A táncról

A tánc egy művészeti ág, amely a test – jellemzően ritmikus, zenére történő – mozgásával fejez ki érzelmeket, épít társadalmi kapcsolatokat, de spirituális tartalommal is bírhat.

A tánc az emberek közötti nonverbális kommunikáció eszközének is tekinthető, de a szót állatok vonatkozásában is használják (pl. méhtánc és remegőtánc a méheknél, vagy párzási tánc más állatoknál). A sportok közül a torna, műkorcsolya, a jégtánc, illetve a szinkronúszás tartalmaz táncelemeket, míg a harcművészetek formagyakorlatait gyakran hasonlítják táncokhoz. A nyelv gyakran élettelen tárgyak mozgását is táncként írja le. Majdnem minden táncstílus alapja a balett több szempontból is. A balett megjelenése előtt a táncok esetlenebbek voltak, és ez az újfajta mozgásstílus is segítette az egyensúlyérzéket valamint a mozgás koordinációt.

Annak meghatározása, hogy mi minősül táncnak, nagyban függ társadalmi, kulturális, esztétikai, művészi és erkölcsi szempontoktól; a funkcionális mozgásoktól (pl. néptánc) a baletthez hasonló virtuóz technikákig. A tánc célja lehet minél több ember részvétele, de vannak társasági táncok és közönség számára előadott táncok is. A tánc lehet ünnepélyes, versenyszerű vagy akár erotikus. A táncmozdulatok lehetnek közvetlen tartalom nélküliek (mint a balettben vagy az európai néptáncokban), de bírhatnak jelnyelvi vagy szimbolikus jelentéssel, mint számos ázsiai táncban. A tánc kifejezhet gondolatokat, érzelmeket, vagy elmondhat egy történetet is.

A táncnak számos stílusa alakult ki. A break tánc és a krumping a hiphop-kultúrához kötődik. Az afrikai táncok értelmező jellegűek. A balett, a keringő vagy a tangó klasszikus stílusoknak számítanak, míg más táncok a szteptánc körébe tartoznak.

A táncok létrehozásának művészete a koreográfia.

A világnap céljai közé tartozik a tánc népszerűsítése, ösztönözve a kormányokat, hogy minél nagyobb teret szenteljenek a táncnak az oktatási rendszerben az alapfokú oktatástól egészen az egyetemig. Ezen a napon világszerte számos programot szerveznek.

***

A Lenolaj.hu állandó szerzője, Csák Gyöngyi költő, író Baranya megyében, Kisvaszaron született 1950. április 28-án. Általános iskoláit Kisvaszaron és Gerényesen végezte. 1968-ban érettségizett Dombóváron az Apáczai Csere János Gimnáziumban. Rendező szeretett volna lenni, azonban felvételét a főiskolára esélytelennek tartotta.

1968-ban Felsőkövesden kezdte meg pályafutását képesítés nélküli nevelőként. 1974-ben költözött Budapestre és a XVII. kerületi Jókai Mór Általános Iskola tanítója lett. Tanítói diplomáját 1975-ben Kaposváron szerezte meg, 1985-től az iskola alsó tagozatot irányító igazgatóhelyettese lett, egészen 2007 augusztusi nyugdíjba vonulásig.

Verseket már gimnáziumi évei alatt is írt, azonban életkörülményei: a pedagógusi pálya és a vezetői munka felelőssége mellett, a gyermekeit egyedül nevelő anya gondjai közepette későn, két évtizedes késéssel jelent meg első könyve.

Versei, novellái, drámái számos folyóiratban jelentek meg, többek közt a Parnasszus, a Műhely, az Árgus, a NapSziget, a Palócföld, a PoLíSz, a Dunatükör, a Duna-Part, az Ezredvég, a Vár Ucca Műhely, az Új Nautilusz, a Hitel, a Várad, a Kárókatona, a Holdkatlan, a Vár, a Napút, A hetedik, az Agria, a Zempléni Múzsa és a Lenolaj lapjain. Az interneten is egyre gyakrabban találkozhatunk írásaival.

A NapSziget a Művészetekért Alapítvány 2008-ban Bánkuti Miklós-díjjal jutalmazta. 2010 és 2014 között a Fúzió Rádió irodalmi műsoraiban (IRKA, Kultúrbolygó) is szerepelt. 2013 óta a Magyar Írószövetség tagja.  A közeljövőben prózai munkáinak, drámáinak kiadását tervezi.

Csák Gyöngyi ma Kőbányán él, fiai Roland és Béla önálló életet élnek.

