KOLLEKTÍV KÖZÉRZET folytatjuk a sorozatot, fotó: TÓDOR Zsuzsanna, szövegeket gyűjtöget GERGELY Tamás.
Add hozzá a magad frappáns helyzetjelentését a többiekéhez, kikerekedik egy kollektív „barométer” arról, hogyan érezzük magunk május közepén.
***
Gergely Tamás: Számomra nehéz így, a kánikula szélén a gondolataim összefognom: egyik szemem sír, a másik nevet.
Puskás Zsolt: Hááát? Nem.
Ágopcsa Marianna: Nálunk, Szatmárnémetiben átmeneti lehűlés van. A fagyosszentek csak most értek ide, úgy látszik, nálunk minden késésben van.
Muhi Sándor: Szeretem a feliratokat, de a tartalmuknál a hangulatuk sokkal jobban érdekel, gyűjteményem van falfirkákból, padfirkákból, testfirkákból. A fenti hangulata nem vidám, sőt.
Gergely Tamás: Falfirka máskor is jöhet.
Nászta Katalin: rengeteg eső esik
mellettem a főnök szavai zuhognak
valaki nem akar megismerni
hol akarnak hol nem akarnak
különben öreg és kövér vagyok
jóllakott ráncos „csecsemő”
annyi mindenért aggódtam
túl sokat
közben a fű mintha húznák
úgy nő
Boncföldiné Fogarasi Anna: Bőrig áztam, amíg a kis szomszédomat elvittem az oviba! Úgy tűnik, ma nem áll el az eső! Tudom, májusi, meg aranyat ér, de már lassan közlekedni sem lehet az elhanyagolt elvezetők miatt! Szomorú az idő, de én nem leszek az!
Szele Tamás: Vihar után, földrengés előtt állunk. A barométer esik. Északkeleti monszun közeleg.
Galambos Tibi: Túl érdekes idők járnak. Érthetetlen, csak az világos hogy zaklatják a masszát.
Gízá Efhadez: Ez legalább annyira nem vicces mint a Transalpinán (és bárhol máshol) a nagy nemzeti felirat, hogy Basarabia pământ românesc.
Bugovics Gyula: Erdély már úgy száz éve Románia része. Tessék ezt megszokni. Az EU-t azért találták ki, hogy a légies határok ne jelentsenek akadályt. Lehet irredentáskodni, nacionalistáskodni, keménykedni, de annak háború lesz a vége.
Gergely Tamás: A téma nem Erdély, csak a fotó figyelemkeltő, mint szokott lenni.
Bugovics Gyula: Értettem, de nekem ilyenkor nem a dizájn a fontos.
Gízá Efhadez: Valahogy manapság jobban örülök, hogy Erdély (és Partium) Ro-mánia része és nem mAgyarországé. És ebből nem az következik, hogy az első jobb a Deákné vásznánál… sajnos mindkét államom vastagon megéri a pénzét. Olyannyira, hogy néha hót komolyan mindkét állampolgárságomról le szeretnék mondani (csak bonyolult, macerás folyamat… és utána persze még húzósabb megszerezni a tuvalui állampolgárságot, mármint, hogy ne lógjak a levegőben, addig is, amíg Elon elintézi nekem, hogy Mars Köztársaság polgára lehessek).
Eugénia S. Lee: 32 fok van, a forró levegő tolja maga előtt a holnapi eső páráját. A sokadik kávé sem elég az ébredéshez, mégis csupa optimista várakozás ül a hegyen.
Stegbauer Tibor: Most a Csíksomlyói kegytemplomtól jövök. Hangulatomra rányomta magát a rend, úgy a kinti, mint a belső. Belül magamban is rendet teremtettem és eszemben sincs azt felrúgni azzal, hogy azon elmélkedjek mi minek a része. Most az egyszer én magamnak vagyok fontos, a többi, ha van jó sok ideje rá, hát várjon.
Székely Ervin: Erről a feliratról az a régi vicc jut eszembe, amikor az egyszeri székely elmegy Budapestre, az állatkertbe. Amikor hazajön, mondja a komájának, hogy látott zsiráfot. „S aztán az milyen?” – kérdezi a koma. „Hát tudod milyen a Mózsi bá’ lova?” „Igen” „No, a zsiráf, az nem olyan.”
Eszembe jut áldott emlékű tanárnőm, Széles Mária, aki azt magyarázta nekünk, hogy tagadással nem lehet meghatározást adni. Nem határozhatjuk meg a széket azzal, hogy az nem olyan mint a kombinált szekrény. Ha Székelyföld nem Románia, akkor mi? Nekem lennének ötleteim, de nem akarom elvenni a főállású székelyek kenyerét. Viszont a felszínes, kizárólagosan tiltakozó, tagadó, handabandázó, szentenciákban fogalmazó, populista politikai retorikák már nagyon fárasztanak, s úgy látom, hogy nincs mit tenni ellenük. Mert az, hogy „Székelyföld nem Románia” sokkal rövidebb és közérthetőbb üzenet, mint amit én itt fentebb elkövettem, ezért nem csoda, ha a többség ezt a jelmondat választja.
Gergely Tamás: Ivan Karamazov nevében: Elkeseredett és reménykedő, Gulliver és Don Quijote.
Schunk Péter: Amikor a miértre a „Miért ne?” az adekvát reakció.
Kapcsolódó oldal:
Legfrissebb hozzászólások