2024-04-17
Vers (10 talált bejegyzések)
Albert Zsolt: Déli hold
Halálra éltem magam a lángoló esőben,
hallgatva vakító nézésed perzselő sugarát.
Menekülni akartam, de savként mart ujjperced,
átszúrta ziháló szívem pitvarának kulcslyukát.
Rombolást építettem, egy semmiben lebegő sziklavárt,
ajtó nélküli felhőről sárg...
Nyírfalvi Károly: Kacsok ringnak, kacskaringnak
A hold udvarát
mindig felhők takarják
miként eső a földet a naptól
s mit ér a föld s mit a halál
s a lebegés tavak partján
napsütéskor nem tudhatod
én sem fekszem a fűben
nézem az eget
Shogór Susana: Emlék gyermekrajzra
festhetsz képeket,
rajzolhatsz kacskaringós utat, madarat,
mely szárnyal a könnyű kék ég alatt,
házikót, előtte patak folyik,
egy kis híd azon átvezet,
a házikó kertjében virágok nyílnak,
dús lombú fán, az ágak között,
fészkében madárpár pihen,
a kémén...
Oláh Tamás: Elakadt lemez
Mint elakadt lemez ismétli
az Idő önmagát,
a múlt ki tudja hol ér véget,
gyermekkori reggelek egén tintafolt,
romlott emlék-darabkák üvegén arcok,
szemek sarkában fagyott könnyek,
halott levelek halmai alatt
árny nélküli emberek,
az utcákon tégláira bo...
Fellinger Károly: Aki benned hisz…
Aki benned hisz,
önmagát adja oda másnak,
önzetlenül, ahogy a madarak
csiripelnek
vígnak és szomorúnak egyaránt.
Aki téged keres,
önmagát találja meg,
csak az szaladhat önfeledten,
aki tudja, hogy visszatérhet hozzád.
Aki érted él,
annak nem ér v...
Hegedűs Rita: November
Gyertyás fények zaklattak fel
gyerekkorom fényei
temetőbe halkan léptem
csokrok sír-szagát féltem
hunyó idők titkait.
Mint halódó ősz integet
roggyant fenyő a sír felett
szeretne inkább fényben állni
díszes ruhában járni
neki csak az őrség maradt
vig...
Para Olga: A mindenségben és mégis sehol
most költöztél
a mesémbe
szavak szárnyán
szállsz a légbe
itt vagy a bodoki
hegyormon és te vagy
a hófehér csipke
a fellegfodron
a legszikrázóbb
fenséges csillag
a mindenségben
és mégis sehol
vagy valahol
mélyen bennem
gyászt oszlató
kényel...
Albert Zsolt: Míg várlak
Nem írok többet
ragyogó zöld falevélre,
esőkabátba zárt
fullasztó nyári estéken.
De míg várok rád
örömmel szedegetem
a földre hullott
hosszú perceket.
Buszok jönnek
elveszett álmokkal
néma tegnapok
emlékein láb dobban.
Nagyot szusszan
sóhajtva ajt...
Csák Gyöngyi: Az élet elhagyta anyámat
Rossz híreket kapok
egyre rosszabbakat:
bőröm alá ezer tű fészkel,
húsomban zsibong millió hangya;
Hallucinálok, nagyot hallok,
akárha megvadult folyó, zúg fülem
telefoncsörgéstől rettegve
pótcselekszem: eszem, csak eszem.
----
Anyám nagyon félt...
Márffyné Horváth Henrietta: Emlékkertben
Meglassulnak a léptek, akár a percek,
állóképpé csontosul az idő.
Sötét ruhás alakok terheket cipelnek,
lelkük fekete, bánatba görnyedő.
Szaggat a kín és néma a gyász,
száraz szemekben parázslik a jaj,
s vértelen ajkakból párálló fohász
lebeg a sírok fe...