***

(Forrás: wikipedia)

Csák Gyöngyi alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Szegénysorsú családban látta meg a napvilágot, Őze Lajos mészárosmester és Szabó Erzsébet főzőasszony gyermekeként. Szülővárosának mezőgazdasági technikumát végezte el 1949–1952 között, majd a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1956-ban. Pályafutását a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte, de 1959-ben átszerződött a budapesti Nemzeti Színházhoz, amelynek haláláig tagja volt.

Markáns színészi egyénisége – fanyar humora, jellegzetesen egzaltált hanghordozása – elsősorban vígjátékokban és szatírákban érvényesült, de drámai szerepeit is rendkívüli hitelességgel, mély átéléssel formálta meg. Főszerepekben és jellemszerepekben egyaránt egyenletes teljesítményt nyújtott. Különösen emlékezetesek Shakespeare-drámákban játszott alakításai, de nagyban hozzájárult magyar szerzők színpadi műveinek sikerre vitelében is (például Illyés Gyula, Németh László, Illés Endre).

Első filmszerepeit az 1950-es évek második felében játszhatta el, de igazán foglalkoztatott filmszínész csak tíz évvel később lett, s élete utolsó két évtizedében több tévéjáték- és filmszerepet is eljátszhatott (például Virág elvtárs A tanú, Gyurica Miklós Az ötödik pecsét című filmekben). Már halálos betegen vállalta el Bacsó Péter Hány az óra, Vekker úr? című filmjének főszerepét, de még a forgatási időszak alatt meghalt.

Színművészi munkássága elismeréseképpen 1970-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1975-ben érdemes, 1984-ben pedig kiváló művész lett. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjban részesült. Szülővárosában, Szentesen nevét őrzi a városi mozi.

(forrás: wikipedia)

Charles Francis Richter (Overpeck, Ohio, 1900. április 26. – Pasadena, Kalifornia, 1985. szeptember 30.)

Az ohiói Hamiltonban látta meg a napvilágot. Szülei, Frederick William és Lillian Anna hamar elváltak.
1909-től anyjával és nagyapjával Los Angelesben éltek.
1920-ban a  Stanford Egyetemen fizikából diplomázott.
1927-től a washingtoni Carnegie Institute szeizmológiai laboratóriumának munkatársa.
1936-tól a California Institute of Technology szeizmológiai laboratóriumában dolgozott.
Igazán híressé a Richter-skála kifejlesztése tette, ami fele részben munkatársának Beno Gutenbergnek az érdeme.
1952-ben a szeizmológia professzora lett.
1970-ben vonult nyugdíjba.
1985. szeptember 30-án hunyt el szívelégtelenségben.

Érdekességek:

• egész életét a földrengés kutatásának szentelte,
• az otthonában felállított mérőműszerre az egész világról óránként érkeztek az adatok,
• több nyelven: franciául, japánul, németül, olaszul, oroszul is megtanult, hogy figyelemmel kövesse a tudományos eredményeket,
• kiállt a földrengésbiztos épületek mellett és ellenezte, hogy több, mint 30 emeletesek épüljenek,
• zárkózott ember volt, aki kedvelte a költészetet, a klasszikus zenét, szívesen mászott hegyet, illetve  rajongott a Star Trek-sorozatért,
• feleségével együtt meggyőződéses naturista volt.

Mi a Richter-skála?

A földrengés erősségének vagy nagyságának műszeres mérésére szolgáló skála. A földrengések méretét, magnitúdóját határozza meg. A skála 0 és 10 közötti számokkal írja le a rengés erejét. Minél nagyobb a szám, annál nagyobb a rengés. Magát az eljárást kidolgozója, Charles Richter 1935-ben tette közzé.

*

A legnagyobb földrengések
1900-tól 2017-ig
(Forrás: wikipedia.hu)

Érdekességek
– 1902-től 1935-ig Giuseppe Mercalli (1850 – 1914) olasz vulkanológus 12 fokozatú Mercalli-skáláját használták a földrengések mérésére, ami az erősséget tapasztalati úton, a rengés okozta pusztításból vezette le.
– A Richter-skála felfelé nyitott, ezért nincs formális maximuma, 10 feletti értékek mégsem fordulhatnak elő.
– Két látszólag hasonló magnitudójú érték, például 5,4 és 6,4 között a kipattanó energiában kb. 32-szeres különbség lehet.
– A legnagyobb erősségű földrengés a Richter-skála szerint: 9.4–9.6-os Chilében (Valdivia) következett be 1960. május 22-én.
– A közelmúlt legerősebb földrengése, 9.1–9.3-as erősségű a Szunda-árok északi része alatt, Szumátra közelében volt 2004. december 26-án.
– a 21. század legtöbb emberáldozattal (kb. 100,000–316,000) járó földrengése, a 2010-es haiti 7-es magnitúdójú földrengés volt.
– A történelem folyamán a legtöbb emberéletet (kb. 820,000–830,000) követelő földrengés a középkorban történt Kínában. Az  1556-os saanhszi földrengés tíz tartományra terjedt ki, a rengések 840 km-es körzetben szinte mindent letaroltak, több helyen a népesség 60 %-a meghalt.

Nagyobb földrengések Magyarország területén
(Forrás: wikipedia.hu)

Földrengések hazánkban

– Hazánkban a földrengések általában nem pusztító erejűek, mert az ország távol van a nagyobb törésvonalaktól.
– Rendkívül gyenge, 2,0-2,9 erősségű földrengések azonban évente 100-200 esetben is előfordulnak.
– 4,0-4,9-ös vagyis gyenge erősségű, de már érzékelhető (csillár kileng, morajlás hallatszik stb.) földmozgásból évente 4-5 van.
– 4,5-5-ös erősségű rengés átlagosan 10 évente következik be.
– A legerősebb, 6,3-as rengés Komáromban 1763-ban történt, ami 63 ember halálát okozta.
– Idén, 2020. január 5-én Murakeresztúron 3,5-es erősségű, február 24-én Szerencsen mértek 2,7-es erősségű földmozgást.

(Források: britannica.com, ng.hu, mult-kor.hu, wikipedia.org)

Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére, 1970. április 22-én 25 millió amerikai emelte fel szavát a természetért az első Föld napján. A történelmi jelentőségű esemény az Egyesült Államokban, sőt, az egész világon roppant fontos változásokat hozott. Mind az USA-ban, mind sok országban az elmúlt időszakban szigorú törvények születtek a levegő és a vizek védelmére, valamint új környezetvédő szervezetek alakultak, és sok millió ember tért át ökológiailag érzékenyebb életvitelre.

A Föld természeti környezetének megóvására ezen a napon különféle eseményeket rendeznek világszerte, amiket az Earth Day Network koordinál. A Föld napját 192 országban tartják, Magyarországon 1990 óta rendezik meg.

***

Kapcsolódó oldal: A FÖLD NAPJA ALAPÍTVÁNY honlapja

A 16 éves fiú vidáman indult útnak, hogy a szabómesterséget kitanulva, a kor gyakorlatának megfelelően tapasztalatot szerezzen. Nem sejtette amikor 1754. március 13-án vándorútra kelt és Prágán, Lipcsén, Nürnbergen át Erlangenbe érkezett, hogy hamarosan életveszélyes kalandokban lesz része. Akkor tört ki ugyanis a hétéves háború (amit Churchill az első világháborúnak nevezett, mert Ausztrália kivételével minden kontinens belekeveredett). Amikor a fiú két hónapnyi erlangeni tartózkodás után továbbutazott, hogy Franciaországba menjen és látta, hogy az egyik útjába eső városban katonaállítás van, félve attól, hogy őt is erőszakkal besorozzák, egy fiatal lánytól kért segítséget. A menyecskét a felajánlott ezüsttallér és a fiatal fiú könyörgése meghatotta. Jelkyt a lány a saját puttonyában, a gyümölcsök alá rejtve csempészte ki a városból. A bajai szabólegény megmenekülve a katonaságtól sietve utazott tovább. A hollandiai Nijmegenben azonban megérkezésekor a város kapujában eltépték útlevelét, és a kaszárnyába hurcolták. Néhány napos fogság után sorstársaival együtt átszállították Hannoverbe, hogy hajóval a tengerentúlra küldjék. A hajó azonban megtelt emberekkel, és amíg a másik hajóra vártak, Jelky András megszökött, és visszament Nijmegenbe. Itt azonban kelepcébe került több némettel és hollanddal együtt. Ezúttal nem kerülhette el sorsát: 1755. október 30-án elindult vele a hajó Holland-Kelet-India felé. A hajóba azonban villám csapott és elsüllyedt. Jelky egy fadarabba kapaszkodott, míg a közelben lévő halászok ki nem mentették a vízből. Nemsokkal ezután egy holland kapitány hajójára került, itt szomorúan, honvágytól gyötörve javítgatta a matrózok ruháit, miközben Suriname-be (Holland Guyana-ba), onnan pedig Lisszabonba vitorláztak. Innen egy máltai hajóval utazott tovább, azonban kalózok támadták meg őket, mindenkit foglyul ejtettek, Andrást pedig hamarosan eladták egy töröknek.

Jelky András szobra
Baja
(Medgyessy Ferenc és Miskolczy Ferenc alkotása)

Amikor a rabszolgák felvigyázójával ki kellett eveznie egy szigetre, a bajai szabólegény kapott az alkalmon, gonosz őrét kilökte a csónakból és megszökött. Hét nap tengeren való hánykódás után egy portugál kereskedő mentette meg, felvette a hajójára. Makaóba kötöttek ki, innen pedig Kantonba hajóztak. Jelky András itt  állt Hollandia katonai szolgálatába és Batáviába (ma Jakarta) utazott, ahol hét hónapig katonáskodott.

Leszerelése után a Holland Kelet-indiai Társaság elnöke, Albert Parra alkalmazta szabóként. Úgy tűnt a kalandozásnak vége szakadt, hiszen Jelky Andrásnak állandó munkája lett, megházasodott, és beírták a városi polgárok közé is. Egy véletlen szerencsétlenség és félreértés folytán viszont magára vonta munkaadója haragját, aki elűzte házától és a katonasághoz küldte. A bajai szabólegény megtörten hagyta el Batáviát. Ceylon szigetére (ma Srí Lanka) utazott, ahol három hónapig táborozott. Amikor az egyik szomszédos szigetre ment katonatársaival fát vágni, emberevők támadták meg őket: több társát megölték, a túlélőket pedig elfogták. Egy kannibál kis főnök tulajdonába került, aki  ketrecben tartotta,  hogy később megsüsse, így áldozva fel hősünket a törzs egyik bálványának. A fogságából emberevő gazdájának leánya mentette meg, akivel két bennszülött társaságában sikerült elmenekülnie.

A bennszülött lány 13 hónap múlva meghalt; Jelky Andrást pedig egy éppen arra vitorlázó hajó vette fel, ami Batáviába tartott. Egykori munkaadója, aki közben helytartó lett, megbocsátott neki és kegyeivel halmozta el. Tiszti ranggal egy árvaház igazgatója lett, emellett komoly vagyont szerzett, és egy 1400 házból álló ültetvényt vett. Ezután a polgári őrség kapitányává nevezték ki, a holland követség titkos tanácsosa lett, többször járt követségben Japánban és Jáván.

Jelky András szeretett felesége, majd három évre rá pártfogója, a kormányzó Albert Parra halála után búskomorságba esett, honvágy kezdte gyötörni, Magyarországra vágyakozott, ezért lemondott állásáról, négy gyermekét, köztük három fiút Holland-Indiában hagyva (mert barna bőrű leszármazottjait szégyellte volna Magyarországra hozni) Európába utazott. Miután Amszterdamba érkezett, bátyját még életben találta. A császárvárosban nagy feltűnést keltett a rég halottnak hitt, kalandos életű bajai szabólegény. A róla szóló történetek hírnevet szereztek neki. Bemutatták Mária Teréziának is. 1778-ban teljesült kívánsága, végre hazaérkezett és Budán telepedett le. Ismét megnősült, második házasságából egy fia született. 45 évesen, tüdővészben halt meg.

HEVESI LAJOS: JELKY ANDRÁS KALANDJAI
(regény, átdolgozta Czibor János, részlet az utószóból)

Budai otthonában fáradhatatlan tanácsadója, vezetője lett azoknak a polgároknak, akik a magyar ipar, a magyar kereskedelem felvirágoztatásán fáradoztak, és bőkezű támogatója azoknak a mesterlegényeknek, akik külországi tanulmányokra indultak. Fia, leánya felnőttek, ő maga azonban egyre többet gyengélkedett, életének sok fáradalma most hatalmasodott el szervezetén, és néhány év elteltével végképp ágynak dőlt.
Utolsó napjain a leggyöngédebb gyermeki szeretet vigyázott, nem hiányzott sem a vigasztaló szó, sem a szükséges orvosság, de Jelky András nem ámította magát. Aki annyiszor tudott farkasszemet nézni a halállal, az most sem ijedt meg tőle, amikor szelídebb alakban közeledett feléje.
– Érzem, hogy nemsokára meghalok – mondta gyermekeinek -, de nem bánkódom életemen. Nehéz megpróbáltatásokon mentem keresztül, de igyekeztem mindig úgy cselekedni, hogy a helyemet megálljam, és embertársaimnak hasznára legyek… Hiszem, hogy életem nem veszett kárba! Ahogy tőlem telt, szolgáltam hazámat és az emberiséget, ha több telt volna tőlem, többet tettem volna…
Öt évvel hazatérte után, 1783-ban Jelky András örökre lehunyta szemét. Utolsó óráit az a tudat derítette fel, hogy nem maradt alul az életért vívott küzdelemben, és hogy felnevelve látja maga mellett szeretett gyermekeit. Utolsó útjára százan meg százan kísérték el, hogy csendes tiszteletadással emlékezzenek sok fáradalmáról és példás emberségéről.
Ez volt Jelky András bajai szabólegény élete és halála.

Kapcsolódó regény:

HEVESI LAJOS: JELKY ANDRÁS KALANDJAI

Oláh Tamás Budapesten született 1944. április 18-án. Apai nagyapja a monori állami polgári fiú- és leányiskola igazgatója volt 1903 és 1916 között. Egy évvel később ott tanult egy rövid ideig József Attila! Apja, Oláh Dezső Monoron született 1912-ben, de iskoláit már a Józsefvárosban kezdte (történetesen abban az iskolában, ahol Oláh Tamás és gyermekei is, elsőtől nyolcadikig tanultak.) A Vas utcai Kereskedelmi Iskolában folytatta a tanulmányait. Anyja, Dück Alojzia, 1911-ben Budapesten született. Testvére, Oláh Gábor 1938-ban született Tapolcán.

Hányatott gyermekkorát mutatja általános iskolái sora. Az első osztályt 1950-ben Badacsonytomajon kezdte, majd  Budapesten, a Virányos utcai Általános Iskolában folytatta, a felső tagozatot a Labanc utcai Általános Iskolában kezdte el, de az 5. és a 6. osztályt már Galyatetőn, összevont osztályokban végezte el. 7. osztályos korában ismét Budapesten lakott, ezért a Csaba utcai Általános Iskolába járt, és ott is fejezte be általános iskolai tanulmányait. A középiskolát a Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte el, ott is érettségizett 1963-ban.

1963 és 1967 között a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola hallgatója volt. Tanári pályáját Törökbálinton kezdte el, ahol értelmi fogyatékosokat tanított, három összevont, kisegítős osztályt.

1967.  december 30-án megnősült, felesége Szanyi Julianna, született 1945-ben, Demecserben.

1970 és 1973 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára járt, ahol pszichológusi diplomát szerezett. Egyetemi tanulmányai közben, 1971 és 1973 között, a Művelődésügyi Minisztérium 1. sz. Nevelőintézetében előbb tanárként, majd pszichológusként a fiatalkorúak javítónevelésre ítélt gyerekek tanításával, pszichológiai vizsgálatával foglalkozott.

1972-ben született meg első gyermeke, Zoltán. 1973-ban lett a TIT hetilapjának, az Élet és Tudománynak a szerkesztője. 1974-ben a MUOSZ Újságíró Iskolájának diplomások részére létrehozott képzésében folytatta tanulmányait. 1975-ben vehette át újságírói diplomáját. 1976-ban született lánya, Margit.

Rovatszerkesztői munkája mellett, több száz cikket, tanulmányt írt, több könyvet is szerkesztett, vagy társíróként vett bennük részt. Ezekben az években, Kutasi Gyula íróval, Oláh Gábor filmrendezővel és Sorbán Szabó Zoltán költővel, 4-5 filmforgatókönyv írásában is részt vett. A ’80-s évek közepén Mohás Lívia pszichológussal, József Attila díjas íróval dolgozta ki közösen a Videoanalízis nevű önismereti, csoportos, személyiségfejlesztő, lélektani eljárást, és felső vezetőkből álló csoportoknak tartottak két-három napos tréningeket.

1989-ben az Élet és Tudomány munkatársai az országban egyedülálló  módon, megválasztották a lap főszerkesztőjének. A hetilap 2006-ban Magyar Örökség Díjban részesült, és ehhez majd húszéves szerkesztői, majd kétéves főszerkesztői tevékenysége is hozzájárult.

1992 és 2004 között a Hunital Magyar–Olasz kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója lett, a cég élelmiszer-ipari gépek importjával, kereskedelmével, export-import ügyletek végzésével, és élelmiszer-ipari üzemek, illetve vegyes vállatok létesítésével foglalkozott.

Neves irodalmi lapok, – Napút, Vigília, Lyukasóra stb. – hozták le folyamatosan költeményeit. Eddig hat verskötete jelent meg: Hosszú Álom, Utolsó Szavak és az Áttűnések, a Tekintetek, az Üzenet, a Fényrajok, az Álomfejtés.

Új műfajt alkotva rendszeresen tartanak Zene-vers esteket, melyben verseit Takács Bence Ervin mondja el, Kathy-Horváth Lajos és Szakcsi-Lakatos Béla improvizatív zenei kísérete mellett. A Fővárosi Önkormányzat Közgyűlése 2014-ben megválasztotta a Katona József Színház Felügyelőbizottsága elnökévé.

Oláh Tamás alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Oláh Tamás honlapja

Oláh Tamás szerzői oldala a Facebookon

Sir Charles Leonard Woolley (London, 1880. április 17. – London, 1960. február 20.)

Sir Charles Leonard Woolley Londonban született. Oxfordban, a New College-ban tanult. Először Egyiptomban végzett régészeti feltárást. Az első világháború kitörése előtt, 1912-ben Mezopotámiában átvette Karkemis feltárását, ami vezetésével 1914-ig tartott. 1919-ben kezdett hozzá Ur feltárásához, a munkálatokat 1934-ben fejezte be. 1937-39 és 1946-49 között ásott Alalahban, 1946-49-ben párhuzamosan Al-Mina lelőhelyeit is feltárta.

Legjelentősebb felfedezése az Urban végzett ásatásokon a királysírok megtalálása volt.

Az archeológia szolgálatáért 1935-ben ütötték lovaggá.

Woolley a modern archeológusok egyikének számít. Míg elődei, Heinrich Schliemann, Paul-Émile Botta, Austen Henry Layard és Hormuzd Rassam a becsvágytól hajtva arra törekedtek, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a lehetséges leglátványosabb leletek hozzák a napvilágra, Woolleynál a pontos, aprólékos alapozásra került a hangsúly, hogy a lehetséges legtöbb és legpontosabb információkat szerezze a kutatott helyről és kultúráról. Sok időt fordított arra, hogy a bennszülött személyzetét kioktassa, hogyan ássanak anélkül, hogy a talált tárgyat elmozdítanák, hogyan emeljenek gyorsan fedelet köpenyekből, ha az ásatás helyén egy záporeső miatt eliszaposodás fenyeget. Így ásatott ki Urban, a templomkörzet előterében csaknem 2000 sírt, melyeket lelkiismeretesen jegyzékbe vett. Öt évvel később, 1927-ben visszatért a templomkörzetbe, hogy kiássa a királyi és hercegi sírokat. Összesen 16 király sírját tárta fel, melyekben a királyok nagyszámú kíséretükkel együtt voltak eltemetve.

Azonosította az egymást követő kultúrákat az egymáson talált rétegek alapján. Leásott az őstalajig, ahol két és fél méter vastag agyagrétegre bukkant, amely szennyezésmentes volt. Ez a réteg Kr. e. 4000 táján került ide. Úgy vélte, hogy a bibliai vízözön nyomaira bukkant.

Érdekesség

* Agatha Christie-nek, aki rendszeresen kísérte el második férjét ásatásokra, hosszabb ideig biztosítottak szállást feleségével. Az ilyen expedíciók adták az ötletet a híres krimiírónak több detektívregényéhez (például: Gyilkosság Mezopotámiában, Halál a Níluson).

(Forrás: wikipedia.hu)

Jurij Alekszejevics Gagarin (oroszul: Юрий Алексеевич Гагарин; Klusino, 1934. március 9. – 1968. március 27.) szovjet űrhajós, az első ember a világűrben – a Vosztok–1 űrhajóval indult 1961. április 12-én, Bajkonurból.

1961. április 12-én Gagarin a Vosztok-1 típusú egyszemélyes űrhajóval moszkvai idő szerint 9 óra 7 perckor startolt Bajkonurból, és egy óra negyvennyolc perc alatt megkerülte a Földet. A legenda szerint az űrhajózási állami bizottság a rajt napjának reggelén German Tyitovot jelölte ki űrhajósnak, de Nyikita Hruscsov, az SZKP főtitkára bekérette a jelöltek tablóját és a fotogénebb Gagarint választotta.
Az út során Gagarin jól érezte magát, ceruzával jegyzetelt a fedélzeti naplóba, illetve benyomásait magnetofonra mondta.
Útja után Gagarint ezredessé léptették elő, megkapta a Szovjetunió Hőse címet és a Lenin-rendet. Beutazta az egész világot, 1961-ben Magyarországon is járt. Mindenhol a legfelsőbb állami vezetők fogadták, kitüntetéseket kapott. Nevét a Hold túlsó oldalán lévő kráter is őrzi, és ásványt is neveztek el róla. Gagarint minden “veszélyes” tevékenységtől, még az autóvezetéstől is eltiltottak, és egyedül sehová sem mehetett. Előbb a szovjet űrhajósok egységének parancsnoka, majd a később róla elnevezett kiképzőközpont parancsnok-helyettese lett, s tagja volt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának is.
1968 februárjában repülőmérnöki diplomát szerzett, s ismét repülhetett vadászgépen. Március 27-én rossz időjárási viszonyok közepette szállt fel először egy tapasztalt pilóta társaságában. A MiG-15-ös vadászgéppel végrehajtott gyakorlórepülés közben azonban gépük lezuhant. A roncsokat a vlagyimiri terület egyik falujának, Novoszjolovónak a határában találták meg.
Gagarin halálával kapcsolatban a legkülönfélébb pletykák keltek szárnyra: egyesek szerint depresszióba esett, inni kezdett és ittasan, engedély nélkül szállt fel, mások szerint űrkísérlet vagy közúti baleset áldozata lett, felrobbantották, lelőtték, öngyilkos lett, túlélte a balesetet, de plasztikai műtétet hajtottak rajta végre és zárt intézetbe csukták.
A hivatalos jelentés szerint a gép egy másik repülőgép okozta turbulencia miatt dugóhúzóba került, s bár ebből sikerült kijutnia, a becsapódást nem lehetett elkerülni.
Gagarin mindössze 34 évet élt. Útja a világűrben mindenképpen új korszakot nyitott az emberiség történelmében, emlékére április 12. 1962 óta az űrhajózás napja.

(forrás: mti)

Pulitzer 1904 májusában, újságíró-iskola felállítását támogató írásában (The North American Review című lapban), a következőképpen fogalmazta meg hitvallását: “Köztársaságunk és a sajtó együtt emelkedik fel, vagy bukik el. Az ügyes, érdek nélküli, közszolgálati szellemű sajtó, amely képzett intelligenciával tudja, mi a helyes és bátor azt megcselekedni is, képes megőrizni azt a közerényt, amely nélkül a nép kormányzata hamisság és utánzás. A cinikus, zsoldoslelkű, demagóg sajtó idővel ugyanolyan alantas népet teremt, mint amilyen ő maga. A hatalom a Köztársaság jövőjének építésére az újságírók eljövendő nemzedékeinek kezében lesz.”

Sikerei csúcsára vakon, megromlott egészséggel érkezett. Az általa alapított Pulitzer-díj nem tévesztendő össze a fia – Ralph Pulitzer – által létrehozott, a repüléstörténelem korai szakaszához szorosan köthető repülőversenyeken elnyerhető Pulitzer-díjjal, illetve a Fábry Pál New Orleansban élő magyar üzletember által 1988-ban alapított Joseph Pulitzer-emlékdíjjal, amelyet magyarországi újságíróknak adnak.

Pulitzer József egy makói magyar zsidó terménykereskedő, Pulitzer Fülöp és a pesti születésű Berger Elize fia volt. Öccsét, Albertet – aki Józsefet Amerikába is követte – papnak nevelték, de nem jutott el a felszentelésig. A család nyolc gyermekéből csak négyen élték túl a gyermekkort. A középiskolát József már Pesten végezte, ahová apja költözött. A család az apa korai halála (1858) után elszegényedett.

Pulitzer József domborműve Makón

József katonai pályára szeretett volna kerülni, de gyenge egészsége és látása miatt visszautasították. Az osztrák hadsereggel, a francia idegenlégióval, illetve az indiai brit hadsereggel is hiába próbálkozott. Végül Hamburgban az amerikai hadsereg felvette. 1864 nyarán, 17 évesen, anyja akarata ellenére kivándorolt, és az északiak oldalán részt vett az amerikai polgárháborúban (hasonlóan az 1848-49-es magyar forradalom utáni magyar kivándorló generáció sok tagjához). New Yorkban, a főleg németekből, de számos magyarból álló 1. számú önkéntes Lincoln-lovasezredbe sorozták be. Az ezreddel Pulitzer négy kisebb ütközetben vett részt, az ezredet 1865 június 24-én leszerelték a virginiai Alexandriában, utolsó zsoldját 1865 július 7-én kapta meg. New York-ban nem talált munkát.

A Missouri állambeli St. Louisban telepedett le, ahol 1868-ban a német nyelvű Westliche Post című napilapnál állt munkába (miután állítólag előbb csikós, hajófűtő és az 1866-os kolerajárvány idején temetőgondnok is volt). Az újságírói karrierrel szinte egyszerre indult politikai karrierje.

Pulitzer ambícióit nem elégítette ki sokirányú érdeklődése, 1872-ben újabb ismeretlen terepre lépett és üzletember lett. Megvette a Westliche Postot háromezer dollárért. Ezt követte a St. Louis Dispatch megvásárlása 2700 dollárért 1878-ban. Pulitzer összeolvasztotta a két lapot és a St. Louis Post-Dispatch máig St. Louis napilapja.

A Sárga Kölyök, a sárga újságírás névadója, ennél az újságnál fejlesztette ki Pulitzer azt a szerepet, amely hozzájárult későbbi sikereihez: a kisemberek bajnoka lett, és nem idegenkedett a keményen populista megközelítésektől sem.

1883-ra, amikor még mindig csak 36 éves Pulitzer már gazdag ember, aki a kezdetekhez képest már több nagyságrenddel nagyobb üzleti akciókra képes. Ebben az évben vásárolta meg 346 000 dollárért Jay Gouldtól a New York World című újságot, amely addig évi 40 000 dollár veszteséget produkált, Pulitzer keze alatt azonban az amerikai sajtó történetének egyik legjelentősebb lapjává vált. “Egyszemélyes forradalmat” hajtott végre, ahogy az újság szerkesztője, James Wyman Barrett fogalmazott később. A World példányszáma egy évtized alatt 15 000-ről 600 000-re szökött fel és az ország legnagyobb újságja lett.

Nellie Bly 1890-ben

A lap Pulitzer irányítása alatt az emberekre, botrányokra és szenzációkra összpontosító újságírás felé fordult. 1887-ben Pulitzer szerződtette a híres tényfeltáró újságírónőt, Nellie Bly-t, aki óriási sikerű cikksorozatot írt a Worldnek, miután elmeháborodottnak színlelve magát bejutott a Blackwell-szigeti (ma Roosevelt-sziget) női elmegyógyintézetbe, és tanúja lett az ott alkalmazott erőszaknak.

A World másik nagy újítása a tömegnyomtatású színes képregény volt. A világelsőt, Richard F. Otcault Sárga kölyök című sorozatát 1895-ben közölte az újság. (A sárga kölyökről kapta nevét a sárga újságírás.) A World indította többéves sajtókampánynak óriási szerepe volt abban, hogy 1885-re adakozásból összegyűlt a New York-i Szabadság-szobor talapzatának építésére a pénz. A kampány ugyanakkor lökést adott az újság népszerűségének is, 50 000 új előfizetőt szerezve a lapnak.

Jefferson Davis unokahúgát, Kate Davist vette feleségül 1877-ben, házasságukból öt gyermek született. Pulitzer egészsége, amely eleve gyenge volt, a rengeteg munka következtében már a World megvásárlása idejére jelentősen megromlott. 1890-ben vissza is kellett vonulnia az újság aktív szerkesztéséből, miután a Charles Anderson Dana, a The Sun tulajdonosa által indított személyes támadások hozzájárultak egészsége további romlásához. Teljesen megvakult, depresszió gyötörte és rendkívül érzékennyé vált az erős hangokra, ezért többször kellett külföldre mennie orvosi kezelésre. Az orvosok nem találtak gyógymódot, és élete következő két évtizedének jó részét hangszigetelt helyiségekben töltötte. Ha szállodába kényszerült, állítólag emberei előre tanulmányozták a környező utcák zajviszonyait, és lefoglalták a lakosztálya feletti, alatti és melletti szobákat is. Bár többnyire jachtján, a Liberty-n lakott (ahol a halál is érte), vagy New York-i lakosztályában, aktív kapcsolatot tartott a lappal és az üzlettel, megőrizve az irányítást. “Arannyal fizetett, de zsarnoki erővel tartott fogva mindenkit” – írta róla Pásztor Árpád 1926-ban.

Jachtján halt meg, amely akkor éppen a dél-karolinai Charleston kikötőjében horgonyzott. New Yorkban, Bronxban temették el, a Woodlawn temetőben, ahol többek közt Herman Melville, Nellie Bly és Miles Davis is nyugszik.

Érdekességek:

• Sakktudása, illetve annak révén szerzett barátok, az anekdoták szerint, többször is jelentős alakítói lettek az életének: az amerikai hadseregben a sakkbarát Ramsay kapitány mentette meg a haditörvényszéktől, miután megütött egy tiszthelyettest, és a Westliche Post szerkesztője, Carl Schurcz is sakkozás közben kedvelte meg, majd adott neki (kezdetben titkári) állást.
• Pulitzer a New York-i French Hotel helyén, a Frankfort Street és a Park Row találkozásánál építtette fel lapjainak fényűző székházát, ahonnan leszerelt katonaként elzavarták (egyes források szerint, mert ott lakott és nem tudott fizetni, más források szerint egyszerűen csak a bejárat előtt ácsorgott munkát keresve.)

(Forrás: wikipedia)