2024-12-10
Próza (10 talált bejegyzések)
Maróti Ildikó írása
Ha minden emléket meg kéne őrizni, a föld összeroskadna az emlékek súlya alatt. - olvastam valahol, és ezen gondolkodom, miközben tavaszi nagytakarítás ürügyén próbálok megszabadulni a felgyülemlett emlékektől. Érdekes múzeumi belépők, bikinik, és csak egyszer...
Gergely Tamás: A BIZALOM JEGYÉBEN
Svédországi karrieremet könyvtárosként fejeztem be egy igen neves stockholmi könyvtárban, viszont háromszáz svéd szóval a birtokomban egy sörgyárban kezdtem. Új világ volt az sok meglepetéssel, az egyik ilyen az gyári étkezde felé menet egy beugróban kialakíto...
Maróti Ildikó: Arról, hogy mi lenne jó
- Az lenne jó, ha az iskola udvarán volna egy nagy medence, és abba ugrálhatnánk fejest, azt mondják erre az időre, hogy jó idő, de szerintem nem az, mert dögmeleg van. - mondja egy szuszra a fiú, aki otthon unta magát, mert minden játékával játszott már, soka...
Barta Zsolt: Apám, a névadó
Édesapám szerette az állatokat, kiváltképp a macskákat és természetesen fenntartotta magának a jogot, hogy a frissen hozzánk került jószágoknak nevet adjon.
Nálunk nem volt Cirmi, Cila, Mica, stb., hanem a csíkos macskát nyomban kockásnak nevezte el, míg a ko...
Gergely Tamás: Morzsát szór
* Müller Jenő érszegi plébános emlékére *
Figyelmeztette, hogy ne tegye. Az elítélt morzsát szórt a madaraknak.
A foglár rájött, hogy mégis szór.
Napi kenyéradagja negyed kiló volt.
Szamosújvár, 1964.
A negyed kiló fejadagból szórt az ablakba gyûlt ma...
Gergely Tamás: REMÉNY
* Mire gondolt az író? *
Rendezve a Vadmalac-mappámat (mappáimat, immár három van belőlük) szembesülök a címeimmel. Meglepően sok a "Jézus" meg az ”Isten”, bár nem vagyok vallásos, egyszavasak mind, s bár nem akarom, elég sok a hivatkozás főként korábbi kor...
Bábel Antónia: A kovács kicsi kalapácsa
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kovács meg a felesége. A kovács esténként el-eljárt a közeli ivóba, ahonnan csak késő éjjel tért haza. A felesége mindig pörölt vele:
– Elissza azt a kis pénzt is, amit megkeres, aztán meg félre patkolja a lovakat...
Szuhay-Havas Marianna: A bizalomról és a boldogságról
Az óvodából hazafelé délutánonként megálltunk ennek a háznak a kerítésénél, hogy Lola játszhasson egy számunkra ismeretlen család kutyusával.
Az idős tacskónak volt egy teniszlabdája, amit azonnal keresni kezdett, ahogy észrevett minket.
Minden alkalommal, a...
Bánki Éva: VANNAK-E MADARAK?
Egy döbbenetes összeesküvés-elméletről kapunk itt hírt:, a "madártagadásról". Erre bármelyik nemzedékembe tartozó ember azt mondaná: nyissátok föl a történelem könyveket, és nézzetek meg, vannak-e madarak az ókorban és a középkorban! De aki tanított egyetemen,...
Maróti Ildikó: A madarakról és a zenéről
A madár akkor szólalt meg, amikor a gitáros, Estas Tonne befejezte a zenélést a gótikus templom előtt, és fütyülni kezdett.
Az énekesmadár arra válaszolt, egyértelmű volt.
Mindenki mosolygott...
Eszembe jutott, a madarakról az hírlik, nagyon pici az agyuk, ...