Szalad a kék meg az ég,
szalad a zöld meg a föld,
álmos felhők riadnak,
csupaszra hűlt dombtetőn.
Halomba hordja az ősz,
megunt, elszáradt levél
kapaszkodik, de hiába,
viszi, kavarja a szél.
Foltos, hervadt virágok
fekszenek halk réteken,
hiszlek, mint rügyet az ág,
várlak rozsda hegyeken.
Most a tél vacog felém,
átkarolom a Napot,
kályhámba rejtem, süssön
a tegnapból holnapot.
Legfrissebb hozzászólások