Keszthelyi György: A sokadik napon

amikor minden idő
lassú galoppra vált majd
kitágul széttör tégla-
falakat sorompót
áthömpölyög rozsdás
gátakon haltetemeken
azon a részvétlen
lélekcsonkító
tüzeket szító napon
amikor a főinkvizítor
intésére fellobban
a máglya és csuklyás
szentek kúsznak fel
az égre – akkor látom
meg egy másik szempár
bozótban rejtőző
kis esti árnyékot vető
holdkaréja alatt
a nyugodt őzeket

Keszthelyi György költő, író, grafikus, festőművész
“Kolozsváron jöttem a világra 1955. augusztus 20-án, másodmagammal. Elsőszülött vagyok negyvenöt perc előnnyel, ezért szabályszerűen talán elsőhalott is leszek. Gyermekkoromban csodálattal bámultam a Házsongárd hős-részlegét; ma már annyi a névtelen (élő)halott hős, hogy nem csodálok semmit. Harmincöt évet éltem az első bolondokházában, most számolom, megérek-e ugyanannyit a másodikban. Írtam, írok, versekben élek, furcsa módon első kötetem mégis kisregény. Rendszeresen és feltúrázott motorral dolgozom, mert úgy érzem, késve indultam el ezen a vándorúton. Van, aki pesszimistának tart, tudj’ Isten, mi vagyok. Dominus vobiscum.”