2025-05-19
Mese (10 talált bejegyzések)
Gergely Tamás: FIFI
* (Részletek) *
Fifi vagyok, a Vörös Áfonya illata, akit Áfonya anyó könnyezett a világra hajnalban, amikor a levegő a legfrissebb, s amikor a Darazsak, Méhek meg egyéb virágpornyalók alighogy ébredeznek.
Nevem a Csértől kaptam, akinek tollai közé bemenekü...
Fellinger Károly: TÜNDÉR ILONKA ÉS A KONDÁSFIÚ
A kacskaringós, fecsegő Kis-Dunában, annak is az Aranyász nevű szigetén élt egy gyönyörű hattyú. Habfehér tollú, bóbitás. Hogy miért volt bóbitája? Majd a későbbiekben kiderül.
Ez a szépséges hattyú egész nap a Kis-Dunában úszkált. Ahol felbukkant, tudni lehe...
Fellinger Károly: RÓZSAILLATÚ NÁDSZÁLKISASSZONY
Hol volt, hol nem volt, élt Zsigárdon egy rózsaillatú nádszálkisasszony. Telis−tele volt a kertje rózsatövekkel. Amikor virágoztak, a gyönyörű leány egész nap a rózsák között sétált, ápolgatta, becézgette őket. Végül a bőrének is rózsaillata lett. A virágzó ró...
Márffyné Horváth Henrietta: Búcsú
A hajlott hátú öreg botjára támaszkodva ballagott a poros földúton. Minden egyes lépésnél hosszú irhakabátja roggyant lábait verdeste. Ősz fején bundás kucsma ült, barázdált homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek. Vállán nagy vászontarisznya függött, mely összea...
Bábel Antónia: A kavics és a rög
Egyszer az öreg kavics találkozott a fiatal röggel.
– Milyen gyönyörű vagy! – kiáltotta a rög. – Olyan sima a felületed, hogy öröm lehet kézbe venni. A benned lévő ércek úgy csillognak, akár a gyémánt. Bezzeg én… – szomorodott el a rög.
– Mondd, kis rög, m...
Bábel Antónia: Csiga hétvége
A Csiga család hosszú hétvégi kiruccanást tervezett a fővárosba.
– Olyan izgatott vagyok! – mondta Csigáné. – Végre láthatom az unokahúgomat, Kagyló Klárát! Híres hárfaművész!
– Tudjuk, mama! – válaszolta kórusban Csiga Csilla, Csiga Csanád és Csiga Csabika....
Bábel Antónia: Ki lakik a konyhában?
Csodálkozom, hogy anyukám nem fél a konyhában. Azt gondolom, hogy teli van szörnyekkel. Az egyiket reggelente szoktam hallani. Először csak sziszeg, aztán fújtat, serceg. Még felhőt is ereget magából. Nagyon mérges egy természet, de apukám valamiért mégis szer...
Bábel Antónia: Jobb kéz, bal kéz
Egyszer a bal kéz nagyon megorrolt a jobbra. Féltékeny lett rá, és azt mondta neki:
– Ugyan, mitől vagy te jobb, mint én? Mi jogon vívtad ki magadnak, hogy az összes ember veled ír, veled mutat, veled fog kezet? …és mi az a mondás, hogy „Ne tudja a bal kéz, m...
Bábel Antónia: A furfangos kis asszony
Egyszer volt, hol nem volt, mesélték, hogy itt a falu végén valamikor élt egy kicsi asszony. Ez az asszonyka olyan furfangos egy teremtés volt, hogy még a pokolba is eljutott a híre. Azt mondta egyszer csak az ördögök királya a legokosabb ördögnek:
– Eredj fe...
Bábel Antónia: Vándor
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vándor. Egész életében az utakat rótta. Városról városra járt, faluból faluba tévedt. Ha nem akadt, ahol megszálljon, kint aludt az erdőszélen, vagy a templomtoronyban, ha megtalálta a sekrestyést vagy a papot. Közb...