1823 április 7-én született Radankovics (Radákovits) József, aki csípős humora miatt kapta a a Vas Gereben nevet, amit aztán a sajátja helyett használt.
Apja Radankovics Mihály, huszár, majd ispán, aki herceg Batthyány Fülöp enyingi uradalmában tevékenykedett. Anyja Fitos Júlia.
1832 és 1837 között Veszprémben, a piarista gimnáziumban tanult, az utolsó gimnáziumi osztályt pedig a pécsi ciszterciek gimnáziumában végezte. Bár édesanyja azt szerette volna, hogy pap legyen, rossz magatartása miatt kizárták 1840. február 26-án. Apja úgy döntött, hogy gazdasági pályára adja. Gyakornokoskodott ugyan néhány évig, viszont mivel tiszttartóját versben és prózában is kicsúfolta, 1842. április 1-jén meg kellett válnia az uradalmi szolgálattól, ráadásul apját is nyugdíjazták, akinek nagy kárt okozott költekezéseivel.
Jogásznak akart lenni, de mivel lekéste a jelentkezést inkább Pápára ment, ahol írnokoskodott és csekély összegért zsidó fiúkat tanított; bejárt a főiskolára is mint benevolus auditor. Egy évi nyomorgás után, megismerkedve egy Radákovits Bódog nevű gazdasági gyakornokkal, annak a bizonyítványait megszerezve, beiratkozott Győrben jogásznak, és 1842/1843–1843/1844. tanévekben el is végezte a jogot. Részt vett az ifjúság társadalmi szereplésében.
Golub Vilmos barátjával önképző társaságot alapított és Két garasos Tár című lapot adott ki, ami csípős tréfáiért nagy ismertségre tett szert. Erős élceiért és tréfáiért itt kapta a Vas Gereben nevet.
Dr. Kovács Pál buzdítása különösen nagy befolyással volt későbbi írói pályájára. Feltűnést keltett az Életképekben Darázsfészek című humorisztikus vázlata (1844) és a Honderűben megjelent ünnepély leírása; egyszerre olvasott, népszerű író lett.
Jogi tanulmányai végeztével hazautazott Egerszegre, ahol apja időközben kasznári állást kapott. Ezután joggyakornok lett Esterházy herceg főügyészénél, Sopronban. 1846-ban jurátus volt Pesten. Már ekkor a pesti lapokba is írt, és elment Pozsonyba, az országgyűlésre. Az év végén Vahot Imre meghívta a Pesti Divatlaphoz. Ebben a lapban és az Életképekbe novellákat és szatirikus karcolatokat írt, a Jelenkorba újdonságokat. Népies lírája és eredeti ötletei népszerűvé tették.
1847-ben ügyvédi vizsgát tett, oklevelében Radákovits névvel szerepel. Ez év végén Győrbe ment, és ott folytatott ügyvédi gyakorlatot. 1848-ban a Népbarát című népies lap szerkesztésével bízta meg a kormány. Vas Gerebennek a kormány sokszor titkos politikai megbízatásokat is adott.
1847-ben megnősült, miután Győr legszebbnek mondott lányát hódította meg. A házaspárnak hamarosan megszületett első gyermeke.
A világosi fegyverletétel után a Dunántúlon bujdosott tíz hónapig, majd jelentkezett Pesten, feladta magát. Később kiszabadult ugyan, de az ügyvédi pályától eltiltották. Ekkor választotta végleges életpályául az irodalmat. Sok szatirikus jellemrajzot, népies életképet, anekdotát írt az akkori lapokba, folyóiratokba és évkönyvekbe. Jókai után a legnépszerűbb elbeszélők közé tartozott.
Hogy zilált anyagi helyzetén javítson, 1854-ban egy népies folyóiratot indított Falusi Esték címmel, ez azonban a 6. füzettel megszűnt. Általában korrajzaival ért el legtöbb kiadást. Számos képes naptárt is szerkesztett. ezekből az alkotásaiból szép jövedelme volt, mégis anyagi gondjai voltak. Az 1860-as években népszerűsége hanyatlott. A régi siker emlékével 1861-ben még egyszer megindította a Népbarát című folyóiratot, mely 1867-ig tengődött.
Több bécsi lapnak is levelezője volt. Egy-két szerencsétlen vállalkozása, és életviszonyainak kuszáltsága tönkretette jó hírét. Rendezetlen életet élt, néha hetekig vándorolt plébániáról plébániára az ország valamely zugában. Sokszor belevetette magát a munkába, hogy családját anyagilag támogassa. Munkái krónikaszerűségének és szaggatottságának ez áll a hátterében.
1868 elején Bécsbe utazott, hogy a delegációk tárgyalásairól tudósításokat küldjön a pesti lapoknak. Ott egy gyógyszertárba ment, hogy szokása szerint pezsgőport igyon, de hirtelen összerogyott és meghalt. A bécsi Concordia írói egyesület, aminek tagja volt, temettette el a währingi temetőben, Bécs mellett. 1885. január 25-én lánya a Kerepesi temetőben helyeztette örök nyugalomra.
***
Legfrissebb hozzászólások