet.
De azt, hogy a másik hajlék körvonala
mint kis ladik a fülledt éjszakában
ellibeg valami lassú,
türelmes hullámvon...
Kapui Ágota: Április
Együtt velem a csend is megöregszik,
már áprilisi tréfán sem nevet,
a falnak arccal egykedvűen fekszik,
nem űzi tettre pajkos kikelet.
Az éj sötétje hajnalfényre vált át,
indulj, mert most jött el a holnapod!
Ez az a nap, mit tegnap sírva vártál --
szaladj elé...
Para Olga: Táncoló
tóra tűző Nap
táncoló csillagocskák
mindahány te vagy
Forrás: Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap
***
Para Olga költő, író
A nevem PARA OLGA, Sepsiszentgyörgyön születtem 1948-ban. Azt hiszem, igaza van Wass Albertnek : ...
Cselényi Béla: kék heg az égen
szorongat a tavasz
hívatlan napfényével
tépelődéseim
háttérzenéje madárfütty
az utca napos oldalán
már lekapom a sízősapkám
s hirtelen rám nehezedik
a télikabát súlya
teljesen mindegy mi foglalkoztat
tavasszal mint fióka a repüléstől
úgy kezdek rettegni számta...
Szuhay-Havas Marianna: Éjjel-nappal
Lényed parádés varázslatán,
ha hét komor koboldja dobol
sem törhet már át Éjsarlatán,
a Holddal hát gyorsan ellohol,
és színre lép ékes Naphadúr,
délibábért fényhajába túr,
de szín-vakítva el nem kábít,
ami fontos hozzánk ölelem,
az én helyett most a/MI számít...
Kiss-Teleki Rita: Mesélni tudna
Talán az udvar, az mesélni tudna,
mert a tetőt egyszer már cserélték.
A takaró sem az a régi dunna,
és már a bútorok is másfélék.
A függöny is porosan lebben,
ez sem az már, mosva sincs,
és eltűnt a kedvencem,
az a szürke, rozoga ajtókilincs.
Talán az udvar, a...
Kapui Ágota: Az életem egy álmos kertre nyílik
az életem egy álmos kertre nyílik
hol szél tanyázik s vándor évszakok
ahogyan jöttek úgy húznak a felhők
mint madarak az elhulló napok
hol napsütötte reggelek emelnek
és futamok hullatják kedvemet
s a parlagon tengődő szikes földből
egy Szemirámisz új csodát t...
B. Tomos Hajnal: Térerő nélkül
Bárhogy is kérnék,
bármit is szólnék,
a város nem hallana.
Ő csak befelé bandzsít
gyomra hörgésére,
egy perpetuum-mobile-motor
zörejére fülel,
elemzi a percenkénti
dugattyú-jajt,
a kiröppenő forgácsok szédületét –
Ekkora zajban
leszabott talpam mintája,
hangom...
Szuhay-Havas Marianna: Sodródás
elhajló alak
sóhajtó terek
tárt karjaik közt
keresztülmegyek
a gyors tavaszon
a lassú őszön
hideg-melegen
már nem is győzöm
a lendület visz
fognak a szavak
lassan halkulok
ahogy tartanak
homály nőtt közénk
csipkéi falak
érzem szövetét
felejtésanyag.
***
Szuhay...
B. Tomos Hajnal: Visszatéréseid
Elég a lehunyt
szemhéj leple,
az utca, a ház, a tücsök
percnyi szinkópája,
hogy kibukjon
márvány-homlokod
mint tünemény
az esti tó ráncaiból
s már tapintalak,
hallom lélegzeted,
átjár szemed csillagfénye,
visszatér a kikísért halott,
s újra hiszem a százszor
b...