hogy tisztán halljak, mind korábban kelek
jöhet idő, már le sem fekszem
látom Politika érdekét
vakon is érzem
sárga gyűlöletnél jobb
szorongani zöld kebelben
formabontóból mélykonzervatív lettem
és zavar
ha nem tartják be az etikettet
mikor a kicsi nekimegy a nagynak
megbotránkozom
ereje vajon honnan
gyanús transzcendens szemmel
meztelenednek a dolgok
erősemberek uszályaiban
hajlanak ide
oda
országok
csöknek a hatalmasok
vakulgatunk
vakulgattok
szűkül a Föld
szeretjük a halált
mint szendvicsen a fűszert
nincs nagyobb ház
eláruljuk fekhelyünket
reménykedünk
tán felszusszan az élet
de nem vesszük komolyan
és
kiszabadul a fenevad
erre vár régen
***
Nászta Katalin, színművész, költő, író – Kolozsváron született 1950-ben.
Marosvásárhelyen végezte a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolát. Sepsiszentgyörgyön játszott 1989-ig, amikor áttelepültek családjával Zalaegerszegre. Itt két évig a Hevesi Sándor Színház művésznője volt, majd szabadúszó lett. Később felhagyott eredeti foglalkozásával. Két fia van, férjével már nyugdíjasként Lakhegyen élnek.
Az írás gyermekkorától kíséri, első versei közlését a Korunk szerkesztőjének, Kántor Lajosnak köszönheti. Színészekkel készített interjúkötete kiadás előtt áll.
Két könyve jelent meg, a Vajúdás, 2015-ben az Omniscriptum kiadónál, és a Te tudsz engem, Uram az Underground kiadónál. A MEK-en idén 2017-ben jelent meg a Cseke Gábor szerkesztette Ének az élőknek című legújabb verseskötete.
Állandó szerzője a káfé-főnix, Lenolaj, Litera-Túra, Hetedhéthatár, A Hetedik internetes irodalmi portáloknak. A közelmúltban az Art’húr GONDOLA rovatszerkesztője feladatát is ellátja.
Műveiben a világ, az ember, az élet, a teremtés értelme foglalkoztatja.
Nászta Katalin alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Nászta Katalin alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások