A világot varázstalanítottuk, de különös babonák, szokások még léteznek. Az iskolában kis szertartást végez egy fiúcsapat, és a gyerekeknek szent állataik vannak, mint az ókori egyiptomiaknak: kígyó, macska, kutya, hörcsög, és azért szentek, mert ők azt szeretnék hinni játékból. 🙂
Marokkóban az arabok a kutyát semmibe veszik, állítólag akkor nem száll angyal a házukba, ha ott kutya él.
Egy kutató mesélte, aki vadászó tajgalakó evenkik közt élt, megfigyelte szokásaikat: bármennyire fogytán az élelmük, ha vadászat előtt a puskájuk fölött asszony lép át, az akkora szerencsétlenség, hogy aznap nem indulnak útnak. Pitagorasz, tudjuk, a tudós /a négyzet+bé négyzet../ megtiltotta, hogy az emberek lábnyomába kést vagy szöget verjenek. Vajon hitt a rontó szándék erejében, vagy éppen hogy nem, és buta babonának gondolta? Reméljük, hogy az utóbbi.
Frazer etnológiai művében számtalan elképesztő tabu és korlátozó hiedelem olvasható és fellélegezhetünk, hogy nem vagyunk már általuk gúzsba kötve, boldogtalanul élve a babonák rengetegében. Nem csak az ősidőkről olvashatunk bődületes tévhiteket, Montaigne a XVI. században ismert egy férfit szakállasan, aki a kortársak szerint 22 éves koráig nő volt,
de akkor ugrott egyet, és az erőlködéstől hirtelen férfiú szervei nőttek.🙂
Érdekes azért, hogy amellett a nézet mellett, hogy a világot szellemi erők hatják át, a piritív emberben – ahogy ő fogalmazott – élt egy másik, még régebbi elképzelés is, amelyben a természettörvény is felfedezhető. A természeti folyamatok olyan események sorából tevődnek össze, amely személyes tényezők közbeavatkozása nélkül következnek egymás után.
Azért mostanában is megeshet, hogy némely honfitársunk felszisszen, ha pénteken, tizenharmadikán egy fekete macska ballag át előtte a zebrán, illedelmesen megvárva, míg a lámpa zöldre vált. 🙂
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások