Magas rangú hivatalnok család gyermekeként látta meg a napvilágot, anyagi gondjai ezért sohasem voltak. Gimnáziumi tanulmányait Condorcet-ban végezte. Édesapja vallásos nevelésben részesítette, tizenöt éves korában fellázadt az egyház tanai ellen. Meghatározó olvasmányélménye volt Tolsztoj Háború és békéje (a könyvet egyik pap tanára adta a kezébe). A gimnázium elvégzése után jelentkezett a Sorbonne-ra, de nem vették fel, ezért beiratkozott a levéltári főiskolába, ahol az elsajátított cédulázó, anyaggyűjtő, rendszerező módszereket íróként is hasznosította, de a tudományos kutatás nem érdekelte.
Első irodalmi kísérleteivel barátai tanácsára hagyott fel. Első regényét nem publikálta, majd egy másikat adott ki saját költségén, ami különösebb visszhang nélkül maradt, nem tudott olvasótábort toborozni magának. Csak néhány év múlva sikerült szert tennie az áhított sikerre a Jean Barois című regénnyel. Ez már nemcsak az olvasók, de a szakmabeliek figyelmét is felkeltette. Első irodalmi sikerével írótársai közül elsősorban André Gide-et nyűgözte le.
Az első világháború után kezdett hozzá élete fő művének, a Les Thibaults-nak a megírásához (A THIBAULT CSALÁD). A hatalmas regényfolyam nyolc kötete közel húsz év alatt készült el (1922-1940 között). Ez regényfolyam hozta meg számára a világhírt.
A hetedik kötet váltotta ki a legnagyobb hatást: ebben kitágította, európai összefüggésekbe ágyazta az előző kötetek társadalomrajzát, valamint egységbe fogta az egyéni életutakat és a kortörténetet. A hetedik kötetének nagy szerepe lehetett abban, hogy a Svéd Tudományos Akadémia 1937-ben neki ítélte oda az irodalmi Nobel-díjat.
A második világháború alatt Nizzába vonult vissza. Itt kezdett el dolgozni legújabb regényén, a Souvenirs de colonel de Maumort-on. A munkát többször elkezdte, majd abbahagyta, végül úgy rendelkezett, hogy befejezetlen regényét, és naplóit halála után harminc évvel adják ki. Csüggedten, kétségbeesve, komoran teltek napjai. A háború után visszaköltözött Párizsba, majd élete utolsó éveit vidéki birtokain töltötte. 1951-ben tette közzé Gide-del kapcsolatos feljegyzéseit, majd 1955-ben önéletrajzi naplójának töredékeit. 1958-ban halt meg.
NÉHÁNY ÉRDEKES IDÉZET:
• Szenvedni, szeretni, remélni születtem, remélek, szeretek és szenvedek! Életem története két sorban elfér: a szerelem éltet, s csak egy szerelmem van: TE!
• Az életet azok hibázzák el leggyakrabban, akik indulóban félreismerték természetüket, és félresiklottak egy nem nekik való ösvényre, és azok, akik jó irányban indultak el, de nem tudtak vagy nem mertek kitartani mellette, amíg csak lehet.
• Minden szenvedélyes szerelem mélyén végzetszerűen van valami félreértés, egy nagylelkű illúzió, az ítélőképesség tévedése – egy hamis fogalom, amit egyik ember a másikról alkotott, s ami nélkül lehetetlen volna vakon szeretniük egymást.
• SZERETNI ANNYIT JELENT, HOGY IGAZAT ADUNK ANNAK, AKINEK NINCS IGAZA.
• Érzem, hogy hiába élnék egyedül más éghajlat alatt, az az igazán páratlan kötelék, amely kettőnk lelkét egymáshoz fűzi, akkor is megsejtetné velem mindazt, ami veled történik.
Legfrissebb hozzászólások