Anya már megbánt engem.
Velem sem lett a világ fényesebb.
A tavasz kitartóbb,
a vasárnap derűsebb,
a szatyor, a teher,
a mindennapi
könnyebb.
Nem érdemeltem meg,
hogy. Mert nem igyekeztem.
Isten csak egy ócska szó.
Mint a viszlát, a jobbulást,
a sok szerencsét, a hű, de jól nézel ki,
angyalkám.
A gyereknek kéne ifjú pietàként
levenni a terhet, és karjában átemelni
szegény mamát (minden mamát)
a fényes üdvösségbe.
Hiszen.
***
54 vagyok, egy 13 éves, csodás kislány mamája. Nagykanizsán születtem, az ELTÉ-n végeztem, hosszú ideig éltem Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban, lovagregényekkel és trubadúrokkal foglalkozom, a Károli Kreatív írás specializációját vezetem. Szerelemből tanítok.
De az írás fontosabb. Versekkel kezdtem, regényeim, novellásköteteim a Magvetőnél és a Jelenkornál jelentek meg. Esőváros (2004), Aranyhímzés (2005), Magyar dekameron (2007), Fordított idő (2015), Elsodort idő (2017), Összetört idő (2019).”
Kapcsolódó oldalak:
Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál
Legfrissebb hozzászólások