Megszűnt a Kafé, tudtam meg tavaly Gergely Tamás író, szerkesztő barátomtól, kihez 17 éves alkotó-munka-kapcsolat fűz annak ellenére, hogy két külön országban élünk: Svédország-Magyarország.
Nem tudom leírni, hogy mennyire sajnálom azóta is, hogy a Káfé főnix és a Lenolaj több, mint másfél évtizedes együttműködésének is vége szakadt.
Egy kulturális világítótorony hunyt ki, ismét kevesebb az alkotók és az olvasók virtuális találkozóhelye.
Mélyen átérztem a döntés súlyát, hiszen főszerkesztőként (Lenolaj.hu) és szerkesztőként (Art’húr Irodalmi Kávéház) magam is tudom, mennyire nehéz színvonalas, ugyanakkor független irodalmi és kulturális lapot fenntartani – és mindezt önzetlen módon.
Köszönöm azóta is, és hálás vagyok Gergely Tamásnak azért, amit sikerült a két társlapban a szerzőkért, olvasókért tenni sok-sok éven keresztül. Köszönöm a számtalan kedvesen zseniális és zseniálisan kedves írást, amit kaptam Tőled, a szerzőket, akiket megjelentethettem, és akiktől továbbra is közölni fogok, mert a Lenolaj még működik, és továbbra is értékes szórakozást nyújt, bírja a lap azt is, hogy napi frissítéssel üzemeljen, bár néha lelassul, olykor felgyorsul a közlés, ahogy azt a hűséges olvasók és alkotók tudják és értik.
Azt is köszönöm, hogy még utoljára megjelenhetett a Káfén – egyszerre 12 – alkotásom.
Érdemes ellátogatni az oldalra, amíg még ott van csillogó, értékes cseppként a hálón, hiszen rengeteg kortárs szerző pompás művére lehet bukkanni:
Szuhay-Havas Marianna
főszerkesztő
Legfrissebb hozzászólások