Gyászének 56 hőseire emlékezve
Kyrie
A novemberi napokat
roncsolt házak, szeplős falak könnyezik.
Tört ablaksereg néz a friss halmokra,
fák és padok hűs pihenői közötti
néma fájdalomra.
Szűk ösvényen járt-kelt
velünk a történelem.
Nem reméltük
a félelem tojáshéja,
azon az októberi napon,
szétreped,
s arra ébredünk,
mit addig meg nem élhettünk:
újra ki lehet mondani
a csönd-árnyú szavakat.
Üdv neked ifjúság!
Ti lettetek a Szabadság.
Adj, Uram, örök nyugodalmat,
a testeknek,
és adj lelküknek poéták zengő,
halk dalával kísért,
reményre váltó álmokat.
Világ-dobbanású szíved velük sírjon,
hiszen láttad:
szöges csizmák taposták őket.
Dies irae
Ezrével érkeztek a vas-szörnyek.
Az égre vetítődő képek
a dühös mosollyal
talpra támadt ifjakat mutatták.
Szürke zubbonyok settenkedtek.
Becsuktad tán szemedet Uram?
Lánctalpakon jött a falka,
és sorakozót vert a bosszú.
Bőgtek a hajnal harangjai
az elvadult utcák, terek fölött.
A nagy könyv nevednél kinyílik,
sok földszagú napod ott sorakozik.
Félsz, mert egyedül maradtál,
s az ezercselű időből
nem vihetsz magaddal
harapásnyi levegőt sem.
Ha az ítélő elé kerülsz:
minden rejtek rólad feltárul.
Többé vissza senki se hívhat!
Bőgtek a hajnal harangjai
az elvadult utcák, terek fölött.
Salva me
Mentsd meg az árvákat!
Ha voltak bűneik, Te tudod
jótetteik nagyobbak.
Bölcs bíró a végnél, kérlek,
állj a szegény mellé!
Hős kérve most lép fázva eléd.
Az örök világ üdvössége
a megőszült gyerekeké legyen.
A nagyra nőtt árulóknak
kemény törvényed alatt
jusson kárhozat.
Békességet?
Nem, nekik ne adj!
Bánom nélkül nincsen
Megbocsáss![1]
Offertorium
Mennyei dicsőség királya:
védd meg a hősök hívő lelkét,
szabadítsd ki őket a tisztító tűz kínjaiból,
szenvedtek eleget éhség-felhők záporától,
hitvány jövőt görgetve maguk előtt,
a hajlongó és bólogató mélyben,
vermek homályában élve,
alvadtvér-pecséttel lezárt szemmel.
Értük könyörgök a csúf világban.
Jóság Telje oltalmazd őket,
ne zuhanjanak elkóborolt
meteorokként az örök sötétségbe,
Szent Mihály, égi seregek vezére,
vezesd őket a Fény
magasfeszültségű gyönyörébe!
Szelíd hegedűhang kíséri
a táncoló gyertyák lángárnyát.
Urunk: dicséretedre
bemutatjuk az áldozatot,
történelmünk partján állva
fölajánljuk könyörgésünket.
Fogadd el azokért a lelkekért,
akiknek neve és tette, mint koszorú-halomra
írt búcsú üzenetek már kifakultan,
a csöndbe süllyedve hevernek.
Sanctus – Benedictus
Ha ablakom kitárom
a végtelen óriás-szívének dobbanásait hallom,
dicsőséged tölti be a mennyet és a földet,
hozsanna a magasságnak,
áldott legyen, aki az Úr nevében szól.
Agnus Dei
Vállhoz emelt géppisztoly, célzott lövések,
a golyók kereszt alakú luksorából
fröcsköl a vér.
Te meg tudod bocsájtani
a tér görbéjébe szorult
eszmék szülte gyűlöletet?
Fogadd el őszinte könyörgésünket:
adj Uram nyugodalmat
a Szent Suhancoknak?[2]
Uram, kérlek vedd el a bűneiket!
Szelíd hegedűhang kíséri
a táncoló gyertyák lángárnyát.
Lux aeterna
Az örök világosság fényeskedjék nekik
szentjeid körében, jóságos Uram, mindörökre,
ne feledd a hős ifjakat.
Adj, nekik örök nyugodalmat!
Őrizd, mint első szerelmed tüzét
áldó könnyel, a hős ifjak emlékét!
Gyilkosai sorsára mérjed ki az Ég ítéletét.
Libera me
Ments meg minket Uram,
az emberiség fekete-körmű átkától!
Mikor nemző-mámora végén
a kék-bolygó saját gyermekét fölfalja,
utoljára ragyognak fel a templomok keresztjei,
s az emberi kéz fonadékai mind elolvadnak.
Ments meg minket Uram
a villanásnyi megsemmisüléstől,
a Földkoponya tarkóján keletkező
fekete luk következményétől,
az egyetlen robbanás-hang utáni csendtől,
a glóbusz tüdejének folyékony tüzétől,
az emberi agy-katedrálisának
visszafordíthatatlan összeomlásától.
Libera me, Domine…
[1] Sík Sándor: Bűnösök menedéke
[2] Nagy Gáspár: Október végi tiszta lángok
***
Budapesten születtem 1944. április 18-án. Apai nagyapám a monori állami polgári fiú- és leányiskola igazgatója volt 1903 és 1916 között, (egy évvel később, mint tudjuk, ott tanult egy rövid ideig József Attila!). Apám, Oláh Dezső Monoron született 1912-bent, de iskoláit már a Józsefvárosban kezdte, (történetesen abban az iskolában, ahol az én gyermekeim is, elsőtől nyolcadikig tanultak.) A Vas utcai Kereskedelmi Iskolában folytatta a tanulmányait. Anyám, Dück Alojzia, 1911-ben Budapesten született. Egy testvérem van, Oláh Gábor, aki 1938-ban született Tapolcán. Hányatott gyermekkoromat mutatja az általános iskoláim sora: az első osztályt 1950-ben Badacsonytomajon kezdtem, majd Budapesten, a Virányos utcai Általános Iskolában folytattam, a felső tagozatot a Labanc utcai Általános Iskolában kezdtem el, de az 5. és a 6. osztályt már Galyatetőn, összevont osztályokban végeztem el. 7. osztályos koromban ismét Budapesten laktunk, ezért a Csaba utcai Általános Iskolába jártam, és ott is fejeztem be az általános iskolai tanulmányaimat. A középiskolát a Táncsics Mihály Gimnáziumban végeztem el, ott is érettségiztem 1963-ban. 1963 és 1967 között a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola hallgatója voltam. Tanári pályámat Törökbálinton kezdtem el, ahol értelmi fogyatékosokat tanítottam, három összevont, kisegítős osztályt. 1967. december 30-án megnősültem, feleségem Szanyi Julianna, született 1945-ben, Demecserben, (idén ünnepeljük házasságunk 50. évfordulóját.) 1970 és 1973 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára jártam, pszichológusi diplomát szereztem. Egyetemi tanulmányaim közben, 1971 és 1973 között, a Művelődésügyi Minisztérium 1. sz. Nevelőintézetében előbb tanárként, majd pszichológusként a fiatalkorúak javítónevelésre ítélt gyerekek tanításával, pszichológiai vizsgálatával foglalkoztam. 1972-ben született meg első gyermekem, Zoltán. 1973-ban lettem a TIT hetilapjának, az Élet és Tudománynak a szerkesztője. 1974-ben a MUOSZ Újságíró Iskolájának diplomások részére létrehozott képzésében folytattam a tanulmányaimat. 1975-ben vehettem át újságírói diplomámat. 1976-ban született meg lányom, Margit. Rovatszerkesztői munkám mellett, több száz cikket, tanulmányt írtam, több könyvet is szerkesztettem, vagy társíróként vettem bennük részt. Ezekben az években, Kutasi Gyula íróval, Oláh Gábor filmrendezővel és Sorbán Szabó Zoltán költővel, 4-5 filmforgatókönyv írásában is részt vehettem. A ’80-s évek közepén Mohás Lívia pszichológussal, József Attila díjas íróval dolgoztuk ki közösen, a Videoanalízis nevű önismereti, csoportos, személyiségfejlesztő, lélektani eljárásunkat, és felső vezetőkből álló csoportoknak tartottunk, két-három napos tréningeket. 1989-ben az Élet és Tudomány munkatársai az országban egyedülálló módon, megválasztottak a lap főszerkesztőjének. A hetilap 2006-ban Magyar Örökség Díjban részesült, és ehhez, úgy gondolom az én majd húszéves szerkesztői, majd kétéves főszerkesztői tevékenységem is hozzájárult.) 1992 és 2004 között a Hunital Magyar–Olasz kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója lettem, cégünk élelmiszer-ipari gépek importjával, kereskedelmével, export-import ügyletek végzésével, és élelmiszer-ipari üzemek, illetve vegyes vállatok létesítésével foglalkozott. Neves irodalmi lapok, – Napút, Vigília, Lyukasóra stb. – hozták le folyamatosan költeményeimet. Eddig hat verskötetem jelent meg. Új műfajt alkotva rendszeresen tartunk Zene-vers esteket, melyben verseimet Takács Bence Ervin mondja el, Kathy-Horváth Lajos és Szakcsi-Lakatos Béla improvizatív zenei kísérete mellett. A Fővárosi Önkormányzat Közgyűlése 2014-ben megválasztott a Katona József Színház Felügyelőbizottsága elnökévé.
Oláh Tamás alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Legfrissebb hozzászólások