A madár akkor szólalt meg, amikor a gitáros, Estas Tonne befejezte a zenélést a gótikus templom előtt, és fütyülni kezdett.
Az énekesmadár arra válaszolt, egyértelmű volt.
Mindenki mosolygott…
Eszembe jutott, a madarakról az hírlik, nagyon pici az agyuk, és a repülés olyan bonyolult folyamat, hogy csak az áll figyelmük homlokterében.
Egy tudományos folyóirat viszont arról ír, kísérletek bizonyítják, a galamb meg tudja különböztetni az értelmetlen betűhalmazt az értelmes szó képétől.
Erre eddig csak a majmoknál láttak példát.
Mindig jó, ha a köztünk élő titokzatos lényekről megtudunk olyasmit, ami megmutatja, többek ők, mint hittük.
Az, hogy képesek repülni a levegőégben, irigylésre is okot adhat.
Rálátnak világunkra, fölülről látnak mindent.
Hogy dallammal közlik egymással mondandójukat, az is egyedülálló az élővilágban.
Platón azt írta a zenéről:
„Lelket kölcsönöz a mindenségnek, szárnyat az élménynek, szállni tanítja a képzeletet, bájt ad a szomorúnak, derűt és életet mindennek…”
Hallgassunk jó zenét, örüljünk a mindenségnek, szárnyaljuk és csodáljuk a madarakat, mert ők ezt nem csak szimbolikusan tehetik meg.
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások