215 éve született KRIZA JÁNOS néprajzkutató, költő, műfordító, unitárius püspök

1811. június 28-án a székelyföldi Nagyajtán született a Vadrózsák című 1863-ban megjelent székely népköltészeti gyűjtemény összeállítója, Kriza János néprajzkutató, költő, műfordító, unitárius püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Apja szegény székely unitárius pap volt, anyja korai halála miatt édes mostohája nevelte, aki korán megszerettette vele a népdalokat. A gyermek Kriza hamarosan gyűjteni is kezdte a székely népköltészet remekeit, és már egy kötetre való anyaga volt, amikor híres kortársa, Erdélyi János megkezdte a maga gyűjtését.

Kriza János
(Nagyajta, 1811. június 28. – Kolozsvár, 1875. március 26.)

Kriza János tanulmányait a torockói algimnáziumban kezdte, a felsőbb osztályokat Székelykeresztúron, majd Kolozsváron járta. Ugyanott végezte a bölcseletet és teológiát, valamint jogot is hallgatott. Megtanult németül, angolul és franciául.

1835-ben megválasztották a kolozsvári unitárius egyház lelkészévé, és hogy hittudományi képzettségét sikeresen befejezhesse, két évre külföldi egyetemekre küldték. Berlinben bölcseleti, hitoktatói tanulmányait folytatta, de emellett a nyelvészettel is foglalkozott. Kriza Jánost a tordai zsinaton püspöknek választották.

Kriza János versei először az Athenaeumban, azután a Remény című antológiában jelentek meg. Ennek a szépirodalmi gyűjteménynek, ami az erdélyi haladó fiatal irodalom erőit egyesítette, 1839 és 1841 között három kötetét adták ki. Az első füzetet Kriza János szerkesztette. Toldy Ferenc irodalomtörténész, kritikus meleg hangú bírálatot írt a Figyelmező 1839. évfolyamában. A gyűjtemény lírikusai közül különösen Krizát dicsérte, benne látta Erdély Kisfaludy Károlyát. Az elismerés ösztönzően hatott Kriza Jánosra. Barátja és szerkesztőtársa, Szentiváni Mihály korai halála után viszont Kriza érdeklődése ismét a népdalgyűjtés felé fordult. Ennek eredményét azonban csupán két évtized múlva tehette közzé a Vadrózsákban. A mű az eredeti kiejtés szerint közli a népi alkotások szövegét, így őrizve meg a tájszólást. Kriza János gyűjtése kiterjedt a folklór egész körére, a dalok mellett balladák, gúnyversek, házasító dalok, regösénekek, mondókák, közmondások, népmesék sorakoznak, továbbá egy tájszótár és egy értekezés a tájszólásról. A gyűjtemény legnagyobb érdeme a székely népballadakincs felfedezése.

Kriza János, mint műfordító Burns, Heine, Victor Hugo, Lamartine, Rückert, Wordsworth és Milton műveit tolmácsolta a magyar olvasóknak.

Kriza János 1875-ben, 64 éves korában tüdőgyulladásban halt meg.

A Vadrózsák második kötetének kéziratát özvegye elküldte a Magyar Tudományos Akadémiának. Ebből az anyagból szerkesztette Gyulai Pál a Magyar Népköltési Gyűjtemény III. kötetét, és azt állította: itt a Vadrózsák második kötete. Később Kriza János hagyatékával senki sem törődött. Szomorú érdekesség, hogy 1948-ban egy tudós véletlenül vette észre, hogy a Magyar Tudományos Akadémia vizes pincéjéből penészes papírokat visznek a Duna partjára és dobálják a folyóba. Ezek között a penészes papírok között találták meg az Arany László-féle gyűjtemény részeként, a Kriza-hagyaték egy töredékét.