Gergely Tamás: BREKE – Mälar-parti séták 53.

Éva hallja meg a szokatlan hangot, én csak pár lépéssel később, és az Éva figyelmeztetésére azonosítom: békabrekegés volt, talán egy rövidített. Nem ”brekeke”, hanem ”breke”, bár ugyanaz a szélesre nyitott hang, ami gyorsan zár – a békáké. A szokatlan benne a hely, hogy a Mälar-parton a yacht klub mögötti csendes öbölben hangzott el, ott, ahol a tavirózsát, azaz a sárga vízitököt is láttuk.
Tudnám, hogyan születik béka egy új helyen? Amiért a körülmények megváltoztak?
Ha jól emlékszem, béka a környéken a råckstai mocsarasban van, de hát az tó, ráadásul több kilométeres távolságra, így, hogy ezt leírom, meghallom a brekegésük. Meg eszembe jut a bodorka, amit Nagyapa a kicsi fiúval együtt, ez utóbbi asszisztálása mellett fogott. Következő kérdés: honnan származik a råckstai béka? Honnan a bodorka? Lehetséges válaszok: a tóba belefolyik a környékről valami erecske, vagyis nem egészen zárt, független a környezetétől, és vize kifolyik a tóból: előbb a kis vízimalom lapátját hajtja meg, utána beletorkoll a Mälarba. De nem ott, ahol a brekegést hallottuk, hanem több kilométerrel lennebb…
Azt az egy brekegést.
Ez teszi jelessé a szemünkben. A tudatunkban. Mert se előtte, se utána. A kérdés az, hogy hova lett el? Miért nem brekeg? Elkapta a szürke gém? Brekegés közben, azért sikeredett ennyire rövidre, mindössze… kétharmadosra? Utalás ez a gondolat arra, hogy a Mälar-parti állatok, állatbarátaink állandó életveszélyben élnek. Egy óvatlan pillanat, s végük… Ha nem is itt, de láttam galambot halálosan megsebesíteni, és egy sirály volt a tettes. Láttunk sirály tollát test nélkül a strand homokjában szétterülni. Tűnnek el vadrucák, még azt sem tudjuk, hová. Nem sorolom.
Szóval azt a hangot, a brekegés folytatását ne is reméljük. A mi emlékeink között él, valami egyszeri volt.
Valami egyszeri. Mihez is hasonlítsam?
Nem olyan rég egy fénylő égitest csapódott be, nem is olyan nagy távolságra tőlünk. Nagy fénnyel vonult el Svédország egyes tartományai fölött, átrepült Norvégiába, s ott, a főváros közelében becsapódott. Egyúttal a fénye is megszűnt. Nem világít többé, egyszeri jelenség volt.
Nem szoktam nagy szavakat használni, de most mégis megteszem, mert annyira kézenfekvő… Közeledem a hetvenhez, s kezdem az életem hátulról nézni, visszapillantani rá. Nem tervezem, ami előttem áll, az kevesebb, rövidebb, mint amit megéltem. Most, hogy egyszeri dolgokról írok, s hogy üstökösről szóltam – vagy meteoritról, mi a különbség közöttük? –, úgy látom meg az éltem, mint egy aláhulló vonalat, bumeránghoz hasonlító félkör alakú valamit, ami a háttérnél valamivel sötétebb. Részletek nélküli, s valami befejezett. Módosítani a pályáját nem áll módomban. Lehet, hogy nem is akarnám.
Ez volt.
Volt tehát egy békabrekegés a Mälar-parton. Szép, kedves, legalábbis a mi fülünknek. Feldobta a hangulatunk. Ami anélkül sem rossz. Színesíti viszont valami extra…

***

Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.

Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Gergely Tamás Mälar-parti séták sorozatában eddig megjelent írások: