2026-10-07
Próza (10 talált bejegyzések)
Paulovics Tamás: HATVANHÉT TELE
Hatvanhét tele volt, december.
Elmúlt már karácsony, korcsolyáztunk. Egy nagyfiú: a Lovász Jancsi igazi jégkorongot hozott és szájtátva néztük: milyen menő ütője volt. Én nem fértem be egyik csapatba sem.
Kicsi voltam még, lassú és ügyetlen. Így aztán egyre k...
Maróti Ildikó: A reményről és a vágyakról
Ajándékozz reményt! - olvasom egy aluljáróban, a gitározó srác mellett, aki szintén reménykedik, hogy megtelik a sapkája apróval.
Rilke írta "Sohase feledd, hogy kívánj magadnak valamit! Ebbe sohase szabad belefáradni. Beteljesedés, azt hiszem, nem létezik, de...
Gergely Tamás: MEGSZÜLETETT
Vadmalacot komája túl komornak látta aznap. Mást várt, más arcot, főként, hogy lezajlottak az ünnepek.
”Hiszen megszületett!”, mondta csillogó szemmel, tréfából még el is állta az útját.
”Azzal is csak a baj van – válaszolta Vadmalac, - ki fogja szoptatni, pel...
Gergely Tamás: ANGYAL
Kismalac volt csak otthon, a felnőttek a templomban. Ő is a karácsonyfát nézte kissé lázas szemekkel.
Ám egyszerre fény támadt a lakásban, és Kismalac kit látott meg? Magát az Angyalt!
Ő volt a fény forrása amint a fa körül kétszer körbelibbent, Kismalac alig ...
Gergely Tamás: Kupacvirág
Ha a nappaliból kinézek, két dolgot látok: a metró végállomását, továbbá a mellé épített garázs tetejét. Ez utóbbi azért kedves nekem, mert ott áll a kis Chryslerünk, a szürke karakteres kocsi, amit a fiunk ”Silver kryssare”-nek vagyis Ezüst cirkálónak nevez.
...
MARÓTI ILDIKÓ: Kétezerrel több
Kétezerrel többet kaptam vissza, szólok az eladónak és mutatom is. Rám néz, és lassan, tűnődve kérdezi: Kétezerrel többet kapott és most visszaadja? Furcsa a tekintete, ahogy tetőtől talpig végigmér, nem tudom, mire gondolhat. Még hallom elmenőben a hangját, a...
Gergely Tamás: TÍZ
Mikor a komája belépett, Vadmalac éppen az ujjait számolta. Azaz a két patáján számolt, egy is elég lett volna. Arra próbált visszaemlékezni, melyek voltak életének igazán boldog évei. Eljutott ötig, Malacka segítségével a féltucat kilett, ám ott megakadtak.
K...
Havas Zsigmond: Makaróni
A férj délben hazajött, szó nélkül megette a levest, és csak akkor horkant fel, amikor a makarónit meglátta.
- Legalább százszor mondtam, hogy nem szeretem a makarónit, és te mégis csináltál.
A feleség türelmesen válaszolta:
- Kedvesem, sosem mondtad, hogy ne...
Maróti Ildikó: Vedd el, amire szükséged van!
Vedd el, amire szükséged van! - írta egy kislány a lap közepére, és rajzolt is mellé csillagokat, ceruzát, labdát, és könyvet.
Nekem is meglódult a fantáziám, de aztán rájöttem, hogy megvan mindenem.
Egy kisfiú, aki már két hete megírta a levelét a Mikulásnak,...
Gergely Tamás: ZÓNA MEG ZÓNAPÖRKÖLT
- Mi lenne, ha…
A Koma nem kapcsolt.
- Ha eltörölnék…
Szerinte minden törlés erőszak.
- Ha eltörölnék az időzónákat…
Nahát. Ezzel a mondattal nem tudott mit kezdeni. Milyen zónákat? Hol van meghúzva a határ, ő ilyet soha nem látott. Pedig repült is, igaz, nem ...














