Orson Welles és bátyja Richard Welles
Apja sikeres feltaláló és jómódú üzletember, anyja koncertzongorista volt. Gyerekkora eleinte nem alakult valami jól. Amikor szülei elváltak, és édesapja Chicagóba költözött Orson Welles csupán négy éves volt. Öt évvel később a csodagyereknek tartott fiú édesanyja egy chicagói kórházban 42 éves korában elhunyt. Alkoholista apja vette magához és Jamaicába, majd a Távol-Keletre vitte. Miután visszatértek az Egyesült Államokba az apa tulajdonában lévő szállodában éltek. Amikor a hotel egy tűzvészben megsemmisült, Welles apjával ismét útnak indult.
Rövid ideig állami iskolába járt, 1926. szeptember 15-én lett a Todd Szemináriumi Boys iskola diákja, ahonnan a bátyját, Richard Ives Wellest – tíz évvel korábban – kizárták helytelen viselkedése miatt.
1930. december 28-án, amikor 15 éves volt, az apja is meghalt. Richard Head Welles (1872-1930) végakaratának megfelelően fia gyámja a család egyik barátja, Bernstein doktor lett.
Welles 1931-ben, 16 évesen otthagyta az iskolát és Európába ment. Szamárháton bejárta Írországot, és még ugyanabban az évben egy dublini színház tagja lett.
1934-ben fesztivált rendezett Woodstockban, melyre Welles meghívta a dublini Gate Theatre-beli barátait. Nem sokkal ezután saját színházat alapított New Yorkban Mercury Theater néven, majd kollégáival közösen heti rendszerességű műsoridőt kapott a CBS országos rádiófrekvenciáján Mercury Theater On The Air címmel. A műsorban Welles és társulata klasszikus- és modern regények rádiós adaptációját adta elő.
Orson Welles 1938 októberében egy este alatt vált a világ egyik legismertebb művészévé. A CBS rádiótársaság ekkor közvetítette H. G. Wells Világok harca című fantasztikus regényéből készült hangjátékát, aminek lényege, hogy gonosz marslakók támadják meg a Földet. Welles a helyszínt is, az időpontot is az akkori Amerikába helyezte, és hiába figyelmeztették a rádióhallgatókat, hogy hangjátékot hallanak, szinte azonnal országos pánik tört ki, az utakat menekülő, rémült emberek özönlötték el, mert milliók hitték valóságnak a földönkívüliek invázióját. Az eset a Föld szinte minden országában a címlapokra került. Welles azt gondolta, vége a karrierjének, ami valójában akkor indult be igazán.
Rita Hayworth, Orson Welles és lányuk Rebecca
(1945)
Welles hamarosan kiszállt híressé vált rádióműsorának szerkesztéséből, Los Angelesbe tette át székhelyét, és Herman Mankiewicz forgatókönyvíró közreműködésével 1941-ben elkészítette az Aranypolgár című filmet.
Az Aranypolgár forradalmi koncepcionális újdonsága, hogy egy főszereplő egyidejűleg történő rendkívül sokféle megítélésére törekszik, a történet különböző szereplőinek szemszögéből.
A film főszereplőjét Welles a nagy hatalmú sajtómágnásról, William Randolph Hearstről mintázta, aki azonnal támadást indított a film ellen. A Hearst-konszern minden lapja hevesen kritizálta és elutasította az alkotást, ami hamarosan meg is bukott. Bár az Aranypolgár számos Oscar-jelölés közül elnyerte a legjobb eredeti forgatókönyv díját, az RKO és a hollywoodi filmvilág továbbra is bukásnak tekintette. Csupán később a fiatal francia filmkritikusoknak köszönhetően fedezték fel, illetve ismerték el filmtörténeti jelentőségű érdemeit. 1958-ban a brüsszeli világkiállítás alkalmából minden idők 12 legjobb filmje közé választották. Fél évszázaddal később, az ezredforduló globális szavazásain pedig minden idők legjobb filmje rendre az Aranypolgár lett.
Amíg fiatal volt, a nők ellenállhatatlannak tartották Orson Wellest, aki háromszor is megnősült, feleségeitől pedig három gyermeke született. Az idő múlásával az egykor vonzó férfi mértéktelen étvágya miatt betegesen elhízott, annyira, hogy élete végén magát takargatva bő lepleket hordott. Túlsúlyához szívpanaszok és súlyos cukorbaj is társult. 1985. október 10-én szívroham következtében hunyt el 70 éves korában.
Orson Welles idézetek
„Egyedül születünk, egyedül élünk, egyedül halunk meg. Csak a barátság és a szerelem keltheti azt a röpke és mulandó illúziót, hogy nem vagyunk egyedül.”
„Mindig szintézisre törekszem: csak egyfajta munka iránt érzek szenvedélyt, mert kötelességemnek tartom, hogy őszinte legyek ahhoz az emberhez, aki vagyok: a kísérletező emberhez. Önmagam szemében csupán egyetlen értékem van: az, hogy nem mondok ki törvényeket, az, hogy kísérletező ember vagyok, csak a kísérletezés lelkesít, semmi más. Nem érdekelnek a műalkotások, az utókor, a hírnév, csak az az öröm érdekel, amelyet maga a kísérletezés nyújt, ez az egyetlen terület, ahol igazán becsületesnek és őszintének érzem magam.”
Budai Éva
rovatvezető
(forrás: wikipedia.hu)
Legfrissebb hozzászólások