A tág utca túl felén álló házak
néma ablakai
bozontos sugarakat küldenek szobámba,
a jótékony szűrő, a függöny,
a kinti világ tépett darabkáit
engedi csak elém,
mindent, ami idegen és él,
lüktet, ok nélkül zakatol,
kívül reked.
Szembe velem üveglap mögött
egy szénrajzon
berámázott lehetőség lóg a falon,
három nőalak szűz gyönge ruhában
csendben bűvöl,
kitörve a cselekvésre képtelen
múlt börtönéből
a középső lopva felém int, rám néz,
mintha mondani akarna valamit.
Bronzcsillár súlyos terhe fölöttem,
az ártatlanság boldog napjain
talán egy kastély termének adott fényt,
most én élhetek világossága
menedéke alatt.
Képzeletemet elűzve
térít józanságra,
s ragyoghat még nélkülem sokáig.
A testem az, ami sötétül,
hanyatlik csendben,
s ha a szégyen elcsitul,
tudattalan vágyaim maradnak
a mélybe veszve,
és a rólam szőtt tömör emlékek,
másokban virulnak, ha virulnak,
még egy ideig.
Íróasztalom színpadán kel életre
amit szenvedélyem teremt.
Víz tükrén
szavak kergetőznek,
a néma tárgyak beszédét hallgatva
tussal kihúzott betűimmel
rovom a sorokat,
vajon mi marad meg belőlük?
Az ovális nagy asztal
tűsarkú cipők nyomát viseli,
aki kitáncolta magát rajta,
a menny vagy a pokol ajtaján
már régen benézett.
A sok bűn, és báj,
hamvadó cigarettavég vele együtt
lebegett el.
Mellette egy rám szabott
bársonyhuzatú fotel terpeszkedik,
ha benne ülök álmodó-magam lehetek.
Élő, csöndes kerti csodák,
párafoltok vesznek körbe,
mohás lépcsőkön járok vissza,
tiszta gyerek hangokat hallok újra,
a végső taktusig ível
bennem egy elfejeltetnek hitt dal.
A fehérre mosott könyvekkel
telezsúfolt iker szekrények
hátukat a falnak vetve fegyelmezetten,
egymást méregetik.
Éneklő verssorok,
mint sóhaj az éjben,
a romlás virágai szálldosnak
lágyan, becézőn
az elhagyott kötetekből.
A tolató évek
váltói közt vonat sikolt.
A költő hűtlen halálában is tanít:
az igazat mondd, ne csak a valódit.
Elfelejtett regények
hősei hófehér arccal
vonulnak el sorban előttem,
hívó füttyszót követek,
Dublin utcáin bolyongok Mr. Bloom-mal,
túlkoros vagyok, Holden már ellenem lázad,
az álbeteg Yossarianhoz hasonlóan
kerülök csapdába sűrűn ÉN is.
Újra érzem ínyemen
a jól szabott mindentudók
elhányt rongyaiból
a felém áradó mérges gondolatok ízét.
Szellemharcok torzult igéi
borzongva futnak,
érvek és ellenérvek viaskodnak bennem,
de igazam végül
vigasztalóan hozzám hajol,
s magammal, ahogy lehet, kibékít[1].
*
[1] A dőlt betűs szavak utalások Vörösmarty Mihály, Charles Baudelaire, József Attila és Fáy Ferenc egy-egy versére, és J. Joyce, J.D. Salinger és J. Heller regényhőseire.
Budapesten születtem 1944. április 18-án. Apai nagyapám a monori állami polgári fiú- és leányiskola igazgatója volt 1903 és 1916 között, (egy évvel később, mint tudjuk, ott tanult egy rövid ideig József Attila!). Apám, Oláh Dezső Monoron született 1912-bent, de iskoláit már a Józsefvárosban kezdte, (történetesen abban az iskolában, ahol az én gyermekeim is, elsőtől nyolcadikig tanultak.) A Vas utcai Kereskedelmi Iskolában folytatta a tanulmányait. Anyám, Dück Alojzia, 1911-ben Budapesten született. Egy testvérem van, Oláh Gábor, aki 1938-ban született Tapolcán. Hányatott gyermekkoromat mutatja az általános iskoláim sora: az első osztályt 1950-ben Badacsonytomajon kezdtem, majd Budapesten, a Virányos utcai Általános Iskolában folytattam, a felső tagozatot a Labanc utcai Általános Iskolában kezdtem el, de az 5. és a 6. osztályt már Galyatetőn, összevont osztályokban végeztem el. 7. osztályos koromban ismét Budapesten laktunk, ezért a Csaba utcai Általános Iskolába jártam, és ott is fejeztem be az általános iskolai tanulmányaimat. A középiskolát a Táncsics Mihály Gimnáziumban végeztem el, ott is érettségiztem 1963-ban. 1963 és 1967 között a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola hallgatója voltam. Tanári pályámat Törökbálinton kezdtem el, ahol értelmi fogyatékosokat tanítottam, három összevont, kisegítős osztályt. 1967. december 30-án megnősültem, feleségem Szanyi Julianna, született 1945-ben, Demecserben, (idén ünnepeljük házasságunk 50. évfordulóját.) 1970 és 1973 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára jártam, pszichológusi diplomát szereztem. Egyetemi tanulmányaim közben, 1971 és 1973 között, a Művelődésügyi Minisztérium 1. sz. Nevelőintézetében előbb tanárként, majd pszichológusként a fiatalkorúak javítónevelésre ítélt gyerekek tanításával, pszichológiai vizsgálatával foglalkoztam. 1972-ben született meg első gyermekem, Zoltán. 1973-ban lettem a TIT hetilapjának, az Élet és Tudománynak a szerkesztője. 1974-ben a MUOSZ Újságíró Iskolájának diplomások részére létrehozott képzésében folytattam a tanulmányaimat. 1975-ben vehettem át újságírói diplomámat. 1976-ban született meg lányom, Margit. Rovatszerkesztői munkám mellett, több száz cikket, tanulmányt írtam, több könyvet is szerkesztettem, vagy társíróként vettem bennük részt. Ezekben az években, Kutasi Gyula íróval, Oláh Gábor filmrendezővel és Sorbán Szabó Zoltán költővel, 4-5 filmforgatókönyv írásában is részt vehettem. A ’80-s évek közepén Mohás Lívia pszichológussal, József Attila díjas íróval dolgoztuk ki közösen, a Videoanalízis nevű önismereti, csoportos, személyiségfejlesztő, lélektani eljárásunkat, és felső vezetőkből álló csoportoknak tartottunk, két-három napos tréningeket. 1989-ben az Élet és Tudomány munkatársai az országban egyedülálló módon, megválasztottak a lap főszerkesztőjének. A hetilap 2006-ban Magyar Örökség Díjban részesült, és ehhez, úgy gondolom az én majd húszéves szerkesztői, majd kétéves főszerkesztői tevékenységem is hozzájárult.) 1992 és 2004 között a Hunital Magyar–Olasz kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója lettem, cégünk élelmiszer-ipari gépek importjával, kereskedelmével, export-import ügyletek végzésével, és élelmiszer-ipari üzemek, illetve vegyes vállatok létesítésével foglalkozott. Neves irodalmi lapok, – Napút, Vigília, Lyukasóra stb. – hozták le folyamatosan költeményeimet. Eddig hat verskötetem jelent meg. Új műfajt alkotva rendszeresen tartunk Zene-vers esteket, melyben verseimet Takács Bence Ervin mondja el, Kathy-Horváth Lajos és Szakcsi-Lakatos Béla improvizatív zenei kísérete mellett. A Fővárosi Önkormányzat Közgyűlése 2014-ben megválasztott a Katona József Színház Felügyelőbizottsága elnökévé.
Legfrissebb hozzászólások