…a főnököm volt a stockholmi sörgyárban.
Egyszer rám bízott egy kezdőt, tanítsam be. Egyelőre “lógós lovak” voltunk, néztük, más hogyan dolgozik. Éppen a ládázó-gép előtt ülünk, amikor megjelenik Heikki és feltesz a felénk mozgó futószalagra, vagyis a feltöltött és címkézett flaskák közé két üres üveget.
Mosolygok, hogy a főnök viccel, leveszem onnan azokat, ahogyan hozzánk érnek.
Később jövök rá, hogy a kísérlete nem nekem szólt, hanem ellenőrizni akarta, az új mennyire éber…
Most már visszatenném a flaskákat, hogy ne rontsam el a játékát, de nem lehet: én otthagytam a sörgyárat, Heikki jobblétre szenderült, a gyárat pedig bezárták…
Évtizedekkel azután töprengek nyugdíjas családi magányunkban: vajon hányszor értettem félre, amit az élet körülöttem produkált.
***
Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.
Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Legfrissebb hozzászólások