Csak ez a rendetlenség.
A bizonyság. Hogy valaha mi itt.
Valaha mi is. Kislányom, a hűtőben találsz
egy kis krumplipürét. Aztán mosogass el!
Ugyanazok a kidobott mondatok, szöszök,
zacskók, lábasok, tányérok. Lakótelep.
Előregyártott rendetlenség.
Aztán a tenger.
Addig nem is hullámzik, míg észre nem vesz.
De most árad felém kitartó örömmel.
Mintha el akarnék veszni benne.
Égboltnyi rend. Hideg és veszedelmes.
De csak tettetem, hogy tartok tőle.
***
54 vagyok, egy 13 éves, csodás kislány mamája. Nagykanizsán születtem, az ELTÉ-n végeztem, hosszú ideig éltem Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban, lovagregényekkel és trubadúrokkal foglalkozom, a Károli Kreatív írás specializációját vezetem. Szerelemből tanítok.
De az írás fontosabb. Versekkel kezdtem, regényeim, novellásköteteim a Magvetőnél és a Jelenkornál jelentek meg. Esőváros (2004), Aranyhímzés (2005), Magyar dekameron (2007), Fordított idő (2015), Elsodort idő (2017), Összetört idő (2019).”
Kapcsolódó oldalak:
Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál
Legfrissebb hozzászólások