Isten éltesse!
Egyetemi tanulmányait az ELTE BTK magyar irodalom szakán végezte. A Magyar Diákok Nemzeti Szövetségének osztályvezetője volt, ahonnan politikai okokból 1950-ben eltávolították, majd 1952-ben letartóztatták. Később a Műszaki Egyetem A Jövő Mérnöke című lapjának szerkesztője, majd a Film Színház Muzsika színházi kritikusa, olvasószerkesztője, főszerkesztő-helyettese is volt. 1989 óta szabadfoglalkozású író.
Több mint félszáz dráma, regény, esszékötet szerzője.
Márton László írja róla: “… prózáját olvasva mindannyiszor az az érzésem, hogy áttörést hajt végre…”
Egyik legizgalmasabb műve A KŐ VISSZAHULL című naplója, amelyben 1989/2014 eseményeit, történéseit, érzéseit foglalta egybe. Ha létezik személyes színháztörténet, ha van személyes irodalomtörténet – miért ne lehetne személyes politikatörténet? Sándor Iván könyve, naplója ilyen. A rendszerváltástól napjainkig. Nem dokumentumok, “csupán” a hiteles szemlélő tapasztalatai, gondolatai, érzései. Az első három év havi, kéthavi bontásban. Majd legközelebbi napjaink krónikája.
Bár 1989 januárjában kezdődik a Napló, mégis a június a legizgalmasabb. Pontosabban: június 16.
“Engem valóban az érdekelt elsősorban, hogy mi játszódik belül a negyedmillió emberben (és a többi milliókban, akik egyidejűleg a televízióban nézhették a búcsút). Azt hiszem, a többségnek a lehetőség keltette döbbenet, a hitetlenség meghatódottsága volt a legfelemelőbb élménye. A kreatúra szembenéz önmagával és elnémul.” (szubjektíve: IGEN!)
1989-et így fejezi be:
“(…) semmilyen felismerés, a legmegrázóbb, legszebb, legkeserűbb sem árnyékolhatja be a gondolkodás örömét, azt, hogy megtudhatunk valamit, amit még nem tudunk.”
S eljutva napjaink krónikájához végérvényesen személyessé válik a hiteles Napló:
“A jelen: átlátható. Ám, habár minden világos, még sincs nappal.
A Horthy-rendszerben nőttem fel. Valószínűleg az Orbán-rendszerben fejeződik be az életem. Kafka azért ebben a században is segít szavakat találnom: velem minden mindörökre megtörtént. Reggelenként kilenc óra körül magam elé húzom a kéziratpapírt. Választok a tollaim közül. A Jelenések könyvéből idézett mottóm szerint munkába kezdek.”
S az a mottó: ” Írd meg tehát, amiket láttál: amik vannak, s amik történni fognak ezek után…” (Jelenések könyve 1,2)
Budai Éva
rovatvezető
Legfrissebb hozzászólások