Hozzászoktam a veréshez,
mint szellemek a házszenteléshez,
termeszeknek szánt levél a föld, az ég a lábsarok,
végtelenné nyílnak, ha egyet mozdulok,
ha nem bántanak nem létezem,
ha nem bánthatok befordulok: magamban eltévedek.
Hozzászoktam a bántáshoz,
vonzódom az öklömnyi szavakhoz,
arcon csapó ragaszkodás, mint fémforgács a mágneséhez,
csapzott szőrszálnyi hasogatás levegővételem,
elfeledek jól szeretni, mert elfeled az mind,
akit nem tudnak szeretni az ajtócsapkodáshoz a kanálcsörrenéshez.
Hozzászoktam az idegenséghez,
mint vashordóba száműzött házőrző a cölöpéhez,
szemláncaim véraláfutott idők,
örökös nyomot szaglászó vadászsereg,
szemeim prémes tábortüzek, csiszolt serlegek,
kivéreztetett polcokon üres urnák köröttem az emberek.
Hozzászoktam a száműzetéshez,
hozzám szokott szám űzetése, minden gyász örömünnep,
a hosszútűrés ecsetel, gyógyítanak a gúnyok,
lányos hangulatban, ha minden nap a szeszes csendtől berúgok:
asztalra csapott korhely férfiszitkaim restaurált átkokká nőnek,
tomporaimra festett örömöm porozza méhét a jövőnek.
Hozzászoktam a veréshez,
mint szellemek a házszenteléshez,
termeszeknek szánt levél a föld, az ég a lábsarok,
végtelenné nyílnak, ha egyet mozdulok,
ha nem bántanak, nem létezem,
ha nem bánthatok: befordulok magamban, magamra tévedek.
Tóth Olivér (Miskolc, 1982. 01. 04.)
“Írok, mert így vagyok teljes, azzal a hittel, hogy nem hiába való e létezés, s az a találkozás, ami csodát szül, ha író és olvasó között közös otthonná lesz az adott vers.”
Harmincnyolc éves, három gyermekes, áldott házasságban élő férj, családapa vagyok. Tizenéves koromtól tanulom az írást, ismerkedem a szépségeivel, mélységeivel, fontosságával. Első önálló kötetem 2002-ben jelent meg Fekete Tűzben címmel, a Felső-Magyarország Kiadó gondozásában. Második önálló kötetem 2018-ban jelent meg Bűvöskert címmel, az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával. Jelenleg harmadik kötetemen dolgozom, Emberkarátnyi címmel.
Előző köteteim Tellinger István, majd Kunhegyesi Ferenc festő grafikus művészek munkáival láttak napvilágot. Hálás szívvel gondolok vissza Horváth Gyula költő és Fecske Csaba költőre, akiket tanítómként tisztelek.
Immár jó pár éve keresem a fekete és fehér sorközökben az irodalom teljes igazságát önmagamra és mindenkire mérten. Portréfilmem 2018-ban készült el Bűvöskert címmel. Az elmúlt időszakban számos rangos irodalmi folyóiratban publikáltam, mely közlésekre örömmel, hálával tekintek vissza és köszönöm a megtiszteltetést.
Legfrissebb hozzászólások