Hosszabb sétára készült. Aznap is a kertből indult, leült az asztalhoz, fejben és papíron megtervezte az útvonalat, beleszámolta az eltévedés kósza esélyét is.
Alkonyodott, amikor kilépett a kapun. Még látta merre indul, még alig kelt fel a hold, és alig ment le a nap.
Új utcákat akart felfedezni, bebámulni a szürkületbe bújt telkekre, meg-megállni az utcák tetején, és lenézni egyenesen a völgybe.
A környék néptelennek mutatkozott. Mintha mindenki behúzódott volna háza mélyére, s onnan figyelné a hírhedt gyalogost. Tüdejét sűrű levegővel szívta tele, egy-egy pillanatra mégis félelem fogta el, különösen, mikor hosszabb időre megállt egy-egy porta előtt.
Biztos azt gondolják, s talán hangosan ki is mondják, ez a pasas az utcán most terepszemlét tart, felméri a módosabb, gazdagabb házakat, be-beles a kerítések mögé, honnan mit is lehetne ügyesen, könnyedén elemelni. S akkor már hallotta is a madárdalt elvágó sziréna visító hangját. Csak a képzelete játszadozott vele mindannyiszor, aztán megpróbálta felidézni annak a Bradbury novellának a cselekményét pontosan, mely valahogy illeszkedett a pillanatnyi helyzethez. (Már szinte senki sem gyalogol. Főhősünk kedvenc időtöltése az éjjeli séta. Automata rendőrkocsi letartóztatja haladásellenes tevékenység miatt és elviszi egy elmeklinikára).
Továbblépett, s ahogy újabb bizonytalan lépést tett, elzuhant, fejjel előre, be a bokrok közé. Már nem volt mentsége, kénytelen volt továbbgondolni az útvonalat, vagy a csöndes hazatérés lehetőségét.
Kutyák ugatását hallotta közelről. Felállt, leporolta a ruháját, mély lélegzetet vett, elindult egy másik útvonalon hazafelé.
Legközelebb nappal indul hosszabb sétára, határozott léptekkel, mintegy céltudatosan szedi a lábát, és ha megáll egy ház előtt, kifújja az orrát, és újrakötözi a cipőjét.
***
Nyírfalvi Károly (1960-2017) költő, szerkesztő
„…nem akartam megfelelni a várakozásoknak, nem akartam megmondó ember lenni, nem akartam mindig tisztázni, mit akarok mondani, ellenben igyekeztem világosan, érthetően, letisztult formában, és úgy írni, ahogy mások nem, még ha a téma jól ismert, közhelyszótárba illő tartalom, és fogalom volt is.”
“Nyírfalvi Károly Békéscsabán született, diákévei és munkásságának kezdete Pécshez kötik, itt is kötött házasságot. Budapestre költözésük után tíz éven át volt a Bőrklinika könyvtárosa. 2005 májusában került a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba, ahol a könyvtár raktárában találta meg a helyét. Mindenki ismerte, kedves, segítőkész, érzékeny, művelt férfi volt. Munkáján túl örömmel vett részt és vállalt feladatokat múzeumi, könyvtári programokon, rendezvényeken.
Szenvedélye a művészet és a költészet volt. Életének hivatást a vers és az irodalom adott. Több verseskötete is megjelent, a legutóbbiak 2015-ben. Maga is sűrűn lektorált verseket online irodalmi honlapokon. Számos nyomtatott és online irodalmi folyóiratban jelentek meg versei, írásai. Költői mivoltát a Múzeumban is kamatoztatta. Verse jelent meg a Múzeum Közleményeiben és rendszeresen tisztes búcsúzó versekkel köszönt el távozó, nyugdíjba vonuló és elhunyt munkatársainktól, melyből az évek folyamán egy kis gyűjteményre való született. Váratlanul ment el, utolsó munkanapján, elmenőben egy tablót szorítva magához, még a másnapi viszontlátással búcsúzott…”
(Forrás: mezogazdasagimuzeum.hu)
Legfrissebb hozzászólások