Gergely Tamás: Színek Stockholmban
(Az Odengatan sorozatból)
Kérdeznek legújabb kötetemről: hogy ki eteti a címben szereplő sirályokat? Igen, sejtettem, hogy ez beszédtéma lesz. Hogy ki eteti abban a rövid szövegben, amit jobb híján anekdotának neveztem, illetve amit anekdoták közé vettem be – csakis hogy jobban vegyék a könyvet. Ne maradjon a kiadó nyakán.
Hogy ki eteti… Egy, a hideg ellen mackósan vagyis többrétegesen beöltözött hajléktalan öregasszony, akit egyszer munkába jövet lestem meg. Nem lestem, mert nem ólálkodtam körülötte, mindössze befordultam a zöld virágos bódé után a könyvtár bejárata felé. Őt meg nem lehetett meglesni, annyira nyilvánvalóan a sirályok etetésének szentelte azokat a perceket. Kissé megszégyelltem magam – amiért nem én, akinek elég jó ”fix fizetése” van, hanem ő, akinek jobbik esetben segélye, bár állandó lakhely nélkül talán még az sincsen, szóval ő eteti az Odengatan sirályait.
Az Odengatan – mindkettőnk fix pontja, minthogy itt dolgozom, majd’minden itt történik velem, írtam már erről, s ha fényképezek, ezt a fertályt fényképezem. Legutóbb a Facebookon látható egy igencsak színes fotóm. Nem a ráírt szöveg a fontos, hanem a színe. És mellette, miután a vászon vörösét megcsodáltuk, az Odengatan látható, lefele, ahol aztán a Sveavägent, a stockholmi Andrássy utat keresztezi, majd átmegy a pénzesebb negyedbe,az Östermalmra.
*
Legfrissebb hozzászólások