Aki sohasem tanult latinul, és nem ismeri a neolatin nyelveket, nem egészen érti, miért nevezik Spanyol-Amerika gátlástalan, mégis sokszor dicsőített kalandorait konkvisztádoroknak. A latin conquaerere vagy conquirere egyértelműen annyi, mint „meghódítani”. Ebből az igéből származik számos európai nyelv, köztük a germán nyelvcsaládhoz tartozó angol nyelv „meghódítani” vagy „hódítás” szava. A szó vándorlása az ókori latinból könnyen nyomon követhető a középkori franciáig (conqueste), a mai francia, hódítást jelentő főnévig (conquete), s nem utolsósorban a spanyol conquista szóig.
Amikor Aragon és Kasztília fejedelmei Hispánia földjét visszahódították a móroktól, diadalmas háborúikat Reconquistának, Visszahódításnak nevezték. Közép- és Dél-Amerikai indián népeinek és anyaországainak meghódítását, kifosztását is a kellemesen csengő, de véres tartalmú Conquista szóval jelölték, ebből következően pedig magukat a hódítókat conquistadoroknak.
A leghíresebb konkvisztádorokat sokan ismerik Hernando Cortez 1519-ben, hét esztendővel a mohácsi csata előtt indult a mexikói azték birodalom meghódítására, az írástudatlan és gátlástalan Francisco Pizarro a leghírhedtebb konkvisztádorok, szélesebb értelemben véve azonban valamennyi kóbor spanyol katona, Amerikában járt vagy ott megtelepedett rabló és felfedező kiérdemelte a konkvisztádor, a hódító nevet. Az ő utódaik voltak Latin-Amerika kreol arisztokratái, az a spanyol gyarmati uralkodó osztály, amely hatalmas indián és néger rabszolgatömegeket tartott iga alatt, a 19. század első negyedében azonban maga is fellázadt az anyaország ellen.
Legfrissebb hozzászólások