Virág Eszmi: Menedék

Nincs szó, én is hallgatok,
távolba meredve figyellek
izgatottan.
Mélán málló időkapun át
sírig tartó csendünk vak
homály,
jutalmunk a
pillanatkép csupán.
Tovább szállt a bátorság,
az ami egykor volt szoros kötelék,
kiszáradt, elérett
csomókkal díszített lehelet,
finom cérnaszál,
ha megérintjük könnyen foszlik,
inkább hallgatunk
tovább,
így jobb lesz,
így jó,
csak így jó.
Hiteltelenül hisszük,
mindketten
tovább